„Nagy volt, mi pedig kicsik”

„Nagy volt, mi pedig kicsik”
Barátok, egykori tanítványok, volt kollégák emlékeztek Marossy Annára péntek délután, a Gheorghe Şincai megyei könyvtár amfiteátrumában.

Elkötelezett tanár, akinek szenvedélye volt a természet és az, hogy egyenes gerincű, tenni akaró embereket neveljen diákjaiból. Környezetvédő, aki nemegyszer harcba szállt akár egyetlen fáért is a döntéshozókal. És nem utolsó sorban olyan ember, aki tudta, hogy boldogságát nem építheti mások boldogtalanságára. Ekképp körvonalazódott Marossy Anna környezetvédő alakja azon a pénteki megemlékezésen, melyet a könyvtár művelődési alapítványa szervezett az AS klubbal közösen.

Harcba szállt

A találkozót Mioriţa Săteanu, a Bihar megyei Nőszövetség elnöke vezette, s felszólalt többek között egykori osztálytársa, Hortansa Belicciu, egykori tanítványa, Augustin Dudaş, környezetvédő kollégája, Orlando Balaş, valamint Anca Sas, a polgármesteri hivatal szóvivője.
Augustin Dudaş, aki Nagyvárad prefektusa is volt 1996-ban, visszaemlékezett arra, milyen osztályfőnök volt Marossy Anna, az órákra, amelyeket a szabadban tartott, s a szenvedélyre, amellyel a különböző kőzetekről tanított. Ennek hatására lett ő maga is geológus. Megidézte a későbbi éveket, amikor bauxittal kapcsolatos kutatásokat vezetett, Marossy Anna pedig – amint Orlando Balaş visszaemlékezéséből is kiderült – megtett mindent azért, hogy ne legyen bauxitkitermelés a Nyugati Szigethegységben.
Anca Sas szóvivő, aki magánemberként volt jelen a találkozón, elmondta: Nagyvárad polgármestere ugyan nem az az ember, akit könnyen lehet befolyásolni, Marossy Anna viszont azon kevesek közé tartozott, akiknek a véleményét figyelembe vette. És Marossy Anna harcba szállt minden tenyérnyi zöldövezetért, minden egyes fáért, melynek megmentésére volt esély. „Mindenről szakavatott véleménye volt és boldogsággal töltöte el, ha megmenthetett egyetlen fát is. Nagy veszteség számunkra hogy ő már nincs, nagyon örülök, hogy mgismerhettem” – mondta Anca Sas, hozzátéve: igyekeznek azonostani Váradon, hogy mi az, ami Marossy Anna nevét viselhetné.

Egyensúly

Orlando Balaş egy verssel kezdte el visszaemlékezését, melyet, mint mondta, egy olyan ember írt, aki nagyon szerette Marossy Annát. Elhangzott: olyan ember volt, aki nem tudta elképzelni, hogy a boldogságát más ember boldogtalanságára építse. Egyensúlyt termtett hit és a tudomány között, ámulatba ejtette például az a csoda, ahogy a fény energiává alakul a virágpor-szemcsében. Ilyesmit, mondta nemegyszer, csak egy Teremtő tud létrehozni.
Neki köszönhető, hogy a Nyugati Szigethegységben nem kezdték el a bauxit kitermelést, „tudott meggyőzni, mozgósítani, nagy volt, mi pedig kicsik”, mondta Orlando Balaş.
A későbbiek folyamán Mioriţa Săteanu visszaemlékezett arra, hogy Marossy Anna – miután huzamosab ideig kórházban volt – ráérzett, mennyire fontos lenne, hogy mielőtt valaki felvételizne az orvosi egyetemre, kötelezőképpen betegápolással töltsön egy időt. Később, betegen sokat kérdezősködött arról, hogy teljesen kopár-e a Szent László tér, vagy elkezdődött a fák ültetése. „Azt mondtam neki, hogy láttam a facsemetéket, pedig még nyomuk sem volt. Elmondhatatlanul örült. Azóta láttam, hogy megjelentek az első növények, úgyhogy már nem érzem azt, hogy hazudtm…” – mondta a nőszövetség elnöke.

Neumann Andrea



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter