Némi értelmezés és tévelygések (V. rész)

Némi értelmezés és tévelygések (V. rész)
Ezzel a tanulságos mesével agyamban, meghívom a kedves olvasókat, hogy elmélkedjenek el azokon a tüntetéssorozatokon melyek az utóbbi hetekben megrázták társadalmunkat.

Televíziók, újságok, társadalmi körök és a fiatal generáció hangjai a Jó és a Rossz közötti harc színeiben vázolták fel a helyzetet: egyik oldalon egy működésképtelen és korrupt rezsimben és rendszerben ragadt képviselők, másik oldalon a harcba indult „szép és szabad” fiatalok optimizmusa, frissessége, kreativitása. Az vitathatatlan, hogy a Román Kormány által hozott intézkedések a Rossz bírósága, de az arctalan tömegre ruházott messianizmus és a „Jó és Fény”, kevésbé biztosak, mint a Másik kutyasága.

Az egyik legharsányabban kiáltott jelmondat az volt, hogy „jöjjön a Korrupcióellenes Igazgatóság és vigyen el benneteket”. Többről beszélünk, mint egy egyszerű jelmondatról: himnusz, mely arra hivatott, hogy a bosszú istennőit hívja elő egyszer és mindenkorra, és, hogy kiszakítsa a sárbaragadtakat a csorda közepéről. A Korrupcióellenes Igazgatóság misztikus ereje nem egy újdonság: még 2015-től kezdve, a teiadna.ro nevű, névtelen és főleg vádaskodó feljelentéseknek szánt honlap, melyet a főbb médiacsoportok nagyban támogatnak, felborzolta a nyilvánosság képzelőerejét a gyors és könyörtelen igazságosztással, de a dühkiontás és bosszú kísértésével is. Ám ha az esti órákban kiadott végrehajtó határozatok felborzolják a kedélyeket, teljesen más a helyzet a Korrupcióellenes Igazgatóság által megrendelt éjszakai razziákkal és letartóztatásokkal, a felvértezett és álarcos tisztekkel, akik ököllel ütik éjjel a házak ajtaját és reggelig eltűntté teszik a méltatlant – egy emlék az egyeduralmak intézményeinek szokásáról, hogy megfélemlítsék a közönséget az „éjjel a ködben” akcióikkal. Pont a tüntetések idején jelentette be a Korrupcióellenes Igazgatóság az Igazságügyi Minisztérium elleni nyomozást anélkül, hogy a cirkusz leghalványabb árnyékát is kiváltsa. Nem kelt aggodalmat az sem, hogy egy már elítélt rendőrfőnök ellen újra nyomozás folyik mert feltételezett szabadkőműves volt, az sem, hogy a teljes vádirat, lehallgatásokkal együtt a sajtónak lett kiszivárogtatva, vagy az sem, hogy a sajtó tapsol az eljárásnak.

A közösség képzeletében a Korrupcióellenes Igazgatóság „a minden rossz szülőanyja” elleni harc egyetlen bajnoka – és egyúttal az egyetlen rossz, a korrupció ellenié. Ebben a gondolkodási képletben a Korrupcióellenes Igazgatóság átvette az utókori teljes modernséggel a középkori Szent Inkvizíció szerepét, viszont ahol Inkvizícióról beszélünk, vitathatatlanul hitről és eretnekségről beszélünk.

Mégis, tisztán látható különbségek vannak közöttük. Például a Szent Inkvizíció, a modern kori elképzeléssel ellentétben, az Egyház egyik belső szervezeteként kezdődött, mely a vallási kihágásokat azonosította. Röviden, a középkori Egyházban megvolt a jóérzés, hogy önmagától tisztuljon, ellenben a korrupcióellenes inkvizítorokkal, akiknek meg sem fordult a fejében, hogy előbb magát az igazságügyi rendszert tisztítsák meg és az ügyészséget azoktól, akik az igazságosztást elferdítették. Íme az első eretnekség: érdemes-e és hasznos-e vajon annyi odaadással imádjunk egy olyan durva, önkényes, könyörtelen igazságszolgáltatást, melyet ugyanazok a személyek gyakorolnak, akik tegnapig még egyáltalán nem is gyakorolták?

Máig a Középkort boszorkányokkal, szerencsétlen analfabéta parasztasszonyokkal társítjuk, akik teákkal gyógyították a sebeket. Ez nagyon téves, mert a Középkorban az Inkvizíció feladata az eretnekség kiirtása volt és ez csak azok körében történhetett, akik kellőképpen jártasak voltak a teológiában ahhoz, hogy kihágásokat kövessenek el. A középkori Inkvizíció papokat, tudósokat, filozófusokat, egyetemistákat égetett. Alig a modern korban, a nyomdászat elterjedésekor és az ábécé megismerésekor az eretnekség elleni harc boszorkányüldözéssé vált. Íme egy fontos különbség az inkvizítorok között: a középkoriak vitathatatlanul kifinomultabbak voltak, intelligensebbek és értelmiségiebbek, mint akik egyetemi oklevél birtokában indokolták a bábaasszonyok akasztását jégesőben. Modern kor a miénk, sokkal inkább vágyik a Mumusban hinni, mint a Középkorban, mint ahogy a mesés összeesküvések elvonják a tömeg figyelmét a nyilvánvaló manipulációkról: az okkult tolvaj – oroszbaráttól való félelem ellensúlya a Soros György iránti félelemnek, és mindkét esetben az igazságot hozzák fel fantomok kiválasztására.

Egy másik, alattomosabb eretnekséget az „érdemen alapuló rendszer”-ben találhatjuk meg, melyet a fiatal tüntetők skandáltak. Mi a hiba abban, hogy az erőstől elvárni azt, hogy tökéletes legyen és érdemet váltson ki? Az a tény, hogy a képzelgés elferdíti az Erő évezredes természetét: ez nem egy kiosztott díj és nem is kell annak lennie, mert ez a mód, ahogyan a személyt azonosítják, illetve az erős érdemei, nem visznek csak részegségbe és visszaélésbe.

Nem, az Erő egyetlen felelősség, és az is kell legyen, a felelősségeket pedig kiérdemelni kell, nem vállalni.

Gabriel Miloia

Címkék: , ,