Nincs autonómia többségi támogatás nélkül

Nincs autonómia többségi támogatás nélkül
Gémesi Ferenc, Magyarország Kiniszterelnöki Hivatalának külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára szerint csak többségi támogatással lehet megvalósítani a területi autonómiát. Az Erdély online-nak adott interjúban olvashatják a részleteket.

– Románia EU-csatlakozásával hogyan változik Magyarország kisebbségtámogatási politikája?

– A támogatáspolitika annyiban változik, hogy az utóbbi két évben ez sokkal inkább intézmény- és célorientált lett.  Bevezettük a nemzeti intézményeket – ez kiszámítható, hosszútávú finanszírozásról szól – emellett folyamatos egyeztetés van a magyarság képviselete és a kormány között abban, hogy a román kormány milyen támogatásokat ad, milyen intézményeknek, hiszen ma a korábbi évekhez képest sokkal kedvezőbb a helyzet: kiegyenlítettebb a támogatási rendszer mint korábban volt. Román kormányzati részről korábban soha nem tapasztalt értékű támogatás van főleg iskolák részére. Ez azt jelenti, hogy két kormányzati forrásból könnyebben lehet projejkteket megvalósítani, csak tudnunk kell, hogy a román kormány mire ad támogatást. Vagyis ha egy adott projekthez pénz kell és ezt két helyről finanszírozzuk, és ha azt döntően megfinanszírozta a román kormány, akkor mi ezt kiegészítjük, a felszabaduló pénz pedig mehet egy másik projektre.

– Melyek a magyarországi támogatáspolitika fő nehézségei a nem Uniós országok tekintetében, gondolok Ukrajnára és Szerbiára?

– Magyarország Schengen-tag lesz, emiatt az eddigi díjmentes vízumok rendszere átalakult. Mi bevezettünk egy új támogatási formát csak ebben a két térségben ami 700 millió forintot meghaladó összeg. Ukrajnában elképesztő állapotok vannak egyes helyeken annak ellenére, hogy van ukrán igyekezet az utóbbi időben, hogy épületeket újítsanak fel, projekteket valósítsanak meg. A civil szféra is sokkal gyengébb Kárpátalján, míg a Vajdaságban szerencsésebb a helyzet, hiszen ott a jugoszláv hagyományok, meg a viszonylag kedvezőbb közeg folytán tovább tudott élni a civil szféra.

– Hogyan változhatnak a magyarországi politikai kapcsolatok az erdélyi magyar kétpártrendszer kialakulása esetén?

-  A magyar-román kormányzati  kapcsolatokat ez nem érinti, a magyar-magyar kapcsolatokat viszont érintheti. De anélkül, hogy bármit is feltételeznénk a folyamatokról és azok végkimeneteléről, fontos leszögezni, hogy a kormányzat a legitim képviselőkkel kapcsolatban van, függetlenül attól, hogy tetszenek-e neki vagy sem. Jelenleg legitim képviselőként az RMDSZ van jelen ebben a mezőben. Ha más helyzet lesz, az sokmindenkit átgondolásra késztet, de ennek nem mennék elébe. Én nem érzem végletesnek a helyzetet a célok szempontjából. Az RMDSZ kormányzati és parlamenti jelenléte nagyon sokat segít az államközi kapcsolatok szempontjából.

– Fel van készülve a magyar kormány arra, hogy az erdélyi magyar politikában nem egy vagy-vagy, hanem egy is-is helyzet áll elő?

– Nem szaladnék előre a választásokra. Én csak azt az elvi álláspontot tudom kijelenteni, hogy a magyar kormány nem válogathat a szereplők között, noha erre volt korábban gyakorlat. De hogy a dolgok hogy alakulnak, az akkor fog kiderülni, amikor ezek a legitimációs folyamatok véget érnek.

– Az erdélyi magyarság számára megoldás lehet a területi autonómia?

– Az önrendelkezés, ha ahhoz intézmények, források, jogok járulnak, sok szempontból segíthet egy közösségnek, és ez független az etnikai szempontoktól. Az önrendelkezés kiterjesztése – ami egyébként az EU legitim célkitűzése is – a fejlődés szempontjából előremutató lehet, de a nem tömbben élő magyar közösségek esetében például fel sem vetődik a területi autonómia kérdéde. Az ő számukra is az EU értelmében vett önrendelkezés és a forrásokhoz való házzáférés tud sokat segíteni. A területi autonómia és általában az autonómiák kérdése mindig az adott országoktól függ. Semmilyen élhető konstrukció nem képzelhető el, ha az adott kisebbség a többség politizáló elitjével ezt nem tudja elfogadtatni. Ha a közösség meg tudja mondani mit akar, és ehhez hozzá lehet állítani a román társadalomnak legalább az elvi támogatását, akkor ez megvalósulhat, ellenkező esetben ez csak a deklarációk szintjén marad.

Pap István