Nabucco’12

Van olyan alkotás, mely önmagáért beszél. Alexander Hausvater az a típusú rendező, aki pontosan tudja, mit is akar elérni a színpadon. Lévén őszinte egyéniség, ezt el is mondja. Ennek érdekében sem önmagát, sem partnereit, sem művészeit nem engedi a megalkuvás örvényein járni.

Ebben a szándékában segíti hatalmas tapasztalata, mert az élete lehetővé tette, rengeteg helyen megforduljon, ahol kitűnőbbnél kitűnőbb tanítómesterei voltak.

Giuseppe Verdi az egyetemes zeneirodalom egyik kiemelkedő klasszikusa. Élete harmadik opera alkotása a Nabucco, a világ egyik legtöbbet játszott operája közé tartozik. A szövegkönyvet Temistocle Solera írta, Anicet-Bourgeois és Francis Cornu bibliai témájú története alapján. Ősbemutatójára 1842. március 9-én került sor a milánói Teatro alla Scalában. Kirobbanó sikerrel.

Kolozsváron első alkalommal 1851. május 15.-án mutatták be. Első alkalommal a kolozsvári Román Nemzeti Operában 1986. február 12.-én játszották. Ezt az előadást alkalmam volt látni, melyet Viorel Gomboşiu rendezett.

A darab leghíresebb kórusműve a Va’ pensiero (Zsidók kórusa), mely hazafias szövege miatt az olaszok egyik kedvelt dala lett. De nem csak az olaszoké. Minden olyan nép vagy népcsoport, mely úgy érzi, hogy emberi méltóságát vagy hazafias gondolkodását valami sérti, ezt a művet magáénak, tekinti, mint közkincset, lelki támaszt.

 

A rendező

 

Nem véletlen műve, hogy a Kolozsvári Nemzeti Opera igazgatója Rareş Trifan műsorra tűzte, és pont Alexander Hausvatert kérte fel a rendezésre.

Alexander Hausvater nemzetközi hírű színházrendező, a montreali Egyetem oktatója is volt.

1949-ben született Bukarestben. Szüleivel 10 éves korában elhagyta az országot. 1959-ben, Izraelben telepedett le, ahol családjával 1959-1967 között élt. A tel- avivi Egyetemen végzett. Majd Írországba megy. 1971-ben, Dublinben debütál, mint rendező. Majd Montrealba ment, ahol a „Montreal Theatre Lab”- ot hozza létre, melynek igazgatója 1973-1979 között.

Több, mint 160 színház és opera előadást rendezett a világ különböző országaiban. Tanított a Quebec-i Egyetemen

1990-ben visszatért Romániában, a hazai színházakban számtalan rendezése van.

 

A Nabucco’12 értelmezése

 

Alexander Hausvater a sajtótájékoztatón elmondta: ez a mű emberöltők során képes üzenetével figyelmeztetni az emberiséget arra a pokoli helyzetre, melyben élnek.

Annak idején, 1842. március 9-én, a bemutató éjszakáján Nápoly diáksága érezte Verdi nem Babilóniáról, vagy a zsidóságról beszél, hanem minden elnyomott néphez szól. (Olaszországnak ez a része akkor az osztrák uralom alatt volt.) Mely meg akarja teremteni szabadságát, meg akar szabadulni elnyomóitól. Egy olyan opera, mely erőt tud adni mindazoknak, akik szeretnének emberi méltóságuknak megfelelően élni.

Az emberek tűrő- képessége nagy. Elfogadják azokat a rettenetes életkörülményeket, melyben a hatalmon levők, tartják őket.

Ez a mű, Nabucco ’12 azt mondja, nem lehet élni egy olyan országban, melyben naponta tudod, gyermekek éhesen fekszenek le.

Amit ebben az előadásban egy színpadi szabad térben meg szeretnék valósítani, az a Nabucco kettős értelmezése. Egy részről egy olyan ember története, aki a Bibliából inspirálódva, de soha nem volt indokolva, a moralista magatartás végletei között bolyongva, átlépi a humanista magatartás határait, megjárván az eszeveszettség útvesztőit, emberré válik.

Ezzel párhuzamosan egy olyan népet bemutatni, amelynek van egy vallása, történelme túlélési tradíciója. A túlélés legmagasabb tényezője az emberiségnek.

Nagyon sok olyan emberrel dolgoztam, akik túlélték a koncentrációs táborok emberfeletti kegyetlenségeit. Ezeknek az embereknek volt erejük ahhoz, hogy az általuk megélt szenvedéseket, további életük során úgy kezeljék, hogy az, mások számára is példaértékűvé váljanak. Kommunikációjukban nem feledvén a múltat, mégis tudtak pozitív magatartást tanúsítani – mondta Hausvater.

Nagyon nehéz körülmények között voltam kénytelen dolgozni Romániában, körülvéve szenzációs munkatársakkal.

 

Nabucco’12 előadása

 

Karmester Adrian Morar. Látványtervező Dobre-Kóthay Judith. Jelmeztervező: Viorica Petrovici. Világítás/ design/videó: Lucian Moga. Koreográfia: Jakab Melinda.

Kórusvezető: Corneliu Felecan. A rendező munkatársa: Mihaela Bogdan. Technikai rendező Dan Lupea.

Koncertmesterek: Vlad Ioan Baciu, Rafael Butaru.

Zenei előkészítés: Ovidiu Moldovan, Adela Bihari, Lucian Duşa, Codruţa Ghenceanu, Kolcsár Péter.

Fülöp Emeric, produkciós és színpadmester

 

Szereplőgárda

 

A bemutató előadás szólistái: Babilón királya Nabucco (bariton): Fülöp Márton. Ismael Jeruzsálem királya Sorin Lupu, Abigél Nabucco vélt lánya (szoprán) Madeleine Pascu, Fenena Nabucco lánya mezzoszoprán Iulia Merca, Baál főpapja (basszus) Simonfi Sándor, Abdallo, Nabucco bizalmasa (tenor) Florin Pop, Anna Zakariás főpap nővére (szoprán) Daniela Mureşan Chişbora, Zakariás, a zsidók főpapja (basszus) Călin Cosma.

Az előadásban még fellépő művészek Ioana Decianu, Flavia Giurgiu, Raluca Lupan, Patrick Negrean, Alexandra Odoroagă, Mihail Onaca, Mara Opriş, Melania Rusu, Silviu Ruşti, Tatiana Sârghi, Raluca Uzunov.

Balett: Daniel Moga, gyermekek: Karina Mitrana, Alexia Barna, Petru Lupu, Ana Maria Cadar, Sorana Gligor és Iulia Iacob.

Az operaház teljes vegyes- kórusa szerepelt.

Mindezek felsorolása jelzi, Alexander Hausvater pontosan tudta, ebben az előadásban mi az- az üzenet, amit el akar a nagyérdemű közönséghez juttatni.

A próbák három hónapot tartottak. Nem egyszer, napi 6-7 órát.

Giuseppe Verdi, 1842-ben, zenében megfogalmazott üzenete világos. Eddig is számtalan alkalommal bizonyította.

Ehhez nőtt fel Alexander Hausvater és „csapata,” igénybe véve mindazt a technikai és művészi vonatkozásban megvalósult tapasztalatot, melyet a több mint másfélszáz év színpadtechnikája felfedezett, és sok esetben eredményesen alkalmazott.

 

Anélkül, hogy a Verdi Nabucco című operájának a tartalmi vonatkozását részletesen bemutatnám, ízelítőt szeretnék adni a kedves olvasónak arról a kísérletről, melyet Hausvater a mű színrevitelekor alkalmazott.

Az előadás előtti percekben, és az azt követő pillanatokban nyílt színpadi templomi jelenetnek vagyunk a tanúi. A szereplők a Torát olvassák, zsidó vallásos ének hallatszik. A testbeszéd segítségével fejezik ki gondolataikat, érzéseiket. Háttérben az előadás ideje alatt videó-klipek, melyek egy nép, a zsidó nép szenvedésére vonatkozó jelenetekre vonatkoznak.

Verdi Nabucco operájának zenéje a Hausvateri értelmezésben a XX. századi Holocaust egyes vonatkozásának érzékeltetésével kapcsolódik össze. Tehát a színpadon, másrészt a videó- klipek vetítésével a XX. század egyik nagy drámája jelenítődik meg.

A Nabucco ’12 rendezésében érződik Hausvater az opera időszerűségét kifejező törekvése: „Az opera nemcsak a nagyapák zenéje, hanem a fiataloké is.”

A Nabucco ’12 két alkotó elemét emelhetjük ki: a szellemi forradalmat és a kultúrában levő forradalmat. A jelenkori opera előadásnak olyannak kell lennie, hogy befolyásolja a civil tudatot.

 

Az opera látványvilága

 

A ma művészete, ha lépést akar tartani a világ jelenlegi gondolkodásával, akkor kifejezési formájában is fel kell vállalnia olyan megnyilvánulási formákat, melyek bizonyos esetekben a tradicionális gondolkodástól, eltérnek.

Egy merészebb, de mondanivalójában gazdagabb kifejezési forma nem biztos, azért érthetetlen egyeseknek, mert a kapott információ tömege megzavarta gondolkodásukat. Idő kérdése, és eljuthat hozzá, megváltoztatván nézetét a körülötte levő világ jelenlegi nehézségeivel szemben.

Ez hogyan valósult meg a Nabucco’12-ben?

A látványtervező Dobre-Kóthay Judith fekete körfüggönyt használ. Színszakértők tudják, a fekete színnek 2000 variációja létezik, melyet különböző világítási technikával úgy lehet változtatni, ahogy akarnak. Itt jutott jelentős szerephez a világítás / desing/ videó technika, melyet Lucian Moga alkalmaz. Ennek hatására a székében ülő néző virtuális térbe kerülve, olyan hatásoknak volt kitéve, amiket, ha nem szakmabeli pszichiáter, akkor nem is tud megmagyarázni. Ezt a helyzetet tökéletesen ismerő Alexander Hausvater már a nézőt ötlet zuhatagával könnyen le tudta nyűgözni. Itt ható tényező a tűréshatár különbözősége, mert Alexander Hausvater semmi olyat nem használt, amit az élet ne produkált volna. Itt a csomagolási fogások beosztása lehet vita tárgya. Nem beszélve a néző befogadási kapacitásának fejlettségéről. Ne felejtsük, a fejlett informatika társadalmában élünk. Naponta olyan információs adatok jutnak el hozzánk, melyeket majdnem 200 évvel ezelőtt elképzelni sem tudtak.

Ezen kívül a különböző függönyök mozgatása a nagyszámú statisztéria, melynek minden tagja, még ha a leghátulsó sorban is volt, pontosan meghatározott színpadi személyiséggel rendelkezett. A nézők szempontjából a fekete függöny jobboldali felén a magasban egy vasbalkon volt, melyen egy szőke hajú nő (Babilon királya, Nabucco felesége) testbeszéddel követett bizonyos részeket az előadásból. Ő az, aki darab végén két gyermeket kézen fogva, köszöni meg a tapsokat. ( Verdi a Nabuccot élete legkomorabb korszakában komponálta. Akkor, amikor feleségét és két gyermekét, az akkor még gyógyíthatatlan járvány elvitte.)

Az előadás másik különlegessége, majdnem minden díszlet a földből jön ki, és a földben tűnik el. Tanulmányt lehetne írni a műszak által forgatott, stilizált Menóra forgatásáról. A zsinórpadlásról leeresztett világító testek funkcionális használatáról elmélkedni.

Volt egy számomra felejthetetlen mozzanat. Baál főpapját alakító művész (basszus) az elkeseredés a magatehetetlenség lázadásában a sábeszdeklijét a földhöz csapja és megtapossa. Később visszateszi fejére. Alexander nem ment a szomszédba egy- két ötletért.

Többször és több előadásban is volt alkalmam a Nabuccot látni, hallani. De a Rabok kórusát ily megrendítően előadni soha. Köszönet a rendezés (fekvő helyzetből indul a kórus) és Adrian Morar karmesteri koncepciójának.

Rég nem láttam balettmestert ennyire a rendezői elképzeléseket kiszolgáló mozgást alkotni, mint Jakab Melinda. Elejétől végig úgy volt jelen a színpadon, hogy a balett kar tökéletesen megvalósította azt, amit az előadás koncepciója kért.

A Nabucco’12 előadásában nagyon keveset vettek ki Verdi zenéjéből. Amivel bővítették azt CD -ről játszották be, és egy marokkói kántor szerzeménye.

Alexander Hausvater tálalása újszerű, modern. Ötletek halmazával árasztja el a nézőt. Ebben tobzódik. Éppen ezért került a címbe ’12. Ma már így is lehet gondolkodni. Ennek is volt köszönhető a kolozsvári előadás nem mindennapi befejezése.

A tapsrend után a Rabok kórusát „Szálljon a dal” román nyelven megismételték. Ekkor történt a fehér zászló, és az ország zászlajának lengetése, és a nézők is együtt énekelhettek az opera előadóival.

Igazi Hausvater- est volt, aki egyébként soha kétszer egy alkotást nem rendez. A Nabuccot is Kolozsváron rendezte először.

Szerinte elég nagy a drámairodalmi termés, hogy az ember találjon benne saját gondolkodását kielégítő művet.

A művészet mindenkori szerepe új formákat keresve gazdagítani azt a világot, melyet a művész szolgálni szeretne. Ez örök harc, melynek szándéka művészi szempontból tiszta és nemes.

 

Csomafáy Ferenc