Nagypénteki kétségbeesésből húsvéti öröm

Nagypénteki kétségbeesésből húsvéti öröm

Kedves Olvasók, Az Egyház szolgái
évről évre megírják a
köszöntő üzenetet és emberek
ezrei olvassák el. Azt gondolhatná a
jámbor utazó, hogy ez már igen, itt
igazi keresztyén élet van, mert még a
világi dolgokkal foglalkozó sajtó is
az evangélium hírdetésének
szolgálatában áll. Valóban
örvendetes dolog az, hogy
lehetőségünk van gondolatainkat e lap
hasábjain Önök elé tárni.
Köszönet legyen érte!


A logikus reakció az kéne legyen, hogy a
gyülekezetek életébe egyre több
hitrejutott ember kapcsolódjon be és
egyházközségeink egyre
élőbbé, lelkiekben is
erőssé váljanak. A templomok padjai
egyre teltebbé legyenek és sietni kelljen
helyet foglalni vasárnaponként.


Mégis az az érzésem, hogy a sok
szép, szívhezszóló
üzenet elolvasása után semmi sem
változik, minden marad a régiben.
Legfentebb annyit állapítanak meg:
„szépen ír ez a pap” vagy
„unalmas ez a szöveg”. Én nem
szeretnék se szép, se unalmas lenni. A
húsvéti eseményekből
szeretnék csupán két momentumot
Önökkel most átgondolni.


Először is azt, hogy tele vagyunk gondokkal,
bosszuságokkal, félelmekkel és
kétségekkel. Okozza ezt a bizonytalan
holnap, a labilis munkahely, a banktól felvett
kölcsön, a stagnáló piac, a
gyenge egészségügyi állapot,
a megbomlott vagy hiányzó családi
fészek, a békétlenséggel
tele ház, a nyugtalansággal telt
szív, a kölcsönös szeretet
és megértés hiánya, a
nehéz anyagi küszködés vagy
sorolhatnám tovább. Mindenkinek van
valani baja, megoldatlan gondja, keresztje. Ahogy
egymással szóba állunk ömlik
belőlünk mindaz, ami bánt, ami ujra
és ujra fölsebzi békére,
nyugalomra vágyó lelkünket. Bajaink
közepette döbbenünk rá, hogy alig
van olyan ismerősünk, rokonunk akire
számitani lehet vagy aki segíteni tudna.
Az élet sokszor egy pár nap alatt fut
holtvágányra, depresszióba,
leirhatatlan testi-lelki fájdalomba.


Ilyen hangulatban lehettek a tanitványok is
nagypénteken. Vesztesekként
csalódottan deprimáltan
rettegésben rejtőzködve bezárt
ajtók mögött. Bizonyára el sem
tudták képzelni, hogy mi lesz velük
tovább. Egyik elárulta, a másik
megtagadta, csupán csak egy merte követni a
Golgotára. Micsoda szégyen! És
mégis van tovább, mert „ami az
embernek lehetetlen, az lehetséges az
Istennek”
.


A feltámadás, az
újjászületés csodája
ama gyáva, bujkáló
csalódott embereket újra igazi,
bátor, bizonyságtevő
tanitványokká teszi. Nincs
többé bennük félelem, sem
kétségbeesés nem uralkodik
többé rajtuk, hanem ők lesznek a
feltámadás első
hírvivői. Micsoda változás!
Csak egyetlen dolog történt,
találkoztak a Feltámadottal és ez
a találkozás minden félelmet
eloszlatott, az élet minden eseménye
más fénybe került.


Ti magatok is szeretnétek, ha gondjaitok,
nehézségeitek megoldódnának
és keresztjeitek súlya
elviselhetőbbé lenne.
Próbáljátok is minden
képességetekkel ezt elérni.
Némelyek a pénzben, a hatalomban, az
egészséges életmódban, a
csillagok állásában, a
jövendőmondók
kristálygömbjében, a hedonista
életmódban vagy ki tudja miben
remélik a megoldást megtalálni.
És sorra kell egyikből is,
másikból is kiábrándulva
feldobott kő gyanánt a porba visszahullni
és mindent előlről kezdeni. Mindent
kipróbáltok és
boldogságotokat mindenütt keresitek, csak
éppen ott nem Akinél van.


Miért gondoljátok, hogy az Isten
gyengébb a világi múlandó
dolgoknál? Miért gondoljátok, hogy
az Isten, Aki teremtette az eget  és a
földet gyengébb vagy balgább lenne
az embernél?


Gondoljatok csak bele, az Aki az egész
világmindenséget alkotta és Aki
belehelyezett minket is ebbe a csodálatos
világba, Aki kezéből születik
az élet, az gyengébb, korcsabb lenne
bármily földi dolognál? Az ki van
zárva! Az egyszerüen lehetetlen!


Na látjátok, itt van mindennek nyitja
elrejtve. Mert ha Isten a leghatalmasabb, a
legerősebb és ha az Úr az egyetlen
Isten, akkor neked/nekünk is,
népünknek is, drága hazánknak
is elsősorban Reá van
szükségünk. Ez az a
gyógyír, ami képes
meggyógyítani, lábra
állítani és megtartani. Nincs
más csodaszer, nem a nemzetközi
monetáris alap kölcsöne és nem
a mi leleményességünk az, ami az
igazi megoldáshoz vezet. A szívednek,
családodnak, népünknek,
hazánknak az igazi megoldás az, ha
újra Istenre talál. Ha találkozna
a Feltámadottal, akkor a
kétségbeesésből újra
öröm fakadhatna. Istennel a legmélyebb
szakadékban is biztonságban, de Isten
nélkül a legmagasabb csúcson is
életveszélyben vagy! Istennel a
halálban is van élet, de Isten
nélkül az életben is csak
halál van.


Keresd hát Testvérem Krisztust, Ő
már régóta keres téged.
Gyilkosok közé jött, hogy újra
megtalálhasd teremtő Istenedet. Hol
keressed? Mindenütt. A felkelő Napban, az
illatozó virágban, a méhek
zümmögésében, a gyermekek
molsolyában, a segítő kézben,
a simogató tekintetben, az orgona
hangjában, a templomok csendjében, a
papok igehirdetésében, a
Bibliában, őseid hitében.


Keressed, amig időd van és ne add fel soha!
Ha egyszer találkozol Vele, meglásd
többé soha nem fogsz akarni
Nélküle élni. És
szíved megtisztul, lelked megelevenedik
és félelmeid élő
reménységgé alakulnak. Te pedig
új emberré leszel és
oszloppá tesz téged az Úr az
ő templomában.


 

Mátyás Attila

evangélikus esperes

Nagyvárad, 2009