Női szemmel a politikáról, a társadalom gondjairól

Női szemmel a politikáról, a társadalom gondjairól
Nemrég Debelka Boglárka Lilla, a Szociáldemokrata Párt helyi tanácsosának szervezésében megalakult a Bihar Megyei Szociáldemokrata Nők Klubja. A díszvendég dr. Gurmai Zita, az Európai Szocialisták Pártja nőszervezetének elnöke volt, aki exkluzív interjút adott az Erdély Online-nak.

 

– Erdélyi és magyarországi jobboldali körükben előszeretettel kommunistáznak, anélkül, hogy talán tisztában lennének azzal, mi is valójában a szociáldemokrácia. Mit jelent baloldalinak lenni a 21. századi Európában?

– Engedje meg, hogy európai uniós példával válaszoljak erre a kérdésre. Az Európai Parlamentben, amelynek 2004 óta tagja vagyok, a legtöbb kérdésről konszenzussal hozunk döntést, amelyet – jellemzően nagy többséggel – mind a jobboldali néppárti, mind pedig a szocialista-demokrata frakció megszavaz. Így, elsőre, talán nehéz látni a két oldal közötti különbségeket. Azonban minden egyes európai parlamenti döntést megelőz egy hosszú előkészítő munka, amelynek során már a kezdetektől igyekszünk érvényesíteni azokat az értékeket, amelyek a modern baloldal alapját jelentik: társadalmi igazságosság, szolidaritás, esélyegyenlőség, fenntarthatóság, a jogállamiság és a sokszínűség védelme. Sőt, igyekszünk az Európai Parlamenten kívüli is szövetségeseket találni. Így sok esetben már a parlamenti tárgyalásokat megelőzően sikerül biztosítani, hogy olyan uniós döntések szülessenek, amelyek egy igazságosabb és egyenlőbb társadalom megteremtését segítik elő. Az európai szocialisták frakciója – az Európai Néppárt után – a második legnagyobb az Európai Parlamentben. A két nagy képviselőcsoport között jó az együttműködés, de ha szükséges, határozottan kiállunk a baloldali, szociáldemokrata értékek mellett. Az idén nyáron az Európai Szocialisták Pártja Szófiában rendez egy magas szintű találkozót, ahol az európai baloldali tagpártjaink elfogadják majd a jövő évi választásokra vonatkozó alapprogramunkat. Ez meghatározza azokat az ügyeket, amelyekkel foglalkozni kívánunk az elkövetkezendő időszakban.

– Melyek ezek?

– Nyilvánvaló, hogy Európa jövője szempontjából a gazdasági válság kezelése kiemelt ügy. A jelenlegi helyzetben az ifjúsági munkanélküliség kérdése jelenti az egyik legsürgetőbb problémát, amelyre megoldást kell találnunk, hiszen tavalyhoz képest az EU 27 tagállamában 100 ezerrel nőtt a 25 évesnél fiatalabb állástalanok száma. Ezért is tartom fontos kezdeményezésnek az európai ifjúsági garanciát, amelyet az európai szocialisták javaslatára, és Andor László európai biztos támogatásával sikerült megvalósítani. Arról is sikerült gondoskodnunk, hogy a program megvalósítására megfelelő források álljanak rendelkezésre: a 2014 és 2020 közötti költségvetési időszakban ugyanis 6 milliárd eurót különítettek el a program finanszírozására. Fontos ugyanakkor, hogy az Európai Unió csak a forrásokat biztosítja: a nemzeti programokat az egyes tagállamoknak kell majd megvalósítani. Eddig ezen a téren a baloldali vezetésű EU-tagállamok bizonyultak aktívnak. Elsőként a szociáldemokrata osztrák kormány vezette be a garanciaprogramot.

Lényeges a környezetvédelmi problémákkal is foglalkozni. Azonban esetenként a baloldalon meglehetősen nehéz egységes koncepciót találni témáról, mert míg például a bolgár szocialisták az atomerőmű megmentése érdekében gyűjtöttek nem kevés aláírást, addig a német SPD éppen ez ellen küzd.

Összhang

– Kívülről nézve, néha úgy tűnik, mintha nem mindig létezne összhang a nemzeti és az európai szintű politizálás között…

– Tény és való, hogy az európai szintű politizálás, az európai parlamenti politizálás és a nemzeti politizálás között még mindig jelentős a szakadék. Sajnos egyáltalán nem divat „Európában gondolkodni”, miközben az Európai Parlament szerepe jelentősen fölértékelődött. Bőven lenne tehát még feladat. Az Európai Parlament összetétele jelentős mértékben meghatározza azt a politikát, amit az Európai Unió folytat. Ugyanígy nyilvánvalóan az sem mindegy, hogy az Európai Bizottságban melyik oldal van többségben. Hogy egy konkrét példát említsek: amikor elfogadtuk a lisszaboni stratégiát, a munkaerőpiacon tíz százalékos növekedésről beszéltünk nemekre osztva, míg a 2020-as stratégiában csak egy darab mutatót állapítottunk meg, 75 százalékot. Véleményem szerint, inkább önálló stratégiát kellett volna kidolgoznunk – a nők munkaerő-piaci részvételére fókuszálva. Az európai szocialisták egyébként már az előző választáson lépéseket tettek azért, hogy valódi, európai vita kezdődjön a politikai oldalak között. A jövő évi európai választásra már nemcsak alapprogrammal készülünk, hanem közös elnökjelölttel is, az Európai Bizottság élére. Okulva az előző választás tapasztalataiból, eldöntöttük, hogy az európai szocialista pártcsalád tagjai már jóval a választás előtt kijelölik azt a személyt, akire az EP-választást követően felálló Európai Bizottság vezetését bíznánk. Néhány héttel ezelőtt, a német SPD már be is jelentette, hogy Martin Schulzot, az Európai Parlament elnökét javasolja közös jelöltnek. Úgy gondolom, meglehetősen karizmatikus személyiségről van szó, aki gazdag tapasztalattal és Európa-ismerettel rendelkezik. Erről a végső döntést egy átlátható és demokratikus eljárás során hozzuk majd meg. Október 31-ig bármelyik tagpártunk állíthat jelöltet.

A jövő évi EP-választás lesz az első, amelyre a lisszaboni szerződés hatályba lépése után kerül sor. A lisszaboni szerződés megerősítette az EU demokratikus alapjait, kibővítette az EP hatásköreit, ezzel demokratikusabbá téve az EU irányítását. Éppen ezért, most minden eddiginél fontosabb lesz, hogy minél többen részt vegyenek a választáson és éljenek az uniós polgárságból fakadó lehetőséggel.

Bürokrácia

– A közvélekedés szerint, az Európai Unió túl bürokratikus szervezet, és például Magyarország esetében az sem teszi népszerűbbé az Európai Uniót, hogy a kormány állandó szabadságharcot folytat Brüsszellel, illetve a különböző uniós intézményekkel szemben… Lehet-e ezen változtatni?

– Nyilvánvaló, hogy az uniós bürokrácia kellően unalmas. Igaz, hogy ma, amikor gazdasági válság van, az emberek ingerküszöbét mérsékelten üti meg, hogy éppen most mi zajlik Brüsszelben. Tulajdonképpen elfelejtődött, hogy az egész uniós konstrukció nem szól másról, mint arról, hogy hatvan évvel ezelőtt mégiscsak a béke alapjait teremtették meg, és létrehoztak egy olyan értékrendszert, mely nem csak az áruk, a személyek, a tőke és a szolgáltatások áramlását jelenti, hanem gyakorlatilag szabaddá tette a piacokat. Ez mind természetessé vált, azonban sokan elfelejtették, milyen volt, amikor sorba kellett állni a határnál, és szétszedték az autóinkat. Emellett a gazdaság válság közepette – amikor például Magyarországon a fiatalok 30 százaléka munkanélküli –, mérsékelten foglakozik bárki is az Európai Unió értékrendjével. Ami pedig a Magyarországgal kapcsolatos kérdését illeti: az állandó szabadságharcot azért gerjeszteni kell, magától nincs szabadságharc… Európai parlamenti képviselőként amúgy én magam is a bőrömön érzem, hogy például milyen típusú médiaszabadság van Magyarországon. Minden héten ellenőrizzük, hogy a Magyar Távirati Iroda az általunk leadott hírek közül melyiket hozza le, és üzeneteinket mennyire csonkítja meg. Azt kell mondanom, hogy szinte lehetetlen bejutni a „királyi tévé” híradójába vagy a Kossuth Rádióba. Hazánk megosztott ország, ahol mondjuk egy európai parlamenti képviselőt simán le lehet hazaárulózni. Azt gondolom, hogy ez nem túlságosan egészséges. Aztán meg Orbán Viktor és számos európai vezető meghozza a közös döntést Brüsszelben, de a magyar kormányfő hazautazik, és simán mindent ráfog Brüsszelre. Elfelejti hozzátenni, hogy adott esetben egy-egy döntés meghozatalában ő is nyakig benne volt. Másfelől, mielőtt európai uniós tagokká váltunk, az ominózus koppenhágai kritériumokat be kellett tartani, és bizony jelenleg az Európai Unióban nincs olyan mechanizmus, amelynek alapján, ha tagállam vét ez ellen, bármilyen módon tiltakozni tudnánk. Semmi akadálya annak, hogy bármelyik miniszterelnök javaslatot tegyen arra, hogy mit lehet jobban csinálni, de azt azért ne feledjük, hogy Magyarország esetében a hét éves időszakra 8 ezer milliárd euróról beszélünk, ami nem kevés összeg. Emellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az elmúlt időszakban miből tudtunk autópályát építeni, iskolát felújítani, amik nem eltűnő eredmények. Viszont kétségtelen tény, hogy minden egyes országra rá van bízva, hogy milyen gazdaságpolitikát folytat. Ha azt nézzük, hogy Magyarországon 4,5 millió ember szegény, tehát a lakosságnak közel a fele, 1,5 millió él mélyszegénységben, 500 ezer gyakorlatilag nem juthat tisztességes ennivalóhoz, akkor azt kell mondanom, hogy azért a kormánynak le kellett volna vonnia azt a következtetést, hogy az egykulcsos adó miatt a lakosság zöme rosszabbul él.

Indiai küldöttség

– Nemrég egy indiai küldöttséggel találkozott. Miről esett szó a megbeszélésen.

– Ez nagyon érdekes találkozó volt. Az Európai Szocialisták Pártja Nőszervezete, amelynek 2004 óta vagyok az elnöke, jelenleg – a 2014-es európai választásra való felkészülés mellett – három prioritást jelölt ki: a szexuális és reproduktív egészségügyi jogok érvényesítése, a nőket érő erőszak elleni küzdelem, valamint a nők és a férfiak közötti bérkülönbségek csökkentése. Ebben a munkában rendkívül fontos a nemzetközi kapcsolatok ápolása, a tapasztalatok és a legjobb gyakorlatok megosztása. A Friedrich Ebert Alapítvány, amellyel évek óta rendkívül jól együttműködünk, rendszeresen vendégül lát nemzetközi delegációkat, és nemrég jelezte, hogy Indiából esélyegyenlőségi szakemberek jönnek, köztük – meglepetésemre –több idősebb és fiatalabb férfi is. Azon túl, hogy bemutattam nekik, hogy ez idő tájt mivel foglalkozik az ESZP Nőszervezete, beszéltem arról is, hogy a közelmúltban az Európai Parlamentben számos alkalommal foglalkoztunk Indiával. Az indiaiak nyilván azért jöttek, hogy azt a fajta rendszert, amit az Európai Parlament kialakított, azt a fajta módot, ahogy az Európai Bizottság esélyegyenlőségi tervet készít a nőket illetően, megismerjék. Szerették volna tudni, hogy milyen a kapcsolatunk a civil társadalommal, miként foglalkozunk európai szinten a nők képzésével, felkészítésével. A személyes találkozón természetesen azokról, a nők helyzetével kapcsolatos ügyekről is szó esett, amelyekről a közelmúltban a hírekben is lehetett hallani. Bízom benne, hogy hamarosan nekem is lesz alkalmam viszonozni a látogatást, mert nagyon hasznos lenne beszélgetni a helyi nőkkel arról, milyen problémákkal kell szembesülniük. Azt tapasztaltam, hogy a nők szívesebben mondanak el információkat nőknek, női politikusoknak.

Ciucur Losonczi Antonius