Nagyváradon is hódított a Fodrásznő

Nagyváradon is hódított a Fodrásznő
Egy ötletes darab, egy remekbe szabott rendezés, négy zseniális színész: az eredmény egy felejthetetlen, szórakoztató színházi élmény.

 

 

A váradi közönség péntek este győződhetett meg arról, hogy miért játsszák immár 2009 óta folyamatosan az orosz Sergej Medvegyev Fodrásznő című darabját a debreceni Csokonai Színházban, miért nyerte el ez az előadás 2010-ben a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) legjobb előadásának járó díjat. Pedig a darab alapkonfliktusa egyszerűbb már nem is lehetne: minden férfi Irina, a se nem fiatal, se nem középkorú fodrásznő kegyeiért verseng. Hogy ez a lényegében banális alapképlet mégis elementáris művészi élménnyé tud válni, az újabb megnyilvánulása annak a jó színházakban gyakran tapasztalt jelenségnek, hogy egy lehengerlő színpadi produkcióhoz nem feltétlenül van szükség kiemelkedően jó szövegre. Esetünkben ez a csoda úgy valósult meg, hogy Viktor Rizsakov az általa rendezett Fodrásznőben olyan színművészekkel dolgozik, mint Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Kristán Attila és Tóth László. Míg Szűcs Nelli mindvégig önmagát, azaz Irinát játszotta, addig a három férfiszínész több figura bőrébe is belebújt, sőt, alkalomadtán még a főhősnő kolléganőjének énjét is férfiszínészre bízta a rendező. Az alakváltás azonban nem indokolatlan parádézás, hanem kiemeli az előadás játékosságát, fokozza a darab komikumát.

 

Kifogástalan alakítások

 

Irina amolyan proletár femme fataleként tengődik a vidéki város fodrászüzletében, és természetesen ő is Moszkvába vágyik, mint minden vidéki orosz nő legalább Csehov óta. A börtönben ücsörgő Zsenykára váró fodrásznő körül felpörögnek az események, amikor sorra toppannak be az üzletbe a hódolók, sőt, még korábbi férje, a magát művésznek gondoló őrült, Nyikolaj is visszatér hozzá. Az Irina körül gravitáló, jellegzetesen orosz figuráknak ez a gogoli típusú felsereglése számos hallatlanul mulatságos helyzet kiindulópontjául szolgál, és a színészek tökéletesen ki is aknázzák minden jelenet komikumát. Az előadás során mindvégig Irina áll a középpontban, és Szűcs Nelli tökéletesen játssza a naiv, tiszta érzelmekre vágyó egyszerű vidéki nőt, akit saját érzelmei és naivsága szolgáltatnak ki a férfiak gonoszságának, önzésének és ostobaságának, de akit nem változtat meg az, hogy az élet és a szerelme is egész mást nyújtanak neki, mint amit ő elvárna tőlük. Trill Zsolt mind az ügyefogyott tűzoltót, mind az őrült Nyikolajt hallatlanul mulatságosan alakítja, a nézőnek gyakran elég ha csak ránéz, és már ettől elfogja a nevetés, de a valamivel kisebb feladatokat ellátó Kristán Attila és Tóth László is fergeteges produkciót nyújtottak.

 

Erre jó lesz emlékezni

 

A darabban nincs egy percnyi üresjárat sem, mindvégig akad kuncogni valója a nézőnek, A színészek játékos könnyedséggel domborították a legkülönfélébb figurákat, a gegek, a poénok, a színészek színpadi jelenléte a lecsupaszított térben annyira jól van kitalálva és kivitelezve, hogy ezen én is csak utólag tudok elámulni, mert az előadáson a nevetéssel voltam elfoglalva. Noha a vége felé a darab elég élesen kanyarodik egy túlméretezett és ijesztő tragédia irányába, de végül sikerül mégis a komikus regiszterben befejezni az előadást. Lenne még mit írni, hiszen zenéről, díszletről, koreográfiáról nem is esett szó, de azt hiszem ennyi is elég ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon: sajnálhatja, aki nem volt ott.

 

Pap István