Ökumenikus imával emlékeztek

Ökumenikus imával emlékeztek
Délután ökumenikus imával folytatódott a március 15-i ünnepség a nagyváradi Szent László templomban. Több felekezet képviselője is felszólalt, végül a Régi Magyar Himnusz hangzott el.

 

Pék Sándor esperes-plébános bevezető gondolataival kezdődött el az ökumenikus ima – Koncz Veronika, az „Új Ember” munkatársának nemzeti ünnepünkre vonatkozó publicisztikájából idézve tette fel a kérdést: tudunk-e méltó módon részt venni az ünnepen, körül tudjuk-e ülni azt a nagy asztalt, melyet őseink faragtak. „Egy nemzeti nap olyan, mint egy családi ünnep. S hogy tudunk-e méltó módon részt venni rajta, nemcsak attól függ, ki milyen kapcsolatban áll egymással, hanem hogy viszonyra, véleményre, hajdani sérelmekre való tekintet nélkül körül tudjuk-e ülni a nagy asztalt” – hangzott el.

A lélek szavával

Böcskei László megyés püspök arról szólt: a megújulás reményével ünneplünk, közösségünk életében érték, hogy együtt gondolunk a szabadságharc áldozataira, áldozatos munkásságukra, fontos, hogy a lélek szavával szeressük egymást. Böcskei László az egyházat érintő változások, átalakulások kapcsán megemlítette: Ferenc pápa érkezése új nyitánya a krisztusi értékek felvállalásának, s ez még hangsúlyosabbá teszi ünneplésünk aktualitását. A hívő ember két világ polgára, aki a földi élet zarándokútján a mennyei hazája felé tart – a márciusi ifjak is ezt a feladatot vállalták el. „A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés, s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés” – idézte József Attila versét, majd arról szólt: nem elég felismerni, hogy változásra van szükség, meg is kell tenni a szükséges lépéseket. „Törhetetlen bizalommal higgyük, hogy az új idők rontása sem árthat és a hit ismét kivirágzik” – mondta, majd elhangzott a felhívás: nyújtsuk egymásnak a lélek gazdagságával megtöltött ünnep örömét.

Merre tartunk

Forró László előadótanácsos, református lelkész arról szólt: miért is ne lehetne, hogy Nagyvárad magyarsága együtt tudjon kivonulni március 15-én, jólétben, ünneplőbe öltözve. Sajnos nem tudunk elvonatkoztatni attól, hogy egyre kevesebben vagyunk, minden évben van két-három olyan falu, ahol elfogy a magyarság. A belső szórványosodás közepette elszakadunk egymástól, ezért a március 15-e arra is bíztat: tenni kell ez ellen. A márciusi ifjak példája fel kell elevenítsen bennünket, évről évre nézni kell, mennyit jutottunk előre, mennyit növekedtünk hitünkben.

Amit kiharcolunk

Mátyás Attila evangélikus lelkész többek között elmondta: Unió ide vagy oda, a nyugati világtól nem kell segítséget remélnünk – csak az lesz meg nekünk, amit kiharcoltunk. Petőfi Sándor, aki a Nemzeti dalt megfogalmazta, méltó arra, hogy hamvait az anyaföldbe temessük, mégis, bár felfedték sírját, ez nem történik meg, mert a Magyar Tudományos Akadémia nem az igazság oldalán áll és akadályozza ezt, s a közvéleményt is próbálja félrevezetni.

A későbbiekben a lelkész egy példával illusztrálta az emberi szeretetet és áldozatkészséget – mint mondta, addig, míg az emberekben szeretet és áldozatkészség van, nincsen baj…

Böcskei László zárókönyörgését követően a jelenlévők elénekelték a Himnuszt, majd kivonulási énekként a Régi Magyar Himnusz sorai csendültek fel.

Neumann Andrea