Nagyvárad első református énekeskönyve

Nagyvárad első református énekeskönyve
Nagyvárad – Nagyvárad történetének viharos időszakában, az 1560-as évek kemény hitvitái közepette „született meg” 1566-ban a Váradi énekeskönyv Raphael Hoffhalter nyomdájában. Erre emlékeztek a Festum Varadinum keretében múlt szombaton délután a nagyvárad-olaszi református templomban.

1561-ben, a Czeglédi György váradi házában tartott lelkésztalálkozón fogalmazódott meg az a hitvallás, amit később a debreceni 1562-es zsinaton el is fogadtak, és amelyből való a következő részlet: „Az éneklést az istentisztelet alkotó részének tekintvén, hibáztatjuk azokat, akik némán ülnek a templomban, az éneklésben nem vesznek részt, csak hang nélkül akarnak a szívökben mormolni, holott az Úrnak lelke azt parancsolja, hogy lélekkel, azaz szívvel, éretelemmel, oktatólag s intőleg zengedezzük az énekeket a gyülekezettel együtt”.

Őszintén Isten előtt

A fentebb leírtak abban az Emlékkönyvben olvashatóak, amelyet a Váradi énekeskönyv – amely csak egyetlen példányban maradt fenn, s a Wolfenbüttel-i (Németország) egyetemi könyvtárban őrzik – jubileumának alkalmára adtak ki, s amelyet szintén bemutattak a szombati rendezvényen. A várad-olaszi templomban Veres-Kovács Attila lelkipásztor köszöntötte a jeles eseményre összegyűlteket, hangot adva véleményének, miszerint a Festum Varadinumból „nem szabad kihagyni az Urat”, hiszen csak így lehet igazán szép és nemesítő. Igehirdetésében Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke arra hívta fel a figyelmet: egy jobb világ elérése érdekében, amely mindannyiunk vágya és álma, saját magunkkal is őszintén szembe kell néznünk, és feltennünk a kérdést: mi mennyire voltunk igazak? „Isten előtti őszinteség szükséges ahhoz, hogy a gyógyulás bekövetkezzen”, hangsúlyozta a KREK püspöke.

Az esemény keretében Várad és énekeskönyve címmel dr. Fekete Csaba debreceni egyházzenész, kutató könyvtáros tartott elődást, míg Brúgós Anikó, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója a jubileumi alkalomra megjelenő emlékkötetet mutatta be. Ez tanulmányokat, interjúkat tartalmaz, gyakorlati és elméleti kérdésekkel foglalkozik az egyházzene területéről, rálátást nyújtva a gyülekezeti éneklés múltjára, jelenére és jövőjére, annak a gondolatnak a szellemében, hogy „nem hagyhatjuk, hogy elvesszen egy szó sem, egy hang sem – egy dallam sem”. Az ünnepi eseményre egyébként a szervezők kiállítással is készültek: a régi és egyedi kivitelezésű énekeskönyvek mintegy két hétig lesznek megtekinthetőek a templomban.

Szólj ötágú síp…”

Valódi lelki és szellemi feltöltődést nyújtott a rendezvényen a Debreceni Református Kollégium Magyar Örökség díjas énekkarának, a Kántusnak a fellépése. Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy, illetve Baliga Kálmán vezényletével a Váradi énekeskönyvből szólaltattak meg gyönyörű alkotásokat, mély átéléssel közvetítve azokat a hallgatóságnak. Az Istent dicsőítő dallamok így valóban életre keltek, és közösséget is kovácsoltak, hiszen az egyiknek a refrénjét Berkesi Sándor gyors „énekórájának” köszönhetően már együtt énekelték a debreceni vendégek és a nagyváradiak: „Szólj ötágú síp, / Zengj magyar ének, / adj hálát az ég nagy Istenének!”

Tököli Magdolna

Címkék: , ,