Negyedik év eleji huszárportya Érmellék és Hegyköz határán

Negyedik év eleji huszárportya Érmellék és Hegyköz határán
Bihar megye – A Szentjobbi Hagyományörző Huszár Egyesület és vendégeik az elmúlt szombaton tartották meg negyedik év eleji portyájukat Szentjobb és Hegyközszentmiklós között. A szenjobbi huszárcsapat két új tagja – Szabó Ödön és Varga Tibor – tett esküt.

 

 

“A mai napon az időjárás bármilyen arcát mutathatja” – hallottam a meteorológus nem túl precíz jóslását szombat délelőtt a rádióban, miközben Szentjobb felé tartottam. Az Érmellék és a Hegyköz határán ez az “arc” tavaszt idézően napsütéses volt, viszont metszően hideg szél fújt, miközben a portyára készülő huszárok lovaikat nyergelték a szentjobbi labdarúgó pálya melletti térségben, szokott kiindulási helyükön, ahol tavaly ilyenkor havat tapostak. A helyi Hagyományörző Huszár Egyesület vezetőjétől, Zatykó István polgármestertől megtudtuk, hogy az idei, a sorban negyedik év eleji portyán a vendéglátók mellett bihardiószegi, debreceni, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és marossárpataki huszárok vettek részt, összesen mintegy ötvenen. Egy részük természetesen lovon, másik részük szekéren, de egy kisebb, a logisztikával foglalkozó csapat autóval – de így nem elszakadva a lóerőktől. A messziről érkezettek már előző nap délutánján megérkeztek Szentjobbra. Féltizenegykor szólalt meg az indulást jelző trombitaszó, és a szentjobbi huszárokkal az élen elindult a menet a portya első állomására, a Nyulas erdő szélén lévő kopjafához, amit még 2007-ben, a Szent Imre Millenniumi Emléktúra alkalmával állítottak.

 

Huszárok eskütétele

 

A több száz éves tölgy alatt felsorakozott lovasokat Zatykó István köszöntötte, mire jött a huszárok válasza: “Erőt, tisztességet!” A polgármester/huszárvezető pár szóban üdvözölte a megjelenteket, szót ejtve az évenként portya jelentőségéről, majd ünnepélyes momentum következett, a szentjobbi bandérium két taggal bővült: Zatykó István előmondása után a nagyváradi Szabó Ödön közhuszár és a hegyközszentimrei Varga Tibor közhuszár tette le az esküt. Ezután Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár, aki a lovaskultúra fogathajtás “ágának” képviseletében állandó résztvevője a portyáknak, szavalta el a Szózatot. A kopjafához ezek után koszorúk kerültek, ugyanakkor láthattuk azt is, hogy a kopjafa avatásakor a múlt és jövő találkozásának jegyében az óriási tölgyfa tövébe ültetett kis tölgyfacsemete az évek folyamán immár megduplázta termetét. A huszárok újra lóra kaptak, hogy visszatérjenek Szentjobbra, hiszen a település belterületén kanyarodik el az út a Lukács erdőn át Hegyközszentmiklós felé.

 

Szentmiklósi tájnéző

 

Míg a huszárok a hosszabb úton haladtak, és a Lukács-erdőbeli erdészháznál meg is álltak egy kis pihenőre, falatozásra, és a kulacsok vallatására, autóval a műúton hamarabb értünk a hegyközszentmiklósi pincesorra. A falu állandó helyszíne a portyáknak, most is vagy tucatnyi gazda nyitotta meg pincéjét a huszárokra várva, tudtuk meg Mocsár László iskolaigazgatótól, aki kezében tartotta a vendéglátási teendők szálait. Érkeztünkkor már éget egy-két kisebb tábortűz, készítve a parazsat az asztalra kerülő sültkrumplinak. Közben volt idő nézelődni. Akár csak tavaly Nagykágyán, amikor a huszárok ott ütöttek tanyán, most Hegyközszentmiklóson is megállapíthattuk, hogy a műúton átutazó (jelen esetben a Szentjobb és Székelyhíd között, vagy a szentmiklósi termálfürdőbe utazó) valójában alig lát valamit a falu szépségéből. A pincesor dombjáról nagyszerű kilátás nyílt a közeli erdős dombokra, völgyekre. Nem véletlen, hogy a több, mint száz pincét számláló, szinte utcahálózat szerűen szétágazó pincesor csendje, jó levegője, és nem utolsó sorban az oda kiterjesztett villanyhálózat (2008 óta közvilágítás is van a pincesoron!) nyújtotta kényelmet egyre többen kihasználják, és nem ritka, hogy lakással bővítik a pincéket, az így kialakított nyaralókban pedig tulajdonosaik több hónapot is töltenek egy évből.

 

Pincemustra

 

A szentmiklósi pincesor épített örökségünknek is jelentős kincse. Dr.Kéri Gáspár írja Az érmelléki szőlőművelés építészeti és tárgyi emlékeinek védelme című kötetében: “…(Hegyközszentmiklóson) szép fekvésű és változatos formájú pince és pajtasort találunk: bárdolt tölgyfából készült archaikus kivitelezésű, nyitott gádorú, valamint ívelt homlokzatú téglaelejű pincéket, patics, vályog és téglafalú pajtákat egyeseknél fűrészelt oromzatdíszítéssel. Többségük kiemelten jelentős műemlék jellegű építmény, és nagyon fontos lenne helyreállításuk.” A huszárokra várók főhadiszállása a Szodorai család pincéjénél volt. Mint Szodorai Sándortól megtudtuk, pincéjük nem a régi, műemlék-jellegűek sorába tartozik, mintegy 20 éves, de a téglafalazaton, illetve a falazatlan vájaton már ott a sokat jelentő nemes penész. A pince menyezete azonos szintben van a gátor küszöbével, a hordók körül biztosítva van a téli-nyári azonos hőmérséklet. Azt is bizton állíthatjuk, hogy a hordóból “kilopózott”‘ kristálytiszta királyleányka méltó volt a pincesor már említett patinájához!

 

További tervek

 

Déli egy óra lett, mire a huszárok “gépesített” előörse megérkezett a pincéhez, amikor már jóféle kolbász és szalonna is került az asztalra a kenyér, a bor, a pálinka mellé. A portyázók derékhada majd kora délután érkezett meg Szentmiklósra, ahonnan útjuk visszavezetett Szentjobbra, ahol este vacsora várta őket. Ennek elfogyasztása közben szokás, hogy megbeszélik és egyeztetik, milyen találkozókra, további portyákra kerítenek sort az előttünk álló esztendőben. Rákóczi Lajostól már most megtudtuk: Érköbölkúton idén áprilisban is várják a huszárokat. (Tavaly a köbölkúton szervezett 1849-es Rákóczi-szabadcsapat kinevezett parancsnokának, Vasvári Pálnak állítottak szobrot, illetve a szabadságharcok lovainak állítottak emléket.) Azért áprilisban, mert márciusban a tizenötödikei ünnepségek foglalják le a huszárokat, májusban pedig már kezdődik a lovassport-szezon. Április utolsó előtti hétvégéjén most a köbölkúti születésű Bónis Elemérnek, egyik nyelvemlékünk felfedezőjének szobrát fogják leleplezni, és az ünnepség nem csak a tavaszi huszártalálkozóra ad majd alkalmat, de annak jellegéből adódóan magyartanárokat és nyelvészeket is várni fognak az érmelléki faluba.

Rencz Csaba