Olyanok, hogy cigányok igazából nincsenek

Olyanok, hogy cigányok igazából nincsenek
Nagyvárad- Szerda este a nagyváradi Ady Endre Középiskola dísztermében folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia történelmi modulja. Kállai Ernő jogász, társadalom-kutató tartott előadást a cigányok/romák Magyarországi helyzetéről.

Több sztereotípiát is cáfolt szerda esti váradi előadása során Kállai Ernő történelemtanár, volt ombudsman. Kezdte azzal a sokakat meghökkentő kijelentésével, hogy olyanok, mint cigányok igazából nem léteznek, ez tulajdonképpen csak a politika által használt gyűjtőfogalma egy rendkívül sokszínű, ugyanazon nyelv sokféle dialektusát beszélő népcsoportnak. Hozzátette: a roma elnevezés először a nyugat-európai szakirodalomban jelent meg 1972 után, amikor egy kongresszuson döntöttek erről. Napjainkban amúgy körülbelül 11 millió, többé-kevésbé hasonló kultúrával és szokásokkal rendelkező olyan ember él Európában, aki valamilyen módon ebbe a közösségbe sorolandó, és ezeknek a 80 százaléka nem vándorló életmódot folytat.
Visszatekintve elmondható, hogy a történelem folyamán a cigányság nem tudott úgy társadalmilag megszerveződni, hogy önálló államot hozzon létre, és a vándorlásuk elhúzódott. A 15-16. században Nyugat-Európa volt a fő úticéljuk, de félnomád életmódjuk miatt igazából nem tudtak integrálódni. Olyan területeken telepedtek meg ezért inkább, melyek kevésbé voltak fejlettek, például a törökök uralta Magyarországon. Bár a társadalom perifériáján éltek, helyet találtak maguknak a munkamegosztásban, így akkoriban nem volt probléma a cigánykérdés. A felvilágosult abszolutizmus idején az erőszakos intézkedéseknek betudhatóan is az asszimilációjuk felgyorsult, a 19. század első felére többnyire elveszítették nyelvüket és identitásukat, kulturálisan beolvadtak. Néhány évtizeddel később azonban egy bevándorlási hullámnak köszönhetően számuk ismét megnőtt, 140 ezerről 280 ezerre. A romungrok mellett megjelentek az oláh cigányok, valamint a beások is, különböző alcsoportokkal.

Fáziskésés

Napjainkban sok a tévhit velük kapcsolatban- hangsúlyozta Kállai Ernő. Sokan szeretik például a tűz körül táncoló, gyönyörű fekete hajú lány, a valóban létező Cinka Panna és II. Rákóczi Ferenc szerelméről szóló romantikus filmet, a bökkenő csupán az, hogy nem éltek egyidőben. Mint ahogy az is tévedés, hogy a cigányok eleve értenek a zenéléshez. „Az emberek vérében koleszterin van, nem zene. A 17. században a szlovákok és a zsidók foglalkoztak zenéléssel, azonban mivel erre igény volt, és társadalmi megbecsüléshez vezetett, a cigányok is éltek ezzel a kilépő mobilitási lehetőséggel”- magyarázta. Mivel azonban későn jöttek a cigányok, ezt a több évszázados fáziskésést, hátrányt képtelenek voltak ledolgozni, elmaradt esetükben a modernizáció, és a 20. század első felében gyakorlatilag ismét peremre szorultak. Nem vettek részt a társadalmi folyamatokban, a mezőgazdasági területen találtak maguknak idénymunkákat, elszegényedtek. A népszámláláskor sem tartották fontosnak őket, ezért a roma holokausztban érintettek számát csupán becsülni lehet, néhány ezerre. Legtöbbjük el se jutott Auschwitzig mert annyira megvetették és lenézték, hogy már útközben valahol lelőtték őket.
Az ötvenes években a kommunisták szembesültek azzal: még se lehet az, hogy ekkora nyomorban éljenek valakik, ezért a következő két évtizedben a cigánytelepek felszámolására törekedtek. Jelentős volt ebből a szempontból az 1961-es párthatározat, mely a mai napig meghatározza a magyarországi cigányság életét. Egyrészt tévesen azt mondta ki: bizonyos néprajzi sajátosságai ellenére nem alkot önálló népcsoportot, másfelől pedig helyesen úgy döntött, szociálpolitikai intézkedésekre van szükség a pauperizációjuk enyhítése érdekében. Programot indított ezért a pártállam, kedvező kölcsönből házat vehettek a cigányok, munkát kínált nekik, és ez egy komoly fejlődést indított el a közösség életében, „egy új világ tágult ki előttünk”.

Etnikai konfliktus

A rendszerváltozás azonban derékbe törte ezt a fejlődést, még azt megelőzően, hogy a következő generáció elkezdett volna iskolába járni. A társadalmi, majd a gazdasági válság hatására, hirtelen és tömegesen megélhetés nélkül maradtak a roma közösségek. Ezek következményeiként társadalmi gondoskodásra szorultak, felerősödtek a devianciák, és ez erős ellenhatást váltott ki a társadalomban, szélsőséges mozgalmak intézményesültek. A feszültségek levezetésére állam intézkedések születtek, de ezek sikertelennek bizonyultak, így a segítségre szorulókat kezdték el hibáztatni. Kiderült azonban, hogy az asszimilációs kényszer felerősödése nem jár együtt a társadalmi befogadással, így a deformálódott értékrendszerű közösségek továbbélésével az indulatok lassan beépülnek a társadalmi tudatba- ismertette az általa kidolgozott etnikai konfliktusok lehetséges modelljét a társadalom-kutató.

Napjainkban és ezután

Napjainkban a kutatások 600-650 ezerre becsülik a romák számát. A cigány családok 72 százaléka szegregáltan lakik, a gyerekek 20 százaléka kisegítő iskolába/osztályba jár. Öt százalékuk érettségizik, és 1,2 százalékuk tanul a felsőoktatásban, illetve tavaly a cigány férfiak körülbelül 20 százaléka dolgozott. A rendszerváltozás utáni kormányok csupán látszat intézkedéseket hoztak, az utóbbi években pedig egyre jobban felerősödtek a cigányellenes hangok. Nem könnyíti meg az életét valakinek az, ha cigány, a közmunkaprogram pedig nem kínál valódi megoldást. Közép- és hosszú távú reformintézkedésekre lenne szükség, azonban úgy tűnik, a cigányokat kivéve mindenki elégedett a jelenlegi helyzettel, így amíg nem fajulnak odáig a dolgok, hogy esetleg éhséglázadások törnek ki, jelentősebb pozitív változásra Kállai Ernő szerint nem lehet számítani.

Ciucur Losonczi Antonius