Némi értelmezés és tévelygések (III. rész)

Némi értelmezés és tévelygések (III. rész)
A szülők iránti tisztelet természetes, mivel ők jelképezik a kaput a történelem és a rend folytonossága felé.

A parancsolat a generációk közötti lázadásról és konfliktusról szól: abban az időben, amikor az meg lett fogalmazva, a szülők abban a periódusban öregedtek és haltak meg, amikor gyermekeik a ”Sturm und Drang” korban voltak, azaz a felháborodás és elégedetlenség korában és a parancsolat lényege az, hogy ismerni azt, hogy a fiatalok lázongása kiküszöbölheti úgy az azelőtti generáció gyengeségeit, mint magukat a világi rend oszlopait. Ha ma az emberek tovább élnek, az emberi természet kitalált egy szimbólikus halált a szülőknek, ami gyermekeik kritikus korában történik: nyugdíjazásról beszélünk, gazdasági termelésre vonatkozó ”halál”, mely minden dolog mértékegységévé vált. Vajon nem vagyunk veszélyben amikor azt látjuk, hogy 20-30 éves fiatalok úgy kezelik nyugdíjas szüleiket mint valami idióta gyermekeket és arra kötelezik őket, hogy szokjanak meg vagy viseljenek el egy újabb rendet, melyet erőszakkal és zajjal erőltetnek rájuk? Képletes értelemben pedig nem értjük, hogy olyan politikusok, mint Cernea úr, a rendetlenséget hozzák azzal, hogy nem tisztelik elődeiket és hajlamosak arra, hogy nevetségessé tegyék a tízparancsolatot csak azért, mert őuraságuknak nem tetszik, hogy valakit a mumussal ijesztgessenek?

A Ne lopj lett manapság a legfontosabb parancsolat a világunkra jelentő gazdasági dominancia útján. A lopás viszont magát a tulajdon elméletét feltételezi és értékei szürreálisan változnak: ma a tulajdon egyre tolakvóbb szabályzatoktól és elismerésektől függ; az elferdülések elkövetésének útja az újabb szokása annak, hogy a javak feletti tulajdon egy Állam által képviselt közösség által legyen elismerve, avagy ennek elismerése egyre bonyolultabbá válik és önkényes feltételeknek van alávetve. Például a jelenleg érvényben levő törvényeknek köszönhetően, egy erdő tulajdonosai abba a lehetetlen helyzetbe kerülnek, hogy saját tulajdonukat lopják el. Társadalmi sorrendben, a tulajdon azért fontos, mivel az egyedül levő ember és a többiek közötti határt jelöli: a város utcáin járva, alávetve magunkat a törvényeknek, politikáról beszélve és adókat fizetve a közös birodalomba helyezzük át magunkat, ami szükséges, ám ellenőrizhetetlen, miközben a tulajdon egy apró világ, melybe a Másik nem hatolhat be és amelyben egyedül vagyunk azzal a jogunkkal, hogy uralkodjunk afelett, ami a miénk. Ezt az intimitást áthágni lopás és az ember kollektív bestia általi sarokba szorítását, a mentsvára megsemmisítését jelenti. A következménye pedig a rendetlenség.

Ne ölj… ez egy sokkal relatívabb parancsolat mint amilyennek látszik, mivel szó szerint azt jelenti, hogy ”ne kövess el gyilkosságot”, megkülömböztetve ezáltal a gyilkosságot az emberöléstől. Ez az értelmezés nyitottan hagyja a védekezés kérdését, a háborúét és a balesetét, mely pontosan az értelem értékei által spekulált összetett tény: a Modern korban több racionalista-világi rend indokolta az önvédelemből elkövetett népírtást,, miközben a nácisták arra a ”tudományosan” alátámasztott következtetésre jutottak, hogy azok, akiket megöltek mégcsak nem is emberek voltak, tehát nem lehetett szó emberölésről. Így tehát visszatérünk az abszolút érzéshez és azokhoz az okokhoz, melyekért jó ha létezik valami emberfeletti.

Ne paráználkodj, szintén nagyon aktuális és ha manapság az erkölcs nem különösen fordít gondot az apaság és hűség kérdésére, az vitathatatlanul annak a mélységnek és természetfelettiségnek a jele, hogy ugyanaz a parancsolat érvényes a legújabb felfedezések fényében is: nagy átlagban a folyamatos kielégülési vágy(mint például a fogyasztás) is butít, mivel az állandóan kielégített vágy kapzsisággá válik és a kapzsiság elsötétíti az agyat- lehet, hogy a fogyasztógazdaság ”Greed is Good” kedvenc szlogenje nem a posztmodern fejlődés jele, hanem a telítettség általi tényleges butítás erkölcsi szimptómája. Ha bármilyen mértéktelenség eltávolít minket a valóságtól, fontos aláhúzni, hogy átadni magunkat a mértéktelenségnek és sóvárogni utána, az mindkettő külön-külön forma, ám egyformán súlyos átélés: egy különálló parancsolat azt kéri, hogy ne kívánj, mivel a megrögzöttség ugyanolyan megsemmisítő, mint a szertelenség. A zsidó civilizációval együtt, a görög is hangsúlyt fektetett az orgia jelentőségére, a szervezett mértéktelenségre. Az egyik civilizáció túlélte, a másik nem és mindez azt bizonyítja, hogy az ember több, sokkal több, mint vágyainak összessége.

Szándékosan kerültem ki a ne hazudj parancsolatot, mivel erről bővebben fogok írni. Ám remélem, hogy a másik kilenc nagyobb rendszerező erőt adott mint a madáríjesztők és mint az a felhívás, hogy a gyermekek egyedül fedezzék fel ”tudományos módszerrel” a napjaiknak és ízléseiknek megfelelő erkölcsöt. Már csak az marad, hogy a szabadság kontra ”vallásos fundamentalizmus” kérdését tegyük fel, mely utóbbi, úgytűnik önkényes tiltásokra és a kritikus szellemet megölő fenyegetésekre alapul, vaddisznónk mondása szerint.

Gabriel Miloia