Népszerű művek kiváló tolmácsolásban

A múlt csütörtöki koncert első felében Mozart és Weber egy-egy versenyműve szólalt meg, a második részben Grieg zongoraversenye. Felléptek Lorenzo Moroni, Cristian Marin és Munkácsi Dóra. Az est karmestere Romeo Rîmbu volt.

A nagyváradi filharmónia koncerttermében múlt csütörtökön meghallgattuk Mozart 3., Esz-Dúr Kürtversenyét (K.447, Bécs; 1783). A kiváló zeneszerző ebben az időszakban négy kürtversenyt írt, valamennyit Ignaz Leutgeb neves kürtösnek ajánlta. Lorenzo Moroni, a nagyváradi Állami Filharmónia szólamvezetője igen hatásosan adta elő a meglepő harmóniákat, gondolatokat tartalmazó, és a romantika felé mutató koncert szólamát, amelyben felfedeztette, különösen a második tételben a meleg, bársonyos hangulatot. A harmadik tétel tipikusan alkalmas a kürt technikai kiaknázására. Igencsak kiváló tolmácsolásban szólaltatta meg Cristian Marin a filharmónia klarinétművésze Carl Maria von Weber B-dúr klarinétre írt versenyművét, amely eredetileg vonóskvintett volt. A négytételes mű a romantikus kamarazene irodalom kiváló mesterműve, amely a klarinét technikáját alaposan kiaknázza. Az előadó nem csak virtuóz játékáról tett tanúságot, hanem a fantázia líraiságát, vagy a menüett szeszélyességét, és a rondó gyors iramú muzsikáját is egyaránt kivételes technikával és azonosulással tolmácsolta.

Fiatal zongoraművész

A műsor második felében lépett fel Munkácsi Dóra, aki Nagyváradon kezdte stúdiumait, majd több neves zongoraművész mesterkurzusán vett rész (pl. Rohmann Imre, Cordelia Hoefer, Némethy Attila). Számos előadói verseny díjazottja, valamint több szólóesten aratott sikert itthon és külföldön egyaránt. Előadásában hallgattuk meg Edward Grieg norvég zeneszerző népszerű a-moll Zongoraversneyét (op. 16, 1868). A kompozícióban érződik Chopin, de különösen Schumann hatása. Ezt elegyíti a szerző norvég népzenei elemekkel. A fiatal szólista előadásában remeket produkált. Már a bevezetésénél tömör, erőteljes zongorahangzatok felszínre hozásával avatta élővé a koncert szólamát a szólista, majd az erőteljes játékstílusa után a mély érzésű, költői ihletettségű Adagiot avatta életessé. Végül a befejezés erőteljes, norvégos intonációjú, friss Ugróstáncát is a megfelelő dinamikával hozta közel a hallgatósághoz. A teltházas hallgatóság nagy tetszéssel fogadta játékát, és ennek hatására Bartók egyik népdalfeldolgozását (Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok) nyújtotta ráadásként. Romeo Rîmbu karmester érzékenyen kísérte a zenekarral a művészek játékát.

Tuduka Oszkár