„Olyan Európát akarunk, ami védi őshonos kisebbségeit”

Hegedüs Csilla EP-képviselőjelölt. Fotó: Borsi Imre Lóránt
Hegedüs Csilla EP-képviselőjelölt. Fotó: Borsi Imre Lóránt
Hegedüs Csilla, az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, ügyvezető alelnöke, volt kulturális miniszter látogatott május 1-jén, szerdán a Bihari Napló szerkesztőségébe. Exkluzív interjúnkban szó esik őshonos kisebbségekről, műemlékvédelemről, női szerepvállalásról.

– Mi a célja váradi, illetve Bihar megyei látogatásának?

– Állandóan járom Erdélyt, illetve a Partiumot. Azt hiszem, kevesen vannak olyanok a kollégáim közt, akik annyit vezettek volna, mint én az elmúlt tíz évben. Azért jöttem Bihar megyébe, mert azt szeretném, ha mindenki tisztában lenne azzal: talán soha sem voltak az európai parlamenti választások olyan fontosak, mint most. Látjuk mi történik Romániában, és látjuk azt is, hogy mi történik Európában. Európa változik, Európának változnia kell. A mi dolgunk, hogy ennek ne a vesztesei legyünk, hanem alakítsuk ezt, és ha lehet, akkor inkább a nyertesei legyünk. Mi erre akarjuk felhívni az emberek figyelmét, arra, hogy nagyon nagy a tét. Kialakult a Kárpát-medencei magyar összefogás, és nagy esély van arra, hogy Európán változtatni tudjunk, de ezt csak akkor tudjuk elérni, ha május 26-án, ha lehet, mindenki elmegy szavazni. Most Nagyváradon vagyok, ezután elmegyek Érmihályfalvára, ahol egy majálist szerveztek. A templomot és a Gizella-malmot is meglátogatom, mert ott fontos kulturális befektetések lesznek, illetve utána Érkörtvélyesre is megyek, ahol egyházakkal, civil szervezetekkel találkozom. Nagy valószínűséggel a Szent Imre-kápolnát is megnézem. Láttam, amikor még nagyon félkész állapotban volt, úgy értettem, hogy elkészült. Ott is találkozom egyházi vezetőkkel, és a helyi lakosokkal.

– Az utóbbi időben jobban a figyelem középpontjába kerültek az őshonos kisebbségek a Minority SafePack kezdeményezésnek köszönhetően, miközben sajnos azt tapasztaljuk, hogy mintha erősödött volna ismét a magyarellenes hangulat Romániában. Mit lehet utóbbi ellen tenni?

– Románia minden fórumon azt hangoztatja, hogy példaértékűen megoldotta az őshonos nemzeti kisebbségek ügyét, miközben naponta érezzük Bihar megyében és Erdély-szerte is azt, hogy ez egy óriási hazugság, mert egyáltalán nem így van. Éppen ezért alakult ki az összefogás a Minority SafePack körül, hiszen több mint 1,2 millió ember írta alá ezt a kezdeményezésünket, amelynek az RMDSZ a zászlóshajója, és amelynek az a célja, hogy egy olyan európai törvény jöjjön létre, amely védi az anyanyelvünket, védi a szimbólumhasználatunkat, védi az anyanyelvi oktatáshoz való jogunkat, és nyilván védi a kultúránkat, a kulturális örökségünket is. Korond polgármesterét közel 100 ezer euróra büntették amiatt, mert újra kitette a Községháza feliratot, miközben Vidombákon ki van írva németül, hogy Rathaus, ami egyáltalán nem Polgármesteri Hivatalt jelent, hanem Városházát. Innentől kezdve tehát teljesen nyilvánvaló az, hogy Románia kettős mércét alkalmaz, éppen ezért van szükség arra, hogy ez a törvény megvédje a mi jogainkat.

Őshonos kisebbségek

– Mennyire lesz könnyű ennek a kidolgozása?

– Ennek a kidolgozása nem lesz könnyű, mert az Európai Unió, az Európai Parlament mostanáig nagyon keveset foglalkozott ezzel a kérdéssel. Viszont a Minority SafePackhez összegyűlt aláírásokat a következő Európai Bizottság, tehát az októberben-novemberben megalakuló EB asztalára le fogjuk tenni, és bízunk abban, hogy sikerül a Kárpát-medencei magyar összefogásnak, illetve a munkánknak betudhatóan is egy olyan többséget, egy olyan támogatói kört létrehoznunk, aminek köszönhetően ez a törvény meg tud születni.

Nagyon fontos, hogy a május 26-i EP-választáson megmutassuk azt, hogy az erdélyi magyar közösség erős, hogy az erdélyi magyar közösségnek ez egy fontos probléma, mert akkor a FIDESZ-KDNP-frakcióval, és együtt a felvidéki Magyar Közösség Pártjának a képviselőivel, mi a második legerősebb frakció tudnánk lenni a németek után az Európai Néppártban. Ez pedig azt jelentheti, hogy nagyon komoly beleszólásunk lehet abba, hogy miként is alakul az európai politika. Én azt szeretném, hogy az elmúlt száz év túlélése után jöjjön egy periódus, amikor mi ennek a változásnak, amin Európa keresztül fog menni, a nyertesei legyünk. Mi egy olyan Európát akarunk, amely megvédi az őshonos nemzeti kisebbségeit, amely nem úgy néz ránk, mint veszélyforrásra, és amely nyilván megvédi a határait, megvédi az európai kultúrát, és amely elfogad bennünket egyenjogú állampolgárként.

– Az új összetételű Európai Parlament mennyire lesz partner ebben?

– Egy nagyon komoly diplomáciai munka lesz elérni azt, hogy partnereink legyenek ebben az ügyben. Éppen azért mondtam azt, hogy a mi feladatunk elhozni minél több európai döntéshozót Erdélybe. A meghívásomra dr. Navracsics Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős uniós biztos járt itt nemrég, január végén Váradon is. Szintén idén Bukarestbe jött Mariya Gabriel biztos, aki a digitális társadalomért felel. És ezt a sort folytatni kell, hiszen ezek az emberek a döntéshozói az Európai Uniónak. Ha ők a partnereink lesznek, ha ők látják itt Erdélyben, hogy mi az igazság, akkor már nem lehet a szőnyeg alá seperni a problémáinkat. Én úgy gondolom tehát, azt remélem, hogy egy nagyon erős Kárpát-medencei frakció egy komoly erő lesz, annak minden tagja fog tudni segíteni a lobbizásban, de nyilván a munka nem ezután fog elkezdődni. Véleményem szerint a munka már elkezdődött, hiszen létrejött egy olyan szakértői csoport, amely a különböző törvénymódosításokon dolgozik azért, hogy abban a pillanatban, amikor benyújtjuk az aláírásokat, akkor már egy kész törvénycsomaggal rukkoljunk elő.

Műemlékvédelem

– 2021-től új költségvetési ciklus kezdődik az Európai Unióban. Azt már tudjuk, hogy a nyugati tagállamok számunkra kedvezőtlenül akarják átalakítani a Közös Agrárpolitikát, de mire lehet számítani a műemlékvédelem területén, melynek ön az élharcosa Erdélyben?

– Maradjunk még egy pillanatot a Közös Agrárpolitikánál. A mi számításaink szerint körülbelül 1,5 milliárd euró érkezett az elmúlt tizenkét esztendőben az erdélyi magyar gazdák számára, legyen az területalapú támogatás, legyen az az állatok után járó támogatás, vagy pedig legyenek azok különböző fejlesztések. Ez egy hihetetlenül nagy összeg, és azon túl, hogy nagy összeg, végre száz év után, amíg csak elvettek a gazdáktól, az Európai Uniótól végre kaptak valamit. A mi feladatunk, hogy a KAP úgy alakuljon, hogy ezek a támogatások megmaradjanak, sőt, ha lehet, növekedjenek, hiszen azt látjuk, hogy Erdélyben körülbelül 200 ezer személy él ezekből a támogatásokból, és mivel különben nekik nem lennének munkahelyeik, valószínűleg el is vándorolnának.

Ami pedig az örökségvédelmet illeti: a számításaink szerint az elmúlt tizenkét esztendőben az Európai Uniótól 168 millió eurót pályáztak meg az önkormányzataink, az egyházaink, néhány civil szervezetünk az erdélyi magyar épített örökség felújítására. És ez az összeg több, mint amit a román állam az elmúlt száz esztendőben költött erre a célra. Nyilván itt is, mint minden más, a Regionális Operatív Program keretén belüli finanszírozás, vagy máshonnan, de mindenképpen uniós alapokból érkező pénz esetében, változtatni akarnak, mi pedig azt akarjuk, hogy ez a változtatás pozitív legyen, tehát az összegek növekedjenek. Elég Váradon, vagy Bihar megyében, vagy akár Erdélyben szétnéznünk, még nagyon sok a teendőnk.

– A Notre Dame tragédiája felhívta egy kicsit a figyelmet a műemlékvédelem fontosságára is?

– A Notre Dame-i tragédia egy más, ehhez kapcsolódó dolgot mutatott meg. Lévén hogy rekordidő, huszonnégy óra alatt összegyűlt 750 millió euró a felújítására, azt mutatta meg, hogy az európai embereknek, jelen esetben a franciáknak, hiszen ők voltak a nagy adományozók, nagyon fontos mindaz, ami a mi kulturális örökségünk. Tavaly ünnepeltük a Kulturális Örökség Európai Évét, akkor is kiderült, hogy az európai polgároknak fontos a kulturális örökség, de mi, erdélyi magyarok ebből a szempontból is egy picit más helyzetben vagyunk olyan értelemben, hogy nekünk ezek az épületeink, legyenek azok templomok, iskolák, kastélyok az ittlétünknek, az erdélyi létünknek, ezeréves történelmünknek a legkézzelfoghatóbb jelei. Éppen ezért úgy gondolom, nem véletlen az, hogy a mi önkormányzataink, a mi egyházaink sokkal többet pályáztak, mint a román önkormányzatok vagy egyházak az épületeik felújítására. És nem csak erről van szó, hiszen itt olyan projektek születtek, amelyek élettel töltik meg ezeket az ingatlanokat. Ez kiváltképpen fontos, hiszen ezek az épületek újra a közösségi létünknek a színtereivé váltak, és ezáltal visszaadnak valamit annak a közösségnek, mely létrehozta őket.

Nőszervezet

– Ön az RMDSZ Nőszervezetben is élénk tevékenységet folytat. Ennek a létrejötte mennyire volt befolyással, hatással a nőkkel kapcsolatos erdélyi sztereotípiákra?

– Az történt, hogy akkor amikor az RMDSZ Nőszervezete létrejött, egyetlen nő, Biró Rozália képviselt bennünket Románia parlamentjében. 2016-ban, amikor újra parlamenti választások voltak, akkor már négy RMDSZ-es nő jutott be a parlamentbe, tehát én úgy vélem, hogy ez határozottan egy előrelépés. Emellett az RMDSZ Nőszervezet évek óta képzéseket szervez, pontosan azért, hogy a nők érezzék úgy: felkészültek arra, vagy ha úgy tetszik, legyen bátorságuk részt venni a döntéshozatalban, a politikai életben. Emellett romániai politikai szervezetként elsőként szavazta meg az RMDSZ a kongresszusán az úgynevezett női kvótát, ami azt jelenti, hogy a helyi döntéshozatalokban minden harmadik döntéshozónak nőnek kell lennie, és megyei, illetve országos szinten tizenöt százalékos kvótánk van. Ez amiatt nagyon fontos, hogy a nők érezzék azt: szükség van rájuk a politikában, hiszen az erdélyi magyarság nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne használja a nők szaktudását. A közösségünk javára válik mindaz a tudás, mindaz a szakértelem, mindaz az energia, amit a nők az erdélyi magyar politikába be tudnak hozni. Ami pedig a nőkkel szembeni erőszak elleni mozgalmat illeti, azt is az RMDSZ Nőszervezete kezdeményezte, konkrétan Csép Éva Andrea parlamenti képviselő. Azt kell mondanom, hogy az ő munkájának köszönhetően óriási előrelépés történt. Elsősorban elkezdtünk beszélni erről a kérdésről, amit az erdélyi magyar közösség szeretett volna a szőnyeg alá seperni, holott egy komoly problémáról van szó, hiszen Romániában minden harmadik nőt ér szexuális, fizikai vagy lelki bántalmazás. És évente körülbelül 200 nő hal meg ebben az országban a családon belüli erőszak miatt. A törvénymódosítás, ami létrejött, azt jelenti, hogy egy sürgősségi távoltartási rendeletet vezettek be, aminek köszönhetően az első bántalmazás után eltelt kritikus 72 óra helyett azonnal ki lehet bocsátani ezt a végzést, és emellett szigorítottak a büntetéseken is. Hogy ez hatásos volt, az kiderül azokból a statisztikákból, amelyben azt látjuk, hogy a rendőrség azonnal közbelép ezekben az esetekben. Emellett uniós pályázatok is vannak, és vannak önkormányzatok, melyek már lették, vagy előkészítik ezeket a bántalmazott nők vagy gyerekek, más családtagok megsegítése érdekében. Nyilván e téren is van dolgunk, hiszen az EU csupán az idevágó központoknak a felszerelését támogatja, nem a megépítését. A következő költségvetési ciklusban tehát az is a feladatunk, hogy minél több pénz érkezzen ezen a területen is, hiszen a társadalmunk szempontjából ez is egy fontos probléma.

Ciucur Losonczi Antonius