A szervezetnek jelenleg 34 tagja van, 16 Európai Uniós tagországból, illetve Szerbiából, Oroszországból és Izraelből. A létrehozott színházi szervezet, célja a tagszínházak közötti kommunikáció erősítése, felpezsdítése, Európa legjobb színházai közötti párbeszéd élénkítése, kapcsolataik minél hatékonyabb kiépítése, tömegeket átfogó kulturális programok, események, fesztiválok szervezése.
A Színházi Unió egyik legfontosabb feladatának az európai integráció elősegítését tartja, a kultúra (szűkebben a színházművészet) eszközeivel. A szervezet tagszínházai intenzív nemzetközi alkotómunkát folytatnak, egymással együttműködve számos vándorfesztivált (UTE-FESZT), kiállítást, kollokviumot és workshopot szerveznek.
Az elmúlt évek során több mint több mint 10 000 előadást hoztak létre, amelyeket Európa-szerte 3 millió néző tekinti meg évadonként.
Ennyiből is látható, a figyelem fókuszában a néző szerepel. Ő az a „motor,” mely a valódi színművészeket arra serkenti, hogy a kor követelményeit is figyelembe véve minél többet tudjanak nyújtani a nagyérdemű „ezerfejű Cézárnak”.
Európai Színházi Unió kezdeményezte az Emergency Entrance (Vészbejárat) nevű projektet is, melyben 6 társszínház vesz részt (Görög Nemzeti Színház, a Palermói Garibaldi Színház, az Izraeli Habima Nemzeti Színház, a Prágai Nemzeti Színház, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Grazi Színház).
Az 5 európai és az izraeli színház értékeiket egy közös projektbe egyesítik, melynek témája a migráció, az etnikai konfliktus, emberkereskedelem. A nagy kérdés az, hogyan lehet mindezeket a szociális problémákat a színház mai eszközeivel kifejezni.
A civil szervezetként működő Európai Színházi Unió közleményéből megtudhattuk, közel 50 rendező, színész, videó-művész, zenész vesz részt a készülő produkcióban, melynek ötletgazdája a Grazi Színház. 6 európai nagyváros, Athén, Palermo, Kolozsvár, Tel Aviv, Prága és Graz alkotói dolgoznak együtt a nemzetközi projektben.
2012-ben mutatják be Grazban a közös projekt eredményét.
Kolozsváron a Tranzit Házban láthatták a jelenlevők a nagyszabású elképzelés bizonyos részletét.
A témákat a valós életből vették, melyeket fiktív elemekkel egészítenek ki. A határok ellenkező oldalán levő emberek élettörténeteit mutatják be.
Kolozsváron az olasz, a görög és kolozsvári magyar színház munkatársai vettek az egyhetes részt a színházi workshopon. A megalkotott eredményt, melyben 3 színház művészeinek egy része vett részt 20 perces prezentációban játszották le, melyet szakmai megbeszélés követett, a Tranzit Házban. Mindenik bemutatta saját előadásának témáját is.
A moderátor szerepét Visky András a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, művészeti aligazgatója, töltötte be. Felvetette a kérdést: Hogyan jött létre ez a projekt, az együttműködés? Hogyan hidalták át a nyelvi, a kulturális korlátokat? Hogyan történt a témaválasztás?
A Palermói Garibaldi Színház az Olaszországban, cseléd minőségben dolgozó, román vendégmunkások életéből ihletődött. A dokumentumanyagokból, az újságokban megjelent cikkekből, interjúanyagokból származott információkat használtak fel. Kiindulópontot jelentett az olasz médiában megjelent vendégmunkások fele irányuló támadás.
2 férfi nőnek öltözik, és egy mozgássérült nőnél dolgoznak. Groteszk helyzetek is keletkeznek. A reális történet helyzeteit fiktív elemekkel társítják.
Giuseppe Massa rendezésében, Nem félünk egy cselédtől-című előadás, dolgozza fel a témát.
A Görög Nemzeti Színház a prostitúció kérdését járja körül. A történet egy lányról szól, akit 14 hónapig fogva tartanak, és prostitúcióra kényszerítenek. A lány beperelte a férfit. A bírósági tárgyalás anyagából merítették a témát.
Yiorgos Paloumpis rendezésében a Láthatatlan Olga című előadásban mutatják be az esetet, mely színházi nyelven fogalmazódik meg.
Lakatos Róbert olyan témát választott, mely egyaránt érinti a románokat és magyarokat. Kiindulópont Felméri Cecília egyik dokumentumfilmjéből ered. Az embereket egy márkanévvel azonosítanak, és azután kivetítik az egész országra.
A Kolozsvári Magyar Színház Lakatos Róbert rendezésében Drakulatúra avagy A Brand Stroker Projekt című produkciót mutatja be.
Értékelve a közös munka hozamát, megfogalmazza, számára fontos volt, hogy egymás munkáit meglássuk.
A színészek már az első közös gyakorlat alkalmával együtt tudtak dolgozni. Improvizációs gyakorlatokat végeztek, és az egyiket fejlesztettek ki.
A görög színház részéről is értékelték, hogy találkozzanak és dolgozzanak más nyelvekkel is.
Azonnal létrejött a kommunikáció a rendező és a színész között. Megtörtént, hogy az előadásban a valódi angol nyelvet halandzsa nyelvvé alakították.
Beszéltek a munkamódszerükről. Gyorsan kellett dolgozni. A nyelvi és a kulturális különbségek nem akadályozták a közös munkát. Válaszolva Visky András kérdésére, hogy számukra a nyelv fontos volt-e, kitalálták a halandzsa nyelvet.
A nézők nyitottak és kommunikatívabbak. Nemcsak a saját országának nézői felé beszélnek, hanem Európa felé is.
Így az illető színházi előadás alapján megfejthető az, milyen az ottani valóság.
A Grazi Színház a Csónakos emberek-című előadásban a Földközi tenger partján zajló modern odüsszeiakat mutatja be. Rendező: Christine Eder.
A Prágai Nemzeti Színház a csehek és a romák közti konfliktust a „Szomszédom az ellenségem” című produkcióban színházi eszközökkel ábrázolja.
Rendező: Viktorie Cermáková.
Az izraeli hadseregben szerzett, traumatikus élmény fogalmazódik meg, a művészet eszközeivel, a Habima Színház az Új ország című előadásában, Shay Pitowsky által.
A cseh és német előadás alkotói Prágában, a német és izraeli alkotók Grazban tartanak wokshopot.
2012 januárjában mutatják be Grazban az előadásokból összeálló közös produkciót az Emergency Entrance Fesztiválon.
Csomafáy Ferenc
