Neves karmester, kiváló fuvolaművész a filharmóniában

Neves karmester, kiváló fuvolaművész a filharmóniában
A csütörtökön tartott szimfonikus hangversennyel véget ért az immáron kilencedik alkalommal szervezett Tavaszi Fesztivál. A koncert újfent igazi élményt nyújtott a komolyzene nagyváradi kedvelőinek, s kiemelkedő eseményt jelentett a zenei intézmény életében.

A fesztivált záró hangverseny főszereplői és a beharangozott zeneművek közönségvonzók voltak, ennek is köszönhetően nagyon sok komolyzene-kedvelő vett részt a múlt heti koncerten. Az Enescu–Bartók terem zsúfolásig megtelt hallgatósággal. A meghívott vendégművészek között köszönthettük Horia Andreescut, a bukaresti George Enescu filharmónia világhírű első karmesterét. A neves dirigens méltán hírneves, kiválóan látta el feladatát, a közönség nagy megelégedésére. De a fuvolaművész Ion Bogdan Ştefănescu is nagyszerűen játszott, ő is közismert előadóművész, és a bukaresti Zeneművészeti Egyetem oktatója. A három bécsi klasszikus: Haydn, Mozart és Beethoven műsorra tűzött alkotásai is csalogatták a közönséget.

Elsőként Joseph Haydn (1732–1809) 60., C-dúr, Il distratto szimfóniája csendült fel a szimfonikus zenekar tolmácsolásában. Mint azt már többször is említettük, a bécsi klasszicizmus nagy képviselője, Joseph Haydn több mint száz szimfóniát komponált; az első 1759-re datálható, az utolsót 1795-ben írta. Korai szimfóniáinak stílusa még alig különbözik a korábbi hagyományoktól, e művek háromtételesek, a zenekar gerincét pedig a vonósegyüttes alkotja. A csütörtökön elhangzott, hat rövid részre tagolódó szimfóniát több más szimfóniájával a második alkotói periódusában, 1770–1790 között komponálta. A 60. szimfónia egyike azoknak az alkotásainak, melyekbe Haydn, a zeneirodalom nagy tréfamestere vérbeli humort is bevitt. A finálé a szerző zenei vicceinek egyike, a zenekar hirtelen megáll, látszólag szüksége van a karakterláncok újraélesztésére, mintegy 10–15 másodpercig tartott mindez, s nagy taps követte; a karmester beintésére, válaszként az ütemes tapsra, ezt a tételt ráadásként megismételték.

A továbbiakban egy másik bécsi klasszikus, Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) D-dúr fuvolaversenye, K. 314. csendült fel Ion Bogdan Ştefănescu fuvolaművész tolmácsolásában. Mozart nemcsak zongorára és vonós hangszerekre írt versenyműveket, hanem mesterien aknázta ki a kürtben, a fuvolában és a klarinétban rejlő lehetőségeket is. Apjának írt leveleiben többször is kinyilvánította idegenkedését a fuvolától, ezért valószínű, hogy a fuvolára írt művei inkább felkérésre, mint saját elhatározásából születtek (Világhíres zeneszerzők). Ion Bogdan Ştefănescuban virtuóz fuvolaművészt ismerhettünk meg, játékát nagyra értékelte a hallgatóság. A hosszan tartó tapsot követően a szólista egy rendkívüli ráadással örvendeztette meg a közönséget.

Az ötödik szimfónia

A műsor második felében Ludwig van Beethoven (1770–1827) V., c-moll szimfóniája, op. 67. hangzott el a váradi filharmonikusok előadásában, a kiváló karmester, Horia Andreescu dirigálásában. A zeneköltő összesen kilenc szimfóniát írt, az ötödiket 1804–1808 között, s ennek bemutatója 1808 decemberében volt a Theater an der Wienben, egy monumentális szerzői est keretében, amelynek műsorán az V. és a VI. Szimfónia is szerepelt. Beethoven ötödik (Sors) szimfóniáját a zeneirodalom egyik legismertebb kompozíciójának tartják. A zeneszerző szavaival élve az ötödik szimfónia „az ajtón kopogtató sorsot” jelképezi. A négytételes mű az egyik legtöbbet játszott zenemű a műfajon belül, s amint egy komolyzene-kedvelő, akivel a nagyszerű hangverseny után beszélgettem, kijelentette: „akár kéthetente szívesen újra meghallgatnám a hangversenyeken Beethoven eme remekművét”. Azt hiszem, nyugodtan leírhatom, hogy felejthetetlen hangversennyel zárult az idei, immáron IX. Tavaszi Fesztivál, s ez az eseményt évente megszervezők munkáját dicséri, akik érzik, tudják, hogy mi az igénye a váradi közönségnek, hogy a hallgatóság valóban jól érezze magát ezeken az eseményeken, és a magáénak tekintse őket.

Dérer Ferenc