Nem értünk a „bizniszhez”

Szatmár megye – A nagykárolyi városi
tanács tegnapi soros ülésén
meghozott döntések némelyike
arról tanúskodik: nem értenek az
üzlethez a tanácsosok. Tisztelet a
kivételnek. Pedig szépszámmal
ülnek közöttük üzletemberek is, de
úgy látszik ez sem elegendő ahhoz, hogy
néha jó döntéseket hozzanak.

Vegyünk egy egyszerű példát a
csütörtöki ülés napirendi
pontjai közül. Itt van mindjárt a 2-es
számú napközi, vagy ahogy a
nagykárolyiak ismerik, a Bălcescu óvoda
esete.


Az épület kalandos múltra tekint vissza.
Dióhéjban a történet: az
épületet államosították,
majd a régi tulajdonos visszaigényelte,
míg a pereskedés zajlott, az
épület leégett. A gyerekek ideiglenes
helyre kerültek, az ingatlant pedig szinte teljes
egészében
újjáépítette a város.
Időközben véget ért a
pereskedés, az épületet visszakapta
jogos tulajdonosa. A ma Izraelben élő
hölgy késznek mutatkozik eladni az ingatlant a
városnak, azonban a napi piaci árnak
megfelelő összegért. Az
önkormányzat hosszú ideje folytat
tárgyalásokat a tulajdonos által
megbízott személlyel a
vételárral kapcsolatosan. Az összeget
sikerült 85 000 euróban
megállapítani. A tanács elé ez
az összeg került, azonban a liberális
tanácsosok javaslatára, a megszavazott
vételár felső határa 70 000
euróra módosult. Ennyiért viszont nem
eladó az épület, ez a tulajdonos
beadványából világosan
kiderült.


A történet pikantériája, hogy a
város a januári visszaadás óta
bérleti díjat fizet a
használatért. Ez az összeg 90 000 lej
évente. Három év alatt kifizeti
Nagykároly városa az ajánlott
vételár szinte teljes egészét,
miközben a tulajdonos megkapja a pénzt, s
még az épület is a birtokában
marad. Feltevődik hát a kérdés:
ki is a jobb üzletember? A válaszadáshoz
pedig nem kell lángésznek lenni.