A középkori Várad kultúratámogató politikus püspökei

Akt.:
A középkori Várad kultúratámogató politikus püspökei
Várad zenei életének középkori érdekességei 1660–1692 között a török megszállás miatt megszakadnak kis időre. Viszont fontos pár olyan kultúratámogató helyi püspököt megismernünk, akik lényeges szerepet játszottak az addigi váradi egyházzenei élet hosszú évekig tartó sikeres szinten tartásában.

 

Akik bővebb részletek iránt érdeklődnek, azoknak sok szeretettel ajánlom figyelmébe Fábián Edit, valamint Bunyitay Vince ezzel kapcsolatos írásait. Várad olyan szerencsés helyzetben volt már a kezdeti időkben is, hogy az elsők közt vehetett részt a XI. és XIII. század közötti időszak egyik legszembetűnőbb jelenségében, a középkori európai város megszületéseinek folyamatában. Városok korábban is voltak, de az olyanok, amelyek rögtön az ezredforduló után születtek, új alapon nyugodtak. Szent Ágoston is megfogalmazta a másságát ezeknek a városoknak: „Nem a falak, hanem a mentalitás, lakóinak gondolkodásmódja (non muri sed mentes) másabb.”

Scolari András
(1409–1426)

Váradi püspökként nevével 1409. augusztus 19-én találkozunk először. Kiterjedt kapcsolatai révén az olasz humanista felfogást támogatta. Ez a környezet termékenyen hatott a Váradra kerülő Vitéz Jánosra, a magyarországi humanizmus megalapítójára.

Vitéz János

(1445–1465)

1444. november 10-én megüresedett a püspöki szék, mivel Dominis János váradi püspök a várnai csatamezőn lelte a halálát. Pápai kinevezése 1445. június 4-én történt meg. Azt már az előző cikkekben megtudhattuk, hogy a tatárjárás után a várost, és ennek várát is teljesen újjá kellett építeni. Az újabb virágkort viszont Vitéz János püspöksége idején jegyezték fel. Ő építette ki a magyar humanizmus első központját. Ekkor Váradot boldog városnak, „Felix Civitas”-nak nevezték.

Filipecz (Pruisz) János

(1476–1490)

Nevével, és fontos egyházzenei hagyatékával előző cikkeinkben bővebben is találkozhattunk. A törökök 1474-es sikertelen ostroma után ő hozatta rendbe a váradi várat. Vitézhez hasonlóan ő is politikus püspök volt, így a politikai életben elfoglalt helye hozta meg számára az egyházi méltósági címeket, funkciókat.

Kálmáncsehi Domonkos

(1495–1501)

1495-ben követte Farkas Bálintot a váradi püspökségben. Innen 1501-ben az erdélyi egyházmegye élére távozott.

Váradon 1497-ben megalapította Szent László király sírjának és Szent István első vértanú egyházának társaskáptalanát. Kálmáncsehi pártfogoltjainak hosszú sorából itt csak váradi utódja, Thurzó Zsigmond, Oláh Miklós és a szintén román eredetű csulai Móré Fülöp említendő meg.

Szatmári György
(1501–1505)

1501 végén kinevezett váradi püspök, de végleges megerősítését 1503. február 14-én írták alá Rómában. I. Ulászló udvarának fénye halványabb volt, mint Mátyásé, így a hangsúly áttevődött a királyi udvarból a főpapi udvarokba. Támogatta a tehetséges ifjak, kollégáinak külföldi tanulmányait.

Thurzó Zsigmond
(1506–1512)

Az erdélyi püspöki székből került át Váradra pápai megerősítéssel 1506. január 28-án. Nevéhez fűződik a váradi püspöki palota átépítése.
Az újjáépített püspöki palotát a korabeliek elragadtatással magasztalták. Oláh Miklós „aedium magnificentia”-nak, a padovai Francesco della Valle „bellissimo edifico”-nak nevezte. Thurzó humanista összeköttetései, valamint rokoni kapcsolatai állandó szellemi érintkezésben tartották Váradot a budai központtal és az olasz humanistákkal.

Perényi Ferenc
(1514–1526)

Roppant fiatalon, csupán 8 éves korában (1508) nyerte el az erdélyi püspökséget. 1513-ban Pöstyén Gergely nevével találkozunk, mint a váradi püspökség jövedelmeinek adminisztrátora. A Lőrinc pap seregei által feldúlt Váradon, 1514. november 19-én fordul elő először Perényi neve, mint választott váradi püspök. 1515 tavaszán X. Leó pápa kiadta számára a megerősítést, mint ahogyan Bunyitay Vince is hozzáteszi – nem minden nehézség nélkül. Ez abból adódhatott, hogy Perényi nem volt pappá szentelve, és első miséjét is csak 1522-ben tartotta. Ismert, hogy helyette Homorogi Miklós prépost kormányozta az egyházmegyét.

Thurzó Zoltán