Népünnepély és falunap Hegyközszentimrén

Népünnepély és falunap Hegyközszentimrén
A III. Adorján-vári Népünnepélyt tartották meg szombaton Hegyközszentimrén, melyet idén már hagyományőrző fesztiválnak is neveztek, s mely a nap második részében falunap-jelleget öltött. Idén is voltak lovasversenyek, este pedig koncertek várták a publikumot.

Tavalyelőtt augusztusban, tavaly júliusban, idén pedig az elmúlt hét végén tartották meg Hegyközszentimrén az Adorján-vári Népünnepélyt. Mint megtudtuk, a dátumot korábban annak reményében jelölték ki, hogy egyúttal sor kerülhet annak a kápolna-kilátónak az avatására, melynek éppen 10 évvel ezelőtt, 2007 szeptemberében volt az alapkő-letétele. A témáról idén tavasszal ejtettünk szót legutóbb, azzal, hogy a helyeik az anyaországból újabb ígéretet kaptak támogatásra (onnan eddig mást se…), s ha a pénz május végéig megérkezett volna, megtörténhetett volna az avató. Könnyű kitalálni, mi történt, de állítólag jövőre megejthetik az avatót, mert újabb, ezúttal nagyon tuti ígéretet kaptak, mire a helyiek csak ennyit mondanak: hisszük, ha látjuk. Visszatérve a hétvégi eseményre, vasárnap reggel a szentimrei református templomban tartott istentiszteleten Oláh Attila tépei lelkész volt az igehirdető (Kucharszki Zoltán helyi lelkész Csíkszentimrén szolgált). A Hajdú Bihar megyei lelkész egyebek mellett arról beszélt, hogy manapság nekünk úgy kell helytállnunk, ahogyan Krisztus tanította: a szeretet hatalmával kell uralkodnunk. A templomkertbeli Szent Imre szobornál először a helyi Vay Ádám hagyományőrző kurucezred tagjait „fegyverezték fel”, azaz a tagok átvehették kardjaikat (melyek az egyesületként bejegyzett hagyományőrző csapat tulajdonában vannak).

„Nincs miért bujdokolnunk”

A megjelenteket Cseke Attila szenátor köszöntötte, kifejtve: olyan időket élünk, amikor „jelentős erők akarják elhitetni velünk, hogy mi csak úgy itt vagyunk és nem is lenne baj, ha elmennénk erről a földről”, holott nekünk itt van ezer éves múltunk, hagyományaink, kultúránk és nekünk nincs miért elbujdokolnunk. Az RMDSZ megyei elnöke gratulált a szervezőknek a nép ünnepévé lett népünnepélyhez, ugyanakkor a hagyományőrzőknek, akik értékmegőrzők is egyben. Gellért Gyula ny. lelkész, az esemény egyik főszervezőjének moderálásával ezután – citeraszó hangjai mellett – megkoszorúzták a szobrot. Az ünnepség az Adorján vár romjának közelében folytatódott, azon a mintegy 3 hektáros területen, melyet a szalárdi önkormányzat bocsátott a hagyományőrzők rendelkezésére. Ezen most is álltak azok a sátrak, melyek alatt egyrészt több száz emberre készült az ebéd/vacsora, másrészt az étket el is lehetett fogyasztani, de aki lacikonyha-jellegű ízekre vágyott, az sem maradt hoppon. Ugyancsak volt egy nagyszínpad, illetve mellette volt kijelölve a nemzetközi kettesfogathajtó, e körül pedig a lovasverseny pályája. A területre bevonuló hagyományőrzők a színpad előtt sorakoztak fel, hogy Fábián Tibor nagyszántói lelkész előmondására esküt tegyenek, előléptetéseket jelentettek be a hagyományőrzők ranglétráján, majd egy zászlótartót is felavattak, hagyományos lobogókat állítva bele. „Akik e zászlók alatt összegyűlnek, a lobogókat mindig az igazságért és a békéért vigyék előre”, mondta áldásában Gellért Gyula. Ezek után kezdődtek a térségi lovasversenyek. A II. Rákóczi Ferenc Vár Kupáért tíz lovas szállt nyeregbe, 3–3–4 fős selejtező után hatan jutottak a középdöntőbe, onnan hárman a döntőbe. A végső futam előtt azonban lezajlott a két fordulós (akadály- és vadászhajtás) nemzetközi kettesfogat-hajtó verseny a Szent Imre Vár Kupáért, melyet a szalontai Birta Csaba állatorvos „vezényelt le”.

Tíz éve…

A résztvevőket Cseke Attila köszöntötte, megköszönve nekik nemcsak az erő-, de a jelentős anyagi befektetést is, ami ehhez a sporthoz kell, mely igen nagy lendületben van Bihar megyében. A 21 versenyző 15 fogattal hajtott, a 740 méteres pályát 20 akadály nehezítette (a vadászhajtáson kevesebb), a szintidő 200 mp volt. A verseny jó pár órát igénybe vett, volt idő akár az Adorján vár romját megtekinteni, vagy akár a Berettyó töltésén sétálgatni, ahonnan megkapó látvány volt a belátható tábor, illetve fegyverbemutatón részt venni (igaz, a lovak nem vették jó néven az ezt kísérő patron-durrogtatásokat). Közben mindig sürgés volt a sátrak alatt, nóta is csendült, a közeli Szalárdról, Szentimréről kerékpárokkal, szekerekkel, autókkal jöttek-mentek az érdeklődők. Késő délután lett, mire a lovasversenyek eredményét kihirdethették (lásd keretes írásunkban), ami után dr. Nagy Miklós polgármester zárszóként megköszönte a résztvevők versengését, illetve az egész esemény szervezésében részt vállalók munkáját, Kőrösi Kristóf hagyományőrző elmondta Kovács Sándor: Porlanak a kövek című versét, majd Csontos János, a Hajdú-Bihar megyei hagyományőrző huszárok vezetője emlékezett arra, hogy 10 évvel ezelőtt zajlott le és ért véget Szentimrén a herceg nevét viselt emléktúra. A „térség legnagyobb lovas eseményéhez” és az azóta is kitartó hagyományőrző munka elismeréseként oklevelet adott ár Gellért Gyulának és dr. Nagy Miklósnak, kiemelve: a „Facebook-korban” sokan megmosolyogják a hagyományőrzőket, de ez nem baj, senkinek ne szegje kedvét.

Esti mulatság

Az eseménysor ezután fordult át a megszokottnak mondható falunapi programba. Elsőként a Tiszacsegéről érkezett önkéntes tűzoltók dalárdája sorakozott színpadra. Ők egész nap jelen voltak, sőt, szószólójuk szerint a délután már „a sátrak alatt ordítottak”, ezért a publikum nézze el nekik, ha produkciójuk nem lesz tökéletes. Elnézték. A kilenc tagú dalárdát a szalárdi és szentimrei gyerekek előadása követte, Marza Anna, Böndi-Mohácsi Júlia és Szabó Mónika pedagógusok tanítványai énekeltek, táncoltak, és a községi mazsorettek is bemutatták műsorukat. Mivel a sztárvendégnek nevezett előadók idejekorán megérkeztek, az átlagos falunapoktól eltérően nem később, hanem előbb kezdték meg műsorukat. A Székelyföldről érkezett Felszegi Annamari este 8-ra volt hirdetve, de 7.40-kor már túl is voltunk diszkósított nótákból, népdalokból és műdalokból állt műsorán, a közönséget a pár perces eső sem tántorította el, hogy együtt énekeljen az előadóval, sőt, voltak, akik táncra is perdültek. Ugyancsak a mulatós műfajt képviselte Kaly (Kalányos Csaba), aki ugyancsak székelyföldi és néhány mindenki által énekelt mellett saját slágereit is előadta, melyeket az egyik magyarországi tévécsatorna is sugároz állítólag (ám ezt a magam részéről sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom). Némi izgalmat hozott a produkcióba egy pár perces áramszünet (a helyszínen áramfejlesztőkből került elő az energia), addig a Kalyval érkezett egyszemélyes zenekar, bizonyosa Roli gitárjátéka helyettesítette a fél-playbacket. Ezek után már csak a falu felé kellett fordulnunk, a templom tornyának kivilágítását a valóban színpompás tűzijáték homályosította el pár percre, hogy azzal befejeződjön a népünnepély.

A lovasversenyek győztesei

A Szent Imre Vár Kupáért zajlott nemzetközi kettesfogathajtó verseny eredménye, akadályhajtás: 1. Molnár Lajos (Kaba), 2. Fitero Petru (Székelyhíd), 3. Fitero Natalia (Székelyhíd), 4. Lévai Zsombor (Szalárd), 5. Sziki Sándor (Hodos), 6. Csorba Károly (Fugyivásárhely); vadászhajtás: 1. Molnár Lajos, 2. Fitero Natalia, 3. Fitero Petru, 4. Szűcs István (Szalonta), 5. Lévai Zsombor, 6. Zaha János (Szalonta). A vándorkupát az összesítésben is első Molnár Lajos vehette át. A II. Rákóczi Ferenc Vár Kupáért tartott lovasverseny döntőjébe hárman jutottak. Az érkeserűi Hengye Kristóf végig nagy előnyben volt, ám Baba nevű lova a célegyenesben kicsit makacskodott, s bár fogyott az előnyből, végül megnyerte a versenyt, megelőzve a szentimrei Balogh Szlárdot és a hodosi Sziki Sándort.

Rencz Csaba



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .