Odaadta magát a szeretetnek

Odaadta magát a szeretetnek
Nagyvárad – Csütörtökön imadélutánt tartottak a várad-őssi római katolikus templomban, mely során Lisieux-i Kis Szent Teréz életéről elmélkedtek az egybegyűltek. Az ájtatosság szentmisével zárult.

 

 

A várad-őssi római katolikus templom kápolnájában tartott imadélutánon Nagy Tibor plébános elmélkedett arról, hogy miért fontos, hogy a jelenlevőknek lelki testvére legyen Lisieux-i Kis Szent Teréz és a szeretet útját kövessék őhozzá hasonlóan. A szent feljegyzéseiből, írásaiból idézve azt emelte ki: a keresztet és a szenvedéseket csendben és alázatosan kell hordozni, illetve elviselni és ugyanakkor a felebaráti szeretetről sem szabad megfeledkezni, ezért mindig barátsággal és segítőkészséggel kell fordulnunk embertársainkhoz. Mindennapjainkban Mária egyszerű életvitelét kell kövessük, akihez, mint égi édesanyánkhoz bátran és bizalommal fordulhatunk mindig, az ő közbenjárását kérve, hangsúlyozta a tisztelendő.

 

Nem bánta meg

 

Az evangéliumi részlet Szent Márk könyvéből szólt. Prédikációjában Mons. Fodor József általános helynök arra hívta fel a figyelmet: a Dante által leírt mennyországban vannak olyanok, akik az ellenük elkövetett erőszak útján szerezték meg az ott-tartózkodás jogát, vagyis szenvedések, keresztviselések és megpróbáltatások hősies vállalása által szerzik meg önmaguknak ezt a kiváltságot. Mások észrevétlenül, titokban „lopják el” a mennyországot, mert szépeket és jókat cselekszenek, és ugyanakkor ott vannak a nagy tömegek, akik az élet tengerén evezve vívják mindennapi harcaikat anélkül, hogy a szentek közé kerülnének, de jelképesen annak lehet tekinteni őket (a különböző nyelv-, nép- és embercsoporthoz tartozó megszámlálhatatlan seregek). Kis Szent Teréz a második csoportba sorolható, és nagyon időszerű a tiszteletében elmélyülni, hiszen a „besavanyodott keresztények” viselkedése helyett örökifjú temperamentumával egészen közel férkőzött a jóságos Istenhez. „Nézzünk rá a gyermekded lelkületű, alig 24 évet élt Terézre és csodáljuk meg benne az isteni kegyelemnek a működését”, tanácsolta a vikárius. Megjegyezte: amikor meghalt, nővértársai nem tudták, hogy mit írjanak róla, 100 évvel később pedig püspökök és bíborosok megszámlálhatatlan serege kérte, hogy avassák egyháztanítóvá. Ugyanis a hit, a szeretet, a megbocsátás és az Istenre való hagyatkozás munkálkodott benne, gondolkodásmodját pedig talán a halálos ágyán megfogalmazott meggyőződése fejezi ki leginkább: „Én nem bántam meg, hogy odaadtam magam a szeretetnek”.

 

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .