Némi értelmezés és tévelygések (I. rész)

Akt.:
Némi értelmezés és tévelygések (I. rész)
Az utóbbi években a román politikai állatvilág egy újabb fajt állított elő, melynek átmeneti ritkasága azt az illúziót kelti, hogy óvni és tenyészteni kellene, ám ami már most ígéretes fajnak tűnik, olyan értelemben, hogy évek múlva a régebbi fajhoz, azaz a pártbeli félig-tanultakhoz hasonló vadsággal fogja uralni a tájat.

Az ideológus politikusokról van szó, akik gyakran egy, az európai nyugatiság 60-as, 70-es éveiben kimerített és csődött mondott filozófiák képviselői; ezek közül a leghíresebbek a francia-iskola új baloldaliakjai, akik egy úgynevezett „világi-racionalista” beszéd szóvívői, ami inkább hivalkodónak és színpadiasnak nevezhető. Kétségtelenül, közülük a legismertebb, Remus Cernea úr, egy hosszúhajú és karizmatikus fiatal, aki a régimódi politikai vándorlást álcázza azokkal az állatvédelemre és a már világi állam „világiasítására” vonatkozó elképesztő javaslataival. Ez a politikustípus a 90-es évek gabonapehely-reklámjaihoz hasonlít, melyekben a cég kabalababái suta szójátékokkal átváltoztattak minden mondatot a reklámozandó árúra vonatkoztatva.

Általában, amikor az újságot áttekintem, óvakodok attól, hogy a címeknél tövbbet is olvassak, mivel azok elégségesek ahhoz, hogy megerősítsék azt, hogy a média csavargó módjára tárgyal a témák mentén és nem a témáról. A legfelsőbb kényelmet azok a „vita-példák” okozzák, melyek már rég megoldott és elásott színképeket hoznak vissza, de mindig sürgős hírként. Például olvastam újra a vallásóráról, mely a Minisztérium által közli, hogy nagy erőkkel visszatér és az Adevărul újság szerint egy ortodox belenevelési és térítési mechanizmus lesz. Erről a témáról a tisztelt olvasók ismerik már a véleményemet: apokaliptikus az, hogy egy társadalom vallás nélkül létezzen és utálatos az, hogy a világi állam evangelizácós misszionárius feladatot vállaljon a népek körében. A cikk semmi többet nem hoz, mint egy unalmas megerősítést, melyet Cernea úr elkerülhetetlen idézése kísér, aki mindig készen áll arra, hogy az általa képviselt szocialista műzlit hírdesse. Ám a reklám, a következő tanulságok által kísérve érkezik:

„A Vallásóráknak kettős pusztító hatása lehet rájuk(gyerekekre), egyrészt a valóságtól elszakadt dogmatikát nevel beléjük, mely tudományellenes és egy gyanút kelt egy demokratikus társadalom értékeivel szemben, másrészt egy hamis erkölcsiség felé terelné őket, mely ellenséges a szabadsággal és a XXI. század polgárának szükséges felelősségtudatával”

illetve

„Egy ember akkor válik igazán erkölcsössé, ha egy 10 darab tiltásból álló listát raknak elébe, azzal a fenyegetéssel, hogy hogyha nem tartja be a a parancsolatokat, a pokolba fog jutni. A tanulók számára az igazi erkölcs csak úgy válik ki, ha az etika tantárgya által hozott erkölcsi témák tudatosulnak bennük.”

Cernea úr politikai karrierje során kellemes volt látni a Köztársaság egyik képviselőjének előadását, amint egy vadászbirtok kapujában vaddisznónak öltözik, szórakoztató volt elképzelni egy olyan világot, melyben a delfinek az emberi jogoknak örvendenek(végülis ez a legjobb ötlet, elvégre a delfinek csodálatosak!), ámulatos volt tanúja lenni annak, amint ünnepélyes keretek között kiszbadítanak egy homárt az egyik vendéglő akváriumából. Az viszont, hogy vaddisznónak öltözött ember bibliai értelmezést adjon elő, olyan, mintha a tisztelt olvasók életről szóló tanácsokat fogadnának el az erdőben élő valódi vaddisznóktól. Ahhoz, hogy leküzdjük az intellektuális korrupciót, azzal a pontosítással kezdeném, hogy a vaddisznónk által hírdetett „világi-racionalista” etika csak egy titoktalanított variánsa a keresztény vallásos szellemiségnek. Egyébb etikus megoldások csak a Távol-Keleten vannak, ám azok világi áthelyezése nem a legszerencsésebb.

Gabriel Miloia