Nekünk nincs jogunk tétovázni

Nekünk nincs jogunk tétovázni
Nagyvárad- Szombat délután az RMDSZ és a Premontrei Öregdiákok Egyesületének szervezésében megkoszorúzták a Szent László-templom falán levő márványtáblát, mely 12 hősi halottnak állít emléket.

A Himnusz felcsendülése után a szép számú érdeklődőt köszöntő Sárközi Zoltán RMDSZ-es önkormányzati képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendezvény nem tartozik a Nagyváradi Ősz-fesztivál programjai közé.

Beszédében Pásztor Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke felidézte, hogy Várad polgárai számára 1944. október 12-én valójában véget ért a második világháború. A város valamennyi hídja alá volt aknázva, ám a szovjet hadsereg katonái olyan gyors és átkaroló támadást intéztek, hogy a visszavonuló katonaságnak nem volt ideje felrobbantani ezeket. Az utolsó német motorkerékpáros, gépfegyveres egység a Szent László téri hídon áthaladva menekült. Az átkelő őrzésével Boér Péter premontrei tanár tartalékos tisztként volt megbízva, tizenegy idős- 43-52 év közötti- honvéddel együtt. Miután a híd értelmetlen felrobbantására kapott parancsot nem hajtották végre, illetve ezt meg akarták akadályozni, a németek mindannyiukat legépfegyverezték a híd Bémer-téri oldalán. E lojális, városukat féltő magatartásuk miatt kellett tehát meghalniuk.

Temetetlen holttesteik két napig feküdtek a Körös-parton, majd Várad jóérzésű polgárai földet hantoltak rájuk. Csak decemberben exhumálták őket s helyezték el a temetőben. A sors keserű fintoraként évtizedekig még beszélni sem volt szabad róluk, csak a helyiek köztudatában, emlékeiben élt mártírhaláluk körülménye. Sajnos ma már közvetlen a hozzátartozók nagy része is eltávozott az örök hazába, s közülük csupán csak néhányan hajthatnak fejet a márványtábla előtt.

Nincs jogunk

Biró Rozália szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének választmányi elnöke Márai Sándor egyik gondolatára alapozta buzdítónak és lelkesítőnek szánt felszólalását. Arra hívta fel a figyelmet: azok, akikről minden év október 12-én megemlékezik a magyarság, hősként oly módon tudták élni az életüket, hogy amikor a nagybetűs sors azt kérte tőlük, hogy helytálljanak, akkor azt vállalni tudták, és halandó emberből hallhatatlanná váltak ezáltal. A lelkükre hallgattak, és ezért cselekedetükkel azt üzenik 21. századi utódaiknak: nem szabad belenyugodnunk mi se abba, hogy kevesen vagyunk, nem szabad feladnunk a küzdelmet, vagy kivándorolnunk akkor sem, ha nagy a hangzavar körülöttünk. Nincs tehát jogunk tétovázni, vagy azt mondani, hogy nem teljesítjük a ránk bízott feladatokat, hanem erőnk és tehetségünk szerint a lehető legjobban kell ezeket végrehajtanunk, és kötelességünk továbbadni ezt a vállalást a magunk részéről a saját leszármazottainknak is, ahogy azt őseink tették.

A koszorúk elhelyezése után Pék Sándor esperes, várad-újvárosi plébános áldásával és a Szózattal zárult a rendezvény.

Ciucur Losonczi Antonius

Címkék: ,


A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .