Mozart- és Beethoven-művek a hangversenyen

Cristina Anghelescuban egy kiváló hegedűművészt ismerhettünk meg. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Cristina Anghelescuban egy kiváló hegedűművészt ismerhettünk meg. Fotó: Dr. Ovidiu Bălănean
Mozart és Beethoven művei csendültek fel a Nagyváradi Állami Filharmónia múlt csütörtöki szokásos hangversenyén. Egy kiváló karmestert és egy nagy tudású hegedűművészt ismerhettünk meg, a hallgatóság nagy szeretettel és elismeréssel fogadta őket.

Nem panaszkodhatunk a váradi filharmónia 2018/2019-es évadára, hiszen minden héten a zeneirodalom legszebb művei csendültek fel az Enescu–Bartók koncertteremben, és szinte mindig telt ház előtt. Igaz, az elmúlt heti hangversenyről ez utóbbit nem mondhatjuk el, de azért most is szép számban voltak jelen a komolyzene szerelmesei, s akik ott voltak a koncerten, azok igazi élményben részesültek, hiszen az elhangzott művek a zeneirodalom gyöngyszemei voltak. A két vendégművészben, az Olaszországból érkezett Andrea Barizza karmesterben és Cristina Anghelescu román hegedűművészben két kiválóságot ismerhettünk meg; tudásuk legjavát nyújtva, a filharmónia szimfonikus zenekarának közreműködésével, felemelő zenei élményben részesítették a filharmónia közönségét.

Elsőként Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) Idomeneo nyitánya, K. 366. csendült fel. Mozart koráig az olasz operaművészet egyeduralkodó volt Európában, önálló fejlődés csak Franciaországban volt tapasztalható. A Németországban tevékenykedő barokk operaszerzők az olasz opera seriához igazodtak. Idomeneo, Kréta királya, avagy Ilia és Idamante a címe annak az „opera seriá”-nak, azaz tragikus zenedrámának, melyet Mozart Salzburgban és Münchenben komponált 1780 őszétől 1781 januárjáig. Ennek nyitányát adták elő, kiválóan, a váradi szimfonikusok. A továbbiakban ugyancsak Mozart-művet hallhattunk, az 5., A-dúr hegedűversenyt, K. 219., a meghívott előadóművész, a bukaresti Cristina Anghelescu és a szimfonikus zenekar tolmácsolásában. Cristina Anghelescu megnyerő magabiztossággal, nagy technikai tudással és kiváló érzékkel tolmácsolta a hegedűversenyt.

Beethoven-szimfónia

Az est második részében Ludwig van Beethoven (1770–1827) I., C-dúr szimfóniája, op. 21. hangzott el a filharmónia szimfonikus zenekarának előadásában. Beethoven első szimfóniáját 1800-ban fejezte be, de a mű egyes részletei vázlatokban már az 1790-es években felbukkantak. Az I. szimfóniát 1800. április 2-án mutatták be Bécsben; ez volt az első alkalom, hogy Beethoven nem az arisztokrata szalonokban mutatta be művét, hanem önálló koncerten lépett fel. A zeneszerző ekkor harmincéves volt – már szinte nyoma sem volt az útkereső ifjú muzsikusnak, az előadás újszerű lendületével magával ragadta a közönséget. A zenemű egyfajta tisztelgés a nagy elődök, főként Joseph Haydn stílusa előtt, de már az igazi beethoveni stílus jellemzi. Csütörtökön kiválóan tolmácsolta ezt a művet a szimfonikus zenekar, az olasz karmester, Andrea Barizza kiváló dirigálásával. Meg kell jegyeznünk, hogy Barizza nagy karmesteri tudása mellett mondhatni elegánsan is látta el feladatát, akkor is, amikor megköszönte a zenekar szinte minden egyes tagjának a sikeres hozzájárulást. Nem nagyon emlékszem arra, hogy egy dirigens ily módon köszönje meg a szimfonikus zenekar tagjainak a nagyszerű játékot, mint ahogy az olasz dirigens tette ezt, a szólamvezetőkkel kezet fogva.

Dérer Ferenc