Nem ördögtől való

Tizennyolc évnyi sóvárgás után végre az erdélyi magyar számára is kiteljesedett a demokrácia. A választás szabadsága volt az, ami eddig hiányzott. A júniusi választásokon máris élhetünk e szabadsággal.

És mit ad Isten, amint az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt közötti megyei szintű megállapodás is mutatja: a két magyar párt léte nem ördögtől való, amint azt minduntalan megpróbálták velünk — főként az egypártrendszer emlőin nevelődött, és az RMDSZ–be átmentődött agitpropok elhitetni. De gyorsan hozzá kell tennünk, a többpárti romániai magyar demokráciára valójában csak most értünk meg. Románia a rendszerváltás hajnalán választás elé került: eltiltja–e a pártállam uszályában leledzőket a közszerepléstől, amint az több kelet–euópai országban történt, vagy az erkölcsi öntisztulás hosszadalmas folyamatát választja? Románia ez utóbbit „választotta”. E két út lehetőségét épp az RMDSZ demokratikusabb szárnya fogalmazta meg 1990–ben elsőként Romániában, a Temesvári Kiálltványban, s az RMDSZ–en belüli, a Szatmári Kongrasszuson csúcsosodó belviszályok e kiálltványban gyökereznek. A volt cseusiszta elit magyar pártkáderei, immár az RMDSZ–ben nyüzsögve, túlharsogták a tiszta közéletet követelők hangját, majd másfél évtizedre alaposan ki is szorították őket. Hát ennek az újabb húsz éves hülyítésnek lett most vége. Egyrészt az RMDSZ vezetői szintjein történt generációváltásnak, másrészt a polgári párt megszületésének köszönhetően.