„Nincs valóság, csak szöveg van és interpretáció van”

„Nincs valóság, csak szöveg van és interpretáció van”
Az egyik legjelentősebb magyar művészcsalád tagja, Péterfy Gergely író volt az újabb nagyváradi Törzsasztal évad nyitórendezvényének vendége pénteken este. Szó esett életútjáról, és a tavaly Aegon-díjat nyert Kitömött barbár című regényéről.

Ott folytatódik újabb évadával a nagyváradi Törzsasztal sorozat, ahol néhány hónappal ezelőtt befejeződött az előző: az Illyés Gyula könyvesboltban. A péntek ezti évadnyitó rendezvényen a kérdező, mint mindig, Kőrössi P. József, író, könyvkiadó volt, aki ezúttal Péterfy Gergelyt hívta meg egy a váradi olvasókkal való találkozóra. Mivel Péterfy Gergely Áprily Lajos dédunokája, Jékely Zoltán unokája, Péterfy László szobrászművész fia, és testvére Péterfy Bori színésznő, énekesnő, így természetszerűleg a Törzsasztal-beszélgetés is a családfa, a családi hagyományok bemutatásával kezdődött, noha Péterfy Gergely bevallotta, nem szereti, hogy vele kapcsolatban mindig szóba kerülnek ezek a családi vonatkozások, mert, mint mondta, „én nem valakinek a valakije vagyok, én egy önálló személyiség vagyok”. Mindazonáltal nagy tisztelettel beszélt felmenőiről, külön kiemelve nagyapjához, Jékely Zoltánhoz fűződő viszonyát, akihez nagyon közel állt, mert, „a gyerekek általában lázadnak a szülők ellen, és akkor bejönnek a nagyszülői minták” – fogalmazott. Számára Jékely Zoltán jelentette gyermek- és kamaszkorában ezt a mintát, költő nagyapját Péterfy Gergely egy ízig-vérig régi elegáns európai polgárként jellemezte. Arra a kérdésre, hogy milyen ösztönzést jelentett számára a művésszé válásában e családi háttér, az író elmondta, hogy polgári családba volt szerencséje születni, ahol nagy a könyvespolc és nagyobbak az elvárások, egy ilyen családban felelősséget, világképet kap az ember, de az ugyanúgy kérdéses, hogy egy művészcsaládban művésszé válik-e valaki, mint az, hogy orvoscsaládba születve feltétlenül orvossá válik-e az utód – fejtette ki. Mivel családja Erdélyből származott, ezért a budapesti otthonukat belengte egy számára különös Erdély-hangulat, a családon belül mindenki Erdélyről beszélt, és ő érzékelt egyfajta ellenszegülést bennük a történelemmel szemben, és érzékelhető volt az egész Közép-Európára valamiképpen jellemző gyűlöletkultusz. Péterfy Gergely álláspontja szerint e kultusz tárgya kiterjesztve az egész erdélyi magyarságra a kommunizmus és a románság volt.

Életút

A továbbiakban a felnőtté vált Péterfy Gergely életútját követhettük nyomon az egyetem elvégzésétől (ógörög-latin szakon) napjainkig. Mint mondta, az egyetem elvégzése után hosszú évekig a miskolci egyetemen tanított, de egyre inkább tapasztalta az értékek devalválódását, ami az oktatásügyben abban mutatkozott meg, hogy a gimnáziumok egyre gyengébbek lettek, és így az egyetemre is sok esetben kevés tudású, érdeklődést alig mutató hallgatók kerültek. Már a kilencvenes évek elején írni kezdett, és mint elárulta, a Jóban rosszban tévésorozatnak többszáz részt megírt. Kőrössi P. József kérdésére válaszolva elmondta, hogy nemhogy ártott volna, de „rettentően jót tett” neki a sorozatírás, ami, mint mondja, megfelelő megoldás az írásból megélni akaró író számára. Ez a tapasztalat is igazolta számára azt, hogy „a kapitalizmus jó dolog, mert elvégzel egy munkát és jó pénzt kapsz érte”.

Kitömött barbár

Az est utolsó harmadában terelődött a szó a tavaly Aegon-díjat nyert Kitömött barbár című regényre, amelyen Péterfy Gergely tíz évig dolgozott. Mint elárulta, a téma – Kazinczy Ferenc és a feketebőrű Angelo Soliman barátsága – már legalább húsz éve megvolt neki, és doktori disszertációját is ennek a témának a feldolgozásából írta. Elmesélte, hogy elment Bécsbe kutatni alapanyagot a regényéhez, és egyúttal „balkézről” megírta a disszertációját is. Az író hangsúlyozta, hogy az Angelo Solimanról fellelhető hiteles információkat a doktorijában gyűjtötte össze, a Kitömött barbár című művében azonban ebből az alapanyagból kiindulva a történelmi személyekből regényfigurákat gyúrt, majd hozzátette, hogy bár egykor létező személyek szerepelnek a könyvben, ez a regény nem az úgynevezett valóságot ábrázolja, mert az irodalomban „nincs valóság, csak szöveg van és interpretáció van”. Mindezek után azonban hozzátette, hogy a regénye fikció, de a leghátborzongatóbb részek a leghitelesebb valóság elemei a könyvben. Tehát az is dokumentálható tény, hogy Angelo Soliman testét halála után kitömték és kiállították a bécsi Természettudományi Múzeumban. Az esten elhangzottak a mű sejtelmes zárómondatai, amelyek kapcsán Kőrössi P. József felvetette a kérdést, valójában kié is a regényben az a természettudományi múzeumban látható test, amire válaszolva Péterfy Gergely elmondta: „Minden te magad vagy, az Univerzum a te tested.” Az érdekes Törzsasztal est dedikációval zárult.

Pap István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter