„Nagy élmény, amikor feljutok egy hágóút tetejére”

A legnagyobb élmény a hegyek között bringázni
A legnagyobb élmény a hegyek között bringázni
Az érmihályfalvi születésű, Budapesten élő Rácz Csaba nemrégiben egy öt országot érintő, összességében 1815 kilométer hosszú kerékpáros túrát „tekert le”. Élményeiről, tapasztalatairól beszélt szerkesztőségünknek.

Jelenleg a Magyar Állami Operaház díszletezője Rácz Csaba, aki Érmihályfalván született 1967-ben, ahol iskoláit is végezte, legalábbis 10. osztályig, amit követően a nagyváradi Hőerőműhöz került. Magyarországra 1988-ban ment, pontosabban szökött (két barátja társaságában), amikor a fiatalok körében elharapódzott akkoriban a „menekülési vágy”… Számos munkahelye volt az évek során, például vasbetonszerelő volt egy cégnél, ahonnan a 2008-as gazdasági válság idején küldték el. Egy ismerőse szólt neki később, hogy munkaerőt keresnek az operaházban, azóta ott dolgozik. A kerékpározás iránti szeretete úgy kezdődött, hogy ódzkodott a tömegközlekedéstől, ezért vásárolt egy biciklit, majd fokozatosan már nemcsak a munkába járásra használta, hanem túrázásra is. Első hosszabb útja lakhelyéről szülővárosába vezetett, a Budapest–Érmihályfalva útvonalat 12 óra alatt teljesítette. Közben nézegetni kezdte a túrabeszámolókat, kedvencei a cobranco.hu internetes oldalon elérhető úti- és természetfilmek lettek. Talán ezek hatására maga is túrázásba kezdett, az első nagyobb szabású 1000, a második 1300 km hosszú volt, ezek az Alpokon vezettek keresztül-kasul, Ausztriában, Olaszországban, Svájcban.

„Nagy élmény”

A nemrég véget ért túrája is Svájcból indult. Vonattal utazott Lausanne-ig, ott vágott neki az előre megtervezett útvonalnak. Az első nagy hágó, amin átvágott, a Nagy Szent Bernát volt a svájci–olasz határon, a tengerszint felett 2473 méterrel. „Egy túra első napja mindig nehéz, amíg az izomzat hozzászokik az extrém terheléshez, aztán minden nap egyre jobban bírom. Itthon a budai hegyekben alapoztam, de teljesen nem lehet egy ilyen túrára felkészülni. Nagy élmény, amikor feljutok egy hágóút tetejére, hiszen a látvány önmagáért beszél és a sportteljesítmény is megelégedettséggel tölt el, főleg, amikor a többi kerékpáros csodálkozó tekintetét látom”, fogalmazott a sportoló. Hogy min csodálkoznak? „Amikor tekerek felfelé, ámulnak a teherrel megrakott bringám láttán, sokan megállítanak, kérdezik: honnan és hova? Nagyon segítőkészek, úgy érzem, bármi történhet velem, biztosan lenne segítségem”, mondta Rácz Csaba.

Nem túl költséges

Az idei túrája öt országot érintett: első nap Svájcban volt, a másodikon Olaszországban, aztán 5 napig Franciaországban tekert. Utána Nizzától Genováig tengerparti szakaszon haladt, 2 napig. Aztán át a Liguri Alpokon, a Pó-síkságon Velencét érintve jutott el az olasz–szlovén határhoz. Az utolsó napon Horvátországban haladt, a túra mérlege: 5 ország, 6 hágó, 1815 km. A legérdekesebbek a hegyi szakaszok voltak, de a tengerpartiak is emlékezetesek maradnak, mondta a túrázó, aki számára az utolsó napok már valójában arról szóltak, hogy érjen végre haza. Mennyibe kóstál egy ilyen kirándulás? Kérdésünkre Rácz Csaba elmondta: a túra maga nem nagyon költséges, a vonatjegye 50 euróba került. Szállásért nem fizetett, élelmet üzletekben vásárolt, de naponta egyszer étteremben is étkezett, általában 15–20 euró ellenében. Mostani tapasztalatai alapján azonban elhatározta, hogy ha legközelebb útnak ered, akkor csak hegyek között fog tekerni, és nemcsak az oda, de a visszautat is vonattal fogja megtenni.

Rencz Csaba