Negyven év után találkoztak

Negyven év után találkoztak
A várad-velenceiek és a németországi Siegen város által szervezett erdélyi kiránduláson két unokatestvér, Kelemen Júlia és Kelemen József negyven év után látták újra egymást.

Nagyszebenben a kiránduló csoportot a nagyszebeni keresztény missziós központban fogadták, az intézmény a szállást és az étkezést is biztosította. Kedden este amikor a csoport a vacsorát fogyasztotta, Farkas Antal várad-velencei lelkipásztor félig komolyan, félig viccesen azt kérdezte a minket kiszolgáló hölgytől nincs véletlenül egy kis füstölt szalonájuk. Férje, a központ vezetője néhány pillanat múlva hozta is a szalonát, jelezve: „Ez a szalona nagyon finom kell legyen, Érmihályfalváról származik ahová a feleségem, az önöket kiszolgáló hölgy való”. Erre az ottlévők közül hárman is felkaptuk a fejünket, akik Érmihályfalván születtünk. Kérdések hangzottak el a hölgy felé, hogy hívják, hol lakott Mihályfalván. Ebből a beszélgetésből jött rá a nagyváradi Kelemen József, hogy egy rég nem látott édesunokatestvérével Kelemen Júliával találkozott. Nagy volt az öröm, de néhány könnycsep is lehulott. Az újratalálkozás után kérdeztük az unokatestvéreket.

Történelmi esemény

Katona Kelemen Júlia 40 éve nem találkozott unokatestvérével, Kelemen Józseffel, ami  számára egy történelmi eseményt jelentett. „ A szeretett lángja újra összeköt bennünket a rég nem látott rokonokkal, ez  nagyon sokat jelent számomra. 1968-ban kerültem el Érmihályfalváról, Temesváron végeztem el iskoláimat, majd Szászvárosba kerültem, aztán később Vajdahunyadra mentem férjhez, a jó Isten megáldott bennünket egy boldog házasélettel. Két  gyerekünk és ma már hét unokánk van. A nagyszebeni missziós központ hívott bennünket, jöjjünk ide dolgozni, mi elfogadtuk, azóta mint adminisztrátorok vagyunk itt a férjemmel. A lányunk már előbb került ide magyar-irodalom szakos, miután férjhez ment a férje is idekerült, ő szerkeszti és fordítja az angol nyelvű anyagokat magyarra. A misszió szerette volna ha valaki az igazi házigazda szerepét töltené itt be. Felkértek bennünket, hogy vállaljuk el ezt a szerepet a férjem már nyugdíjas volt, elvállalta,  majd jöttem én is utána. 2003 óta vagyunk itt, én mindenes vagyok itt, van amikor kavarjuk az ételt, van amikor vasalunk, van amikor éppen beszélgettünk a vendégekkel, egyszóval mint jeleztem mindenesek vagyunk. Ez egy egyházi missziói képyás központja, megfordulnak itt baptisták, pünkösdisták, reformátusok, más testvérgyülekezetek, itt nem tartunk különbséget a felekezetek között.

Testvéri kapcsolat

Kelemen József a másik unokatestvér Nagyváradon él. „Fura dolog ami történt, hiszen én nem  is akartam eljönni erre a kirándulásra, aztán mégis meggondoltam magam és eljöttem. Az étkezdében hallom, hogy van itt mihályfalvi hölgy, aki felszolgálta az ennivalót számunkra, a feleségem, aki ugyancsak mihályfalvi származású azt mondta, megkérdezem kinek a lánya? Amikor azt mondta, hogy Kelemen-lány vagyok felcsillant a szemem, hiszen egy olyan unokatestvéremmel találkoztam, akit negyven éve nem láttam. Akkor láttam utoljára amikor szakiskolába jártam Érmihályfalván, és el-el mentem anyukájához – főleg akkor amikor éhes voltam –, ők még, mint én is gyerekek voltak, de nagyon jól éreztem magamat náluk. Aztán a sors messze vitt bennünket egymástól, hosszú ideig, mostanáig nem találkoztunk. Mostantól biztos vagyok, hogy fogunk sűrűbben fogunk találkozni, nagyon szeretném ha  ez a kapcsolat igazi testvéri lenne, hiszen első unokatestvérek vagyunk”, fogalmatott Kelemen József.

Dérer Ferenc