Népesedési kilátások Erdélyben 2011-ben

Népesedési kilátások Erdélyben 2011-ben
Nagyvárad – Az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia és a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet társrendezésében Kiss Tamás kutató-elemző tartott előadást az Ady Endre Középiskola dísztermében.

A program a Magyarok Erdélyben– Fókuszban a kisebbkutatás elnevezésű előadássorozat részét képezte. Az egybegyűlteket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, aki röviden bemutatta a meghívott Kiss Tamást, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatási és elemzési osztályának a vezetőjét.

Népesedési kilátások Erdélyben című vetítettképes expozéjában a szakember arra emlékeztetett: a rendszerváltozást követően Romániában eddig két alkalommal tartottak népszámlálást, 1992-ben és 2002-ben, a következőre pedig idén ősszel kerül sor. Az összeírások arra világítottak rá, hogy az erdélyi magyarság létszáma ugyan tíz év leforgása alatt 200 ezer fővel csökkent, viszont a részarány-csökkenés némiképp mérséklődött. Erdélyben 1992-ben 1,6 millió magyar élt (az össznépesség 20,8 százaléka), 2002-ben pedig 1,4 millió (19,6%), míg Romániában természetesen szinte ugyanennyien, azonban az összlakosság 7,1 százalékát (1992), illetve 6,6 százalékát (2002) tették ki. Drasztikusan csökkent a magyarok száma Dél-Erdélyben és a Bánságban, Biharban azonban átlagosnak mondható a tendencia.

Ezt a folyamatot több tényező is befolyásolja, ezek közül az egyik a migráció. 1987-1991 között 85-100 ezres volt a veszteség, főleg három nagyvárost- Kolozsvárt, Nagyváradot és Marosvásárhelyt- hagyta el sok magyar. 1992-2002 között körülbelül 100 ezren vándoroltak ki, főként munkavállalási vagy tanulási szándékkal, és Magyarország volt a célállam. Az ezredforduló óta változott a helyzet: nem felülreprezentáltak a magyarok, és olyan országok is megjelentek esetükben célállomásként, mint Németország vagy amelyek az angol nyelvterülethez tartoznak. A románok főleg Spanyolországba és Olaszországba mennek dolgozni, melynek betudhatóan egyes román falvak szinte kihaltak, viszont a magyarok lakta helységekre ez nem jellemző. Pozítiv fejleménynek nevezhető továbbá az is, hogy például sok székely munkavállaló hazatért.

Termékenységi arány

A statisztikai adatok arról is tanúskodnak, hogy termékenységi arányeltolódás figyelhető meg a magyarok és a románok között. Általában elmondható, hogy 1989 után Kelet-Európában drasztikusan csökkent a gyermekvállalási kedv és az ún. reprodukciós szint alá esett, vagyis 1,4-1,5 gyermek/nő születik az optimális 2,1 gyermek/nő helyett. A ’90-es évek első felében az erdélyi magyarok az országos átlag alatt teljesítettek e tekintetben, viszont az ezredfordulón kiegyenlítődés következett be. Megfigyelhető ugyanakkor: ahogy telik az idő, egyre inkább kitolódik a gyermekvállalási kedv. Például míg 1989 előtt a fiatal nők a húszas éveik első felében szültek, addig manapság egyre inkább úgy döntenek, hogy 30 évnél idősebb korukban szülik meg első gyermeküket. Érdekes módon a felsőfokú végzettséggel rendelkező románok csak egy gyermeket terveznek, az egyetemet végzett magyarok azonban nagycsaládban gondolkodnak. Tekintettel arra, hogy a felsőoktatást expanzió jellemzi, ez jó hír a magyarság jövője szempontjából.

A szakértő arról is beszélt: a nyers halandósági arányszám azt mutatja, hogy a magyarok átlagosan 3 évvel többet élnek, mint a románok. Bánságban és Dél-Erdélyben a legkedvezőtlebb a helyzet, a Székelyföldön és a Partiumban viszonylag kedvező. A született gyermekek számán, a halandóságon és a migráción kívül azonban egy másik tényező is befolyásolja a népesség újratermelődést, az ún. etnokulturális reprodukció, melynél kockázati elemként jelenik meg az elszórványosodás és a vegyes házasság.

Bizonytalansági tényezők

Kiss Tamás hangsúlyozta: remélni lehet, hogy az erdélyi magyarok részarány-csökkenése nem folytatódik, azonban ezt több mindentől függ, úgymint: az idei népszámláláskor a biztosok feltüntetik-e azokat a magyarokat, akik több mint 1 évig életvitelszerűen külföldön laknak, illetve a magyarul beszélő romák minek vallják magukat. A népesedéspolitika eszközei közül kiaknázhatóak az általános romániai közpolitikának a családra, az egészségügyre, a migrációra és az identitásra vonatkozó részei, az erdélyi magyar többségű önkormányzatok által összeállított programok, valamint Magyarország szerepe.

Ciucur Losonczi Antonius