Művészkönyv: mi ez, és hogyan üssük föl?

Akt.:
A rendezvény házigazdája, Ujvárossy László köszönti Butak Andrást. A szerző felvétele
A rendezvény házigazdája, Ujvárossy László köszönti Butak Andrást. A szerző felvétele
A PKE képzőművészeti tanszékén, a Lorántffy épületében tarott előadást Butak András festő, grafikus. A művészkönyv volt a téma – ám szó végül alig esett róla, inkább képes bemutatót tartott az alkotó a témáról.

 

Keveset beszélt, inkább képekben igyekezett közreadni mondandóját a PKE művészeti műhelyének meghívottja, a bukaresti születésű, 1981 óta Magyarországon élő Butak András festő, grafikus. Az alkotó a képzőművészeti tanszéken tartott előadást pénteken, a kortárs magyar művészkönyvről, ennek irányzatairól.

Hogy eleve mi a művészkönyv? Nos, lényegében meg is fordíthatjuk, ha definíciót keresünk, s akkor könyvművészet. Bővebben: olyan interdiszciplináris műfaj, amely képzőművészeti – néha egyben irodalmi jellegű – alkotásokat feltételez, amelyek könyv formáját öltik. Egész iskolái, s irányzatai vannak, a nyolcvanas évek óta vált ismertté és elismertté. Az egyik magyar művelője éppen a Munkácsy-díjas Butak András, aki váradi előadásában rengeteg példát mutatott erre, a több száz évvel ezelőtti kezdetektől (vagyis a ma már annak is mondható ilyen jellegű munkáktól) a mostani irányzatokig.

Zúzás és túlélés

Minden esetre inkább kortárs művészeti irányzat, semmint tradicionális – s mint ilyen, előremutató. Épp ezért üldözték is. 1980-ban volt itthon az első olyan kiállítás, ahol művészkönyveket mutattak be – s amint a hatalom ezt megneszelte, egyből fenyegetést vélt felfedezni benne. Úgyhogy – emlékezett vissza Butak – közbe is lépett a kommunista rezsim, elkobozva és bezúzatva az anyagot, több mint ezer művet. Egyébként maga az előadó is pont 1980 óta foglalkozik ilyen alkotásokkal. De persze a tiltás, a megsemmisítés, az üldözés nem tudott véget vetni ennek sem: a művészkönyv, mint műfaj ma is létezik, sőt, egyre változatosabb. Magyarországon például létezik a Magyar Művészkönyvalkotók Társasága, amely igen hamar ismertté vált, sőt, a finanszírozások elnyerésében is sikeres.

A művészkönyveket ne díszes művészeti albumokként képzeljük el. A könyv fogalmát tágan értelmező egyéni reflexiókról van szó inkább – s nem a szöveg viszi az ilyen alkotásokat, hanem az általuk megteremtett vizuális élmény. A mail-art mozgalomból született ez a műfaj, amelyről talán más nyelveken való megnevezése pontosabb, tömörebb leírást ad: Künstlerbuch, livre d’artiste, artist’s book. Lényegében tehát könyv-műtárgyakról van szó.

Ezeket prezentálta Váradon Butak András – ám sajnálatos és szokatlan módon nagyon kevés teret hagyva önmagának a tulajdonképpeni előadásra, ehelyett inkább az egyszerű képkivetítések révén mutatva meg, mit jelent ma a magyar művészkönyv.

Szeghalmi Örs