Nagypénteki köröstárkányi megemlékezés

Nagypénteki köröstárkányi megemlékezés

Bihar megye – Immár tizedik éve
emlékezhetnek Köröstárkány
lakói a református templom melletti
emlékműnél a falu 1919. április
19-én legyilkolt lakosaira nagypénteken. Az
idei megemlékezésre némi
árnyék vetült.


A köröstárkányi
emlékmű előtt tartott
beszédében annak védnöke, dr.
Csapó József először
megemlékezett az éppen 90 éve
történtekről, amikor a
visszavonuló Székely Hadosztály
nyomában előretörő román
félkatonai alakulatok és
katonaruhába bújtatott civilek
vérfürdőt rendeztek (a közeli
Kisnyégerfalván is), és ki is
rabolták a falut. A történteket
sokáig szóba sem lehetett hozni, a
kényszerű hallgatás idején a
fájdalom csak belülről téphette
a túlélők lelkeit. A
székely-magyar település viszont
túlélte a gyilkosságokat, a
rablást, talpra állt, nem sikerült
és nem is fog sikerülni
megsemmisíteni ezután sem, fejezte ki
meggyőződését dr. Csapó
József. Hozzátette: az
emlékmű az állítása
óta eltelt 10 év alatt a
közösségi emlékezés,
illetve annak jelképe lett, hogy a
szülőföldön békében,
becsületben élni mindenkinek joga van. A
koszorúzásnál már kevesen
voltak jelen.


Az idei ünnepség is a református
templomban kezdődött, ahol Szakács
Zoltán helyi lelkész
prédikációja
alapigéjét Máté
evangéliumából vette. Azt a
részt olvasta fel, mely elbeszéli
Judás árulását, amikor
csókkal, a szeretet és a bizalom
szimbólumával jelölte meg
Jézust későbbi
keresztrefeszítőinek. Vajon mi
hányszor válunk
“árulókká”, tette fel a
költői kérdést a
lelkész, majd a kiútra is
rámutatott: bűnös világunkban a
kereszt alatt kereshetünk megnyugvást. A
templomból kijövet nem lehetett nem
észre venni, hogy a hívek jó
része meg sem állt az emlékmű
előtt, annak ellenére, hogy a
lelkész pár perccel korábban
hirdette, megemlékezés lesz…

Amire emlékezzünk


Mintegy 80-an hallgatták meg dr.Csapó
Józsefnek, az emlékmű
védnökének szavait, aki
emlékeztetett a 90 éve
történtekre, illetve arra, hogy 1997-ben
“Gábor Ferencék (a Pro Tharkan
Egyesület elnöke – szerz. megj.)
felemelték a fejüket, és
elhatározták, hogy megjelenítik a
gyászt”. Sok utánajárás
és pénz gyűjtése után
kerülhetett sor tíz éve, 1999.
augusztus 15-én az avatóra. Ne arra
emlékezzünk, hogy 2000-ben valakik
leöntötték festékkel az
emlékművet (amit a helyiek
órák alatt
helyreállítottak), hanem arra, hogy
áldozatot vállaltak azért, hogy
legyen hova felvésni a 91 áldozat
nevét, mondta dr.Csapó József.

Meghívó
nélkül


Szavai után Gábor Ferenc, mint az
ünnepség szervezője állt a
mikrofonhoz, és pontosította, hogy ez
alkalommal senkinek nem küldött
meghívót, ezzel mintegy
próbát téve, hányan
érzik önnön
kötelességüknek a tisztelgést
az áldozatok előtt. Miközben
Magyarország másik
végéből is vannak vendégek,
az itt lakók közül sokan távol
maradtak, állapította meg. Az
emlékműre a református
egyházközség, dr.Csapó
József, az MPP megyei szervezete, a
Polgármesteri Hivatal, Vasvár
város (Magyarország, Vas megye), a Pro
Tharkan Egyesület, és a debreceni, az
emlékműre egykor néprajz szakos
egyetemistaként pénzt gyűjtött
Gyüre Ervin koszorúja került. A
megemlékezés egy percnyi csendes
tiszteletadással, majd a magyar és a
székely himnusz
eléneklésével zárult.