Németországnak évente félmillió menekültre van szüksége

Németországnak évente félmillió menekültre van szüksége
Csütörtökön a Nagyváradi Egyetemen tartott előadást többek között a vándorlás problémájáról Szelényi Iván neves magyarországi szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, akivel a migrációs válságról beszélgettünk előadása megtartása előtt.

– Milyen alkalomból van Nagyváradon?
– A Nagyváradi Egyetem hívott meg előadást tartani két témáról: az egyik téma a posztkommunista kapitalizmusok különböző változatai. A második órában a vándorlás kérdéséről beszélek, ami most Európában nagyon aktuális téma. Az utolsó állásom a New York University-nek Abu Dhabiban (Az Egyesült Arab Emirátusok fővárosa – szerk. megj.) létrehozott új egyetemén volt, ahol a Társadalomtudományi Kar alapító dékánja voltam. Ott elkezdett érdekelni a vendégmunkásoknak a problémája. Én nem tartom magam migrációs szakembernek, ugyanakkor nem történhetett meg az, hogy Abu Dhabiban, ahol a népesség kilencven százaléka bevándorló munkás, ne keltse fel az érdeklődésemet, hogyan bánnak a bangladesi, indiai, pakisztáni bevándorlókkal, mennyire pozitív a tapasztalatuk, és hogy mennyire fenntartható egy ilyen társadalmi modell, ahol a lakosság tíz százalék úgymond arisztokrácia, kilencven százaléka pedig munkás.

– Ön szerint milyen hatással van Európára a migránsválság? Azoknak van igazuk, akik esélyt látnak a népvándorlásban, vagy azoknak, akik veszélyként értelmezik ezt a folyamatot Európa jövőjére nézve?
– Itt valóban van egy vita, hogy a menekültválság mennyire hasznos, vagy mennyire káros. Az ténynek tűnik, hogy Németországnak évente mintegy félmillió bevándorlóra van szüksége. A német társadalom öregszik, és ahhoz, hogy a nyugdíjakat kifizessék, szükségük van egy fiatal bevándorló népességre. Ez a népesség, különösen a Szíriából érkező bevándorlók a legtöbb német szakember szerint vonzó tulajdonságokkal rendelkeznek: általában huszonévesek és jól képzettek. Adataink nincsenek egyébként a menekültek iskolai végzettségéről, de gyakran olvasom, hogy általában jól képzettek, úgyhogy elképzelhető, hogy ez nem is olyan rossz a német gazdaság szempontjából. Vannak közgazdászok, akik ennek ellentmondanak, és azzal érvelnek – és ezt mindenki el is ismeri -, hogy minimum az első két-három évben a menekültek csak gazdasági terhet jelentenek. A kérdés az, hogy a harmadik év után mikor jutnak el odáig, hogy mint adófizetők a költségvetésre már ne terhet, hanem inkább előnyt jelentsenek. Egy másik probléma, hogy a menekültek mennyiben jelentenek terrorista veszélyt. Kilencre becsülik azoknak a számát, akik részt vettek a párizsi akcióban, és azok között, úgy sejtjük, ketten menekültként jöttek be, de ha be is bizonyosodik erről a kettőről, hogy friss menekültek, azért az akciót nem menekültek, és nem is bevándorlók szervezték, hanem francia, belga állampolgárok, akik már Franciaországban vagy Belgiumban születtek.
Európa képes integrálni azokat a teljesen más kulturális, politikai vallási közegből érkező embereket, akik ilyen nagy számban jönnek a kontinensünkre?
Erre nagyon nehéz válaszolni. Egyébként nem olyan óriási ez a tömeg. Az EU népessége 500 millió, tehát egymillió ember egy évben nem olyan nagy tömeg. Persze, ha ez éveken keresztül folytatódik, akkor komoly kérdéssé válhat. Sokan beszélnek arról, hogy az iszlám meghódítja Európát, de a kontinens 500 millió lakosából most 19 millió muzulmán, jövőre talán húszmillió lesz, ami messze van a 250 milliótól. De a beilleszkedésük valóban probléma. Németországban nagyon sok siker van a törökök beilleszkedésében, Franciaországban az Észak-afrikai muzulmán bevándorlókkal viszont valóban sok gond adódott. Azt gondolom, hogy az országoknak az idegenekkel való kapcsolatában keresendő a probléma oka. Az a gyanúm, hogy Franciaországban vagy Belgiumban nem volt elég a befogadóképessége a társadalomnak, míg például Amerikában, amelyik egy befogadó ország, sokkal inkább integrálódnak az iszlám bevándorlók. Az igaz, hogy az iszlám valóban a vallások tekintetében a modern nyugati civilizációtól a leginkább távol álló vallás.

– Helyes-e az, hogy egyszerűen beözönlenek a migránsok Európába, anélkül, hogy pontosan tudni lehetne, hányan, hol, mikor jönnek? Nem lehetne a bevándorlásnak egy rendezettebb, civilizáltabb módozatát kitalálni?
– Az ideális természetesen az lett volna, hogyha a menekülteket Törökországban, Libanonban és Jordániában szűrik ki, hogy ki a közülük valóban menekült, és van-e közöttük terrorista. Én találkoztam nemrégiben az ENSZ menekültügyében dolgozó szakemberrel, és föltettem neki ezt a kérdést, amire azt a választ kaptam, hogy a világnak ebben a részében ilyen munkát nem lehet végezni. És mivel én az Egyesült Arab Emirátusban éltem öt évig, értem, hogy mire gondol: nagyon nehéz emberjogi szervezeteknek ezekben a rendszerekben tevékenykedni, még az Egyesült Arab Emirátusokban is, pedig az egyértelműen a legtoleránsabb iszlám ország a világon.

– Mi lesz a szíriai társadalom újjáépítésével, amikor véget ér a háború, ha addigra Európa integrálja a jól képzett szíriai munkaerőt?
– Ezen szerintem érdemes akkor aggódnunk, amikor Szíriában a polgárháborút sikerül befejezni, amitől egyelőre nagyon messze vagyunk. Egyébként a menekültvízumot egy-három évre adják Németországban. Ha olyan országból jön valaki, ahol nem nagy a veszély, akkor a menekültügyi vízum csak egy évre szól. A menekült státusz ráadásul feltételezi azt, hogy amint a hazájukban a helyzet megjavul, akkor a menekültek visszatérnek oda. Tehát elvileg visszaküldhetik őket, mert a vízum lejárta után új vízumot kell kérniük. Ha van egy munkaadójuk, aki ott akarja tartani őket, akkor a vízumukat átváltják munkavállalói vízumra.

– Miben látja Európa és a világ legnagyobb kihívásait a közeli és a távolabbi jövőben?

– Nem kétséges, hogy ebben a pillanatban a közel-keleti polgárháború az, ami a legnagyobb problémát jelenti, ami szinte megoldhatatlannak tűnik. Jimmy Carter (az Egyesült Államok korábbi elnöke – szerk. megj.) írt erről nemrég egy nagyon jó cikket. Azzal érvelt, hogy csak úgy lehet megoldani a menekültválságot, hogyha az USA, Törökország és Szaúd-Arábia össze tudja egyeztetni a stratégiáját Iránnal és Oroszországgal. Ez szinte megoldhatatlannak tűnő probléma, mert ezeknek a hatalmaknak a csoportokon belül is egymással ellentétes érdekeik vannak, és a két tábornak is egészen más elképzelése van a közel-keleti helyzet rendezéséről. De az biztos, hogyha ezek a csoportok meg tudnának állapodni, és Szíriában a valamivel moderáltabb szunnik nem Asszad ellen harcolnának, illetve Asszád nem a moderáltabb szunnik ellen harcolna, és a törökök nem a kurdok ellen, hanem mindannyian összefognának és az Iszlám Állam ellen harcolnának, akkor ez utóbbi nagy bajban lenne. Itt a kurdok különösen fontosak, mert az ő katonai képességük a legnagyobb, tulajdonképpen az egyetlen olyan katonai erő az övék, amelyik az Iszlám Állammal szemben komoly katonai sikereket tud elérni.

Pap István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter