Nagykároly büszke lehet a kórházra

Nagykároly büszke lehet a kórházra
Nagykároly – Dr. Raţ Elisabeta február elseje óta látja el a menedzseri tisztséget a Nagykárolyi Városi Kórházban, az áprilisi versenyvizsga után immár teljes jogkörrel. Az oldalunknak adott interjúban az intézmény új szolgáltatásairól, eddigi tapasztalatairól, terveiről beszél.

— Kezdjük az aktualitásokkal, a Nagykárolyi Városi Kórház a kompetencia alapú kategorizálás során a négyes, azaz alapkompetenciájú kategóriába kérte magát.

— Igen, a Nagykárolyi Városi Kórház a négyes kategóriának felelt meg ellátás és struktúra alapján, a probléma a sürgősségi ügyeletvonallal van. A felszereltségünk rendben van, igazából még jobb is, mint amit minimálisan elvárnak, rendelkezésünkre áll a szakképzett személyzet is a szükséges osztályokon, amelyek a négyes számú kategória esetében a következők: belgyógyászat, gyermekgyógyászat, általános sebészet, szülészet–nőgyógyászat, intenzív osztály, laboratórium és radiológia. Jelenleg két ügyeletvonal van kórházunkban, egy pediátriai és egy hagyományos, a felnőttek számára. A kritériumok alapján azonban egy általános belgyógyászati és egy sebészeti ügyeletünk kellene legyen. Alaposan elemezni fogjuk az ügyeletek működését, majd a Közegészségügyi Igazgatóság döntéshozóival egyeztetve kérvényezni fogjuk az Egészségügyi Minisztériumtól egy új ügyeletvonal létrehozását. A pediátriai ügyeletet szeretnénk megszüntetni, természetesen a Megyei Kórház szakorvosával való egyeztetés mellett, hogy az ő tevékenységükre nézve ez mennyi plusz terhelést jelentene.

— Milyen új szolgáltatásokkal, részlegekkel bővült a közelmúltban a kórház, mit terveznek még ezen a téren?

— Az új ortopédiai osztályunk már működik. Az eszközpark készen áll, már csak néhány fontos berendezésre van szükség, például az operáció alatti röntgen elvégzéséhez. Ennek beszerzése már folyamatban van. Az onkológiai járóbeteg–ellátás is beindult. Jelenleg a kemoterápiás, vagy más parenterális kezelés alatt álló betegeknek a Megyei Kórházba kell menniük. Megtettük a szükséges lépéseket, és a minisztériumtól kérni fogjuk egy onkológiai részleg megnyitását is. Így átvehetjük a Nagykároly vonzáskörzetébe tartozó betegeket, és nem lesznek rákényszerítve, hogy a kezelőorvos által meghatározott időközökben egy, vagy akár több napra a megyeközpontba utazzanak az injekció vagy perfúzió miatt. Optimista vagyok annak tekintetében, hogy kellően megalapoztuk a kérést, helyesen megindokoltuk az onkológiai részleg szükségességét, és meg fogjuk kapni az engedélyt az Egészségügyi Minisztériumtól. Szeretnénk beindítani a nem túl távoli jövőben, egy–két hónapon belül talán, a neurológiai osztályt is, az orvosunk ugyanis megvan hozzá. A balneológia–fizikoterápia most éppen nem működik, a szakorvos úr szabadságon van, és már jelezte, hogy talán elhagyja intézményünket. Az emberek kíváncsiak, kérdezik, hogy mi a helyzet, de mi sem tudunk semmi biztosat. Amíg a doktor úr szabadságon van, nem alkalmazhatunk senkit. Kár a felszerelésért, amelyik kihasználatlanul áll. A személyzet pillanatnyilag más osztályokhoz van átcsoportosítva. Törekszünk megoldani ezt a problémát is.

— Mintegy három hónapja igazgatja a nagykárolyi intézményt. Milyen tapasztalatokról tud beszámolni?

— A kórház vezetését február elsején vettem át, most már az április 12–14. közötti versenyvizsga alapján viselem a tisztséget. A közegészségügyben eltöltött éveim során megismertem az egész megyei rendszert, a kórházakat is, tisztában voltam vele, hogy milyen szinten van az orvosi ellátás a nagykárolyi kórházban. Nyilván különös figyelemmel kísértem a fejlesztéseket, az új eszközök, gépek beszerzését, az új szakorvosokat, és ahol és amikor tudtam, segítettem is. Az épület 2009–ben lett befejezve, megvannak a szükséges és performáns munkaeszközeink, amelyek egy megyei szintű kórházéval is versenyezhetnek, egy Nagykároly szintű város számára, szerintem, több mint megfelelőek. Mikor február elsején megérkeztem, azt konstatáltam, hogy a felszerelések kihasználatlanul állnak, nyilván ez aggodalommal töltött el. Jöhet egy ellenőrzés is vagy a média, és látják, hogy a sok pénzbe került technológia adott, de nincs használatban. Bár megjegyzem, hogy sok egyetemi klinikán ugyanez volt a helyzet. Amúgy még mindig azt mondom, hogy a nagykárolyi kórház még nagyobb kapacitással is használható lenne. Például az épület is túlméretezett, talán öt év múlva lesz minden része elfoglalva, ha a fejlesztések úgy haladnak. Hogy mi fog megvalósulni a tervekből, mi az amit sikerül elintéznünk, arról inkább akkor nyilatkoznék, mikor megvalósultak. A nyilvánosság is időben értesül majd róla.

— Van–e valamilyen alapkoncepció, „hitvallás”, ami alapján ellátja feladatát?

— Teljesítményt kérek a személyzettől, legyen szó portásról vagy osztályvezető főorvosról, vagy akár a közvetlen kollégáimról, orvosigazgatóról, könyvelőről, mivel kevesen vagyunk. Huszonhat orvos dolgozik a nagykárolyi kórházban, és százvalahány asszisztens, ez pedig kis személyzetnek számít, mondjuk a Megyei Kórházzal összehasonlítva, ahol az ezret is meghaladja az alkalmazottak száma. De ettől még végezhetjük jól, sőt nagyon jól a dolgunkat, nyújthatunk minőségi orvosi ellátást. A célom, hogy maximálisan kihasználjuk a kórház adta lehetőségeket, annak kapacitását. Ez nem feltétlenül ágyakat jelent, hanem olyan személyzetet, amelyik ért a szakmájához. Ezt az elvet szeretném követni, ezt ígértem a városvezetésnek is.

— Egyéb tervek?

— Van sok tennivaló. Az informatikai rendszer is hagy kívánnivalót maga után, azt meg kell oldani. De a kórház mindegyik szolgáltatását minőségivé kell tenni, kezdve a mosodától, konyhától a részlegekig. El kell érnünk, hogy maradéktalanul megfeleljünk a nemzetközi minőségbiztosítási szabályoknak, persze a menedzsment szempontjából is. Nem vertikális menedzsmentre van szükség, hanem horizontálisra, azaz együttműködésre intézményi szinten. Mindegyik osztállyal megbeszéljük közösen, hogy milyen gondjaik vannak, és azokra ugyancsak közösen keresünk megoldást. A lényeg, hogy a döntés középpontjában a páciens álljon.

— Érzelmileg hogyan kötődik Nagykárolyhoz, illetve a kórházhoz?

— 1995–ben, amikor már Szatmárnémetiben dolgoztam, láttam, hogy átadták az új kórházépületet Avasfelsőfaluban, és ez, bevallom, keserűséggel töltött el. Kicsi kórházuk volt, de funkcionális, sőt, ma is az. Ehhez képest itt, Nagykárolyban a Teremi úton sokkal rosszabb volt a helyzet. Nagykárolyi vagyok, annak idején az itteni kórházban végeztem a szakmai gyakorlatot, az egyetemi évek alatt. Bár a Megyei Kórházban voltam gyakornok, de gyakran jártam itthon is, vidéki orvosként is Nagykároly környékén dolgoztam. 1997–ben már a Közegészségügyi Igazgatóság munkatársaként látogattam meg az épülő új kórházat, aminek akkor még csak a váza volt meg. Akkor azt mondtam, hogy sohasem fogom már készen látni. 2009–ben végül is befejezték, az elmúlt évben a még hiányzó berendezéseket is felszerelték (lifteket például). Idén nyáron, ha jól értesültem, a hivatalos átadásra is sor kerül, láthatja az ország, hogy három–négy kormány és törvénykezés alatt, amelyek jöttek–mentek, mégis sikerült befejezni. Húsz év alatt, hiszen az építkezési engedélyét 1991–ben hagyták jóvá.

— Milyen szakorvosokra lenne még szükség?

— Szükség lenne belgyógyászra, kardiológusra, neurológusra, ortopédre, altatóorvosra, balneológusra, urológusra, és még sorolhatnám. Szeretnénk fiatal specialistákat idecsábítani, ha az új helyek kiírását majd a minisztérium is jóvá hagyja, és szerintem egy új és jól felszerelt kórház csábító. A fizetés sajnos nem, az országos szinten kritikán aluli. De az önkormányzat kooperatív és segítőkész, szó van róla, hogy a fiatal orvosok számára lakást is biztosítanának.

— Említette, hogy lenne egy kérése a lakosság felé.

— Igen, kérek szépen ezúton is mindenkit, értsék meg, hogy a délután 2 és 4 vagy 5 közötti látogatási idő elegendő kell, hogy legyen, próbálja meg a lakosság ezt betartani. Súlyos esetekben persze orvosi igazolással ott lehet valaki a beteg hozzátartozó mellett. Délelőtt rengeteg munka van egy–egy osztályon, a látogatók ezt csak akadályozzák. Tizenkét óra előtt úgysem bocsátanak el senkit, semmi értelme nincs reggel nyolcra idejönni a hozzátartozóért. Arról nem beszélve, hogy a látogatók a többi beteget is zavarhatják a kórteremben. A másik probléma a tisztaság. Tervezzük bevezetni az egyszer használatos műanyag lábbeliket, illetve járványok idején a maszkot. Ezekkel kapcsolatban is kérném szépen a lakosság megértését. Ha csak két beteg is a kórházunkban kap el valamilyen virózist vagy fertőzést, ami kívülről kerül be, az már gond, és pluszköltség is, amit más kezelésére is fordíthattunk volna.

Fischer Botond