Nem élhetek muzsikaszó nélkül

Akt.:
Nem élhetek muzsikaszó nélkül
A Kolozsvári Állami Magyar Színház Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül-című előadásával, hosszú idő után, a magyar széppróza nagymesterének egyik színpadi alkotását tűzte műsorra. Maga a darab a 28 személyével tulajdonképpen keresztmetszetét adja annak a kornak, melyben a cselekmény történik.

A nagyon sokszereplős darab jól tükrözi az alkotó világszemléletét, melyben a vidéki kúrián élő férj Balázs, nyíri birtokos (Farkas Lóránd) tombolva éli életét, és Pólika, a felesége (Imre Éva) nem tudja, de nem is akarja ezt az életvitelt élni. A konfliktus, kettőjük jól megírt temperamentumával, feltárja mindazokat a leküzdendő eseménysorokat, melyek az egykori Móricz világ magában hordott.

Az előadás nagy kérdése ezt az ellentétet, abban a világban élők, hogyan tudják kezelni. A nagyszámú szereplő gárda, köszönhetően a rendezőnek, Hatházi Andrásnak, felépít egy olyan világot, amely ma is megtalálható, hiszen a férfi és nő ellentét örök témája a drámairodalomnak. Szerintem az előadás kezdése kissé hasonlít egy színházművészeti óra kezdetére. A sétálások, a lazítási mozdulatok mind arra utalnak, hogy a színházi teret a díszlettervező, Carmencita Brojboju a rendező és az előadandó mű számára teremtette. Elfelejtvén azt a kort és társadalmi hangulatot, amely abban az időben az országot jellemezte. Elérvén azt, hogy a színházi tér egyetemessé váljon. Szereplők: Zsani néni (Kató Emőke), Pepi néni (Albert Csilla), Mina néni (Kézdi Imola), Lajos bácsi (Szűcs Ervin), Biri (Sigmond Rita), Veronka, vígözvegy (Györgyjakab Enikő), Teréz néni, a mamája (Vindis Andrea), Viktor, pesti jogász (Vatány Zsolt), Málcsi néni, a mamája (Pákai Zsuzsanna). Többi szereplő: Zongor Réka, Nagy Pál Réka, Puzsa Patrícia, Incze Alíz, Buzási András, Köllő Csongor. Kali Andrea, Bíró Júlia, Sinkó Ferenc, Molnár Levente, Molnár Enikő, Pál Attila, Varga Csilla, Marosán Csaba, Nánási Brigitta, Árus Péter, Balla Szabolcs. Köszönhetően a rendezői és az egyéni adottságaiknak színpadi egyéniségeket vonultattak fel. Elérvén azt a szándékot, melyet Móricz Zsigmond darabjában megfogalmazott.

Dramaturg: Vajna Noémi. Jelmeztervező: György Eszter

A Nem élhetek muzsikaszó nélkül-című regényt Móricz 1914-ben írta. Maga a történet egy Kós Károlynál tett 1914-es sztánai farsangi látogatásra épül. A történetet a szerző a 1880-as évekbe helyezi el. Egy letűnt világot idéz. A dzsentri réteg züllésének okait tárja fel.

Hatházi András a darab cselekményét 1914-re teszi. Amint az egyik interjúba elmondta: „Talán azért, mert –ha jól tudom-2014-ben lesz 100 éves a sztánai farsang, és az előadás ötlete onnan származik.” Szöveghűen rendezett. A rendezői nyilatkozatából megismerhetjük koncepcióját: „Bármi fenyegethet. Egy váratlan fatális esemény éppen úgy, mint a szerelem- de függetlenül attól, hogy pozitívan vagy negatívan éljük meg a pillanatot: hirtelen lehetőségünk lesz másként is reagálni. Hirtelen szabadok leszünk.

Értelmezésem szerint a színpadi események erről szólnak. Emberekről, akik egyszer csak egy olyan helyzetbe csöppentek bele, ahol értelmét veszti gépies magatartásuk, és a körülötte zajló, őket igen közvetlenül érintő történések arra kényszerítik őket, hogy a megszokottól eltérő módon cselekedjenek… A helyzet csakis egy későbbi időpontban rangsorolható, és a benne résztvevőkről is csak akkor lehet megállapítani, hogy ilyenek vagy olyanok voltak, amikor már túl vannak rajta. De ez a múlthoz tartozik, a színház ideje pedig kizárólag a most, a szó legteljesebb értelmében megragadhatatlan jelen. ”

Van közönsége, amelyet érdekel az előadás. Ezért a közönségért tartja fenn az állam a színházakat és operákat, melyek előadásaikkal közölnek a nézőknek. A ma színésze elismert művész, aki alakításainak sorozatával bizonyítja helyét a művészi világban.

Csomafáy Ferenc