Nem a halálé az utolsó szó

Nem a halálé az utolsó szó
Kedden délután a Rulikowski temetőben a Steinberger kápolnánál imádkoztak elhunytjaikért Várad katolikusai, papok és hívek közösen. Barta Szabolcs Katalin-telepi plébános elmélkedett.

Az elmúlt évek hagyományaihoz hűen egy olyan tisztelendő elmélkedett, aki a közelmúltban került Váradra szolgálni, hogy jobban megismerhessék őt a hívek.

Barta Szabolcs lazarista atya, Katalin-telepi plébános arra hívta fel a figyelmet: Mindenszentek és Halottak Napja hetében a temetőket látogatjuk, az elhunytakra emlékezünk, és nagyon sokfajta gondolat kavarog a keresztény ember – és nem csupán – fejében. Eszünkbe jutnak elsősorban szeretteink, akik már nincsenek itt velünk, barátaink, ismerőseink és még sokan mások, akik elköltöztek ebből a földi világból. Visszaemlékezünk a régi eseményekre, arcokra, élethelyzetekre, szavakra, amelyek már a múlthoz tartoznak, de az emlékezetben elevenen élnek. És ilyenkor önkéntelenül felidézzük, hogy mi mindent halottunk a halálról, mennyi mindent tapasztaltunk vele kapcsolatban. Rádöbbenünk arra, hogy bizony egyszer számunkra is elérkezik a pillanat, amikor a földi léttől búcsúznunk kell, itt kell hagynunk mindenkit, akit szerettünk, mindent, ami a miénk volt, és amiért keményen megdolgoztunk. Mégis miért? Miért van az, hogy az ember egyszer meghal? Miért fáj, amikor búcsúzni kell? Miért ragaszkodunk ennyire a földi élethez és az itteni dolgokhoz? Egyáltalán mi az értelme az egésznek? – kérdezzük.

Boldogító tudat

Sok embernek nincs meg a válasza, és ilyenkor nem talál más kiutat, kétségbe esik, menekül, különféle elméleteket gyárt, menekül, vagy egyszerűen próbálja elfelejteni, hogy létezik a vég. A keresztényeknek azonban megvan az a boldogító tudatuk, hogy igenis van felelet ezekre a kérdésekre. Nem azért, mert mi különféle teóriákat gyártottunk, hogy megnyugtassuk másokat és magunkat, hanem amiatt, mert Krisztus nyilatkoztatta ki nekünk tetteivel és szavaival, hogy mi lesz a földi életünk után, halálával és feltámadásával be is bizonyítva ezt. Egy olyan reményt adott nekünk, amit nem szabad elveszítenünk, mert különben nem ér semmit az egész hitünk, és nem sokat ér a földi életünk.

A halál ugyanis nem csak a földi élet vége, nem végső pusztulás, ami után nincs más, csak por és hamu, nem megsemmisítő erő, és nem az övé az utolsó szó, mert van valaki – Jézus –, aki legyőzte őt, és ő mondta ki az utolsó szót, azt, hogy van örök élet. Isten ugyanis nem csupán ezt a földi életet adta nekünk, néhány évet vagy évtizedet, hanem örök élettel akar megajándékozni mindenkit. A vele való közösségbe mindannyian, kivétel nélkül meghívást kapunk, szeretteinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel, és minden emberrel együtt, ha megfelelőképpen válaszolunk erre – nyomatékosította a tisztelendő.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter