Mohács és következményei

Mohács és következményei
Nagyvárad – Szerda délután a Bihar Megyei RMDSZ-szervezet által indított Szacsvay Akadémia keretében dr. Pálffy Géza, az MTA tudományos tanácsadója tartott előadást az Ady Endre Középiskolában.

A közönséget Szabó Ödön, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke köszöntötte, aki örömének adott hangot amiatt, hogy annyian érdeklődnek a rendezvény iránt, hogy az Ady Endre Középiskola díszterme is szűknek bizonyult a számukra. A meghívottról elmondta: legutóbb 1997. május 30-án tartott expozét Nagyváradon, a szakmabeliek pedig az egyik legtehetségesebb fiatal történésznek tartják. Kutatási területe a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia története a 16-17. századokban, illetve a török hódoltság. Több tanulmánykötete jelent meg ezzel kapcsolatban, ezekben olyan új elemeket is bemutat, melyek más dimenzióba helyezik a vizsgált időszakot.

Dr. Pálffy Géza több mint másfél órás vetítettképes előadásában azt vázolta fel, hogy a késő középkori, középhatalomként működő Szent István-i birodalom hogyan szakadt három részre 1526 után. A történész úgy vélekedett: Mohács okai a 20 századig kihatnak, az elvesztett csata következményei azonban nem vezetettek zsákutcához, hiszen bár óriásiak voltak a veszteségek, sokszoros volt a talpraállás a szatmári béke (1711) után, amikor elkezdődött a modern Magyarország kialakulása.

Buda eleste

 Előadásában dr. Pálffy Géza történész azt a folyamatot ismertette, ahogyan a késő középkori, középhatalomnak tekinthető „Szent István-i birodalom” Mohács után három részre részre szakadt, majd 1541-ben, Buda elestével az addigi fővárosát is elveszítette. Megitélésében mindez bizonyos szempontok alapján Trianonnál is nagyobb változáshoz vezetett, a következmények pedig kihatottak a 20. századig. A szakember különböző számadatokkal támasztotta alá mondandóját. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: 1526 előtt, a 11-15. századokban a magyar állam egy közép-, sőt bizonyos időszakokban nagyhatalomként működött, melyre méltán lehetünk büszkék. 325 ezer négyzetkilométeren terült el (a mai Németország területe 360 ezer négyzetkilométer), és körülbelül 3,3 millió lakosa volt. 1102-ben létjött a magyar-horvát perszonálunió (ami inkább reálunió volt, hiszen a Magyar Királyság elnyomta a horvátot), különböző államszövetségek születtek más dinasztiákkal, a középkori magyar királyság trónjáért pedig nagy európai uralkodóházak vetélkedtek.

Tragikus fejlődés

Akkor mégis miért jött Mohács?- tette fel a kérdést az előadó, melyre saját maga adta meg a választ. Megitélésében Magyarország történelmének tragikus fejlődése, hogy felnőtt mellette egy nálanál is jelentősebb állam, az oszmán világbirodalom, mely a 16. században ellenfele és riválisa lett. Összehasonlításképpen: 1,5 millió négykilométert foglalt el, 12-13 millió lakosa volt, a hadereje pedig a négyszerese volt a magyarénak. Ráadásul ez a világ talán legelső olyan hadserege volt, melynek állományában zsoldos katonák voltak. (Európában néhány évszázaddal később jelent meg a profi katonaság). Mohácsnál tehát 26 ezer fő küzdött 60-70 ezer emberrel, ami olyan egyenlőtlen küzdelem volt, mintha a 20. században magyar sorkatonák csatáztak volna amerikai tengerészgyalogosokkal. Dr. Pálffy Géza ugyanakkor azon meggyőződésének adott hangot: Szapolyait nem lehet Mohács bűnbakjának kitekinteni, ha pedig nem lett volna Mohács, akkor lett volna más csata, ahol a magyarok verességet szenvednek a törököktől.

Három részre

A szakember arra hívta fel a figyelmet: 1526 után a történelmi magyar állam területe 120 ezer négykilométerre, lakossága pedig 1,8 millióra csökkent, így Mohács egyfajta első Trianonnak tekinthető. Paradox módon az erdélyi fejedelemség egy mindig visszaszerzendő országrésszé (az 1867-es kiegyezésig), de ugyanakkor a török vazalusság miatt ellenséggé is vált. Magyarország etnikai térképe végérvényesen átalakult, a településrendszer, város- és kolostorhálózat pedig hatalmas károkat szenvedett. Pozítivnak nevezhető viszont, hogy a három országrész azonos keresztény kultúrkörhöz tartozott.

A történész ezt követően arra is kitért, hogy a megmaradt Magyar Királyság miért volt a Habsburg Monarchia fontos, de veszélyes védőbástyája, valamint meghatározó jövedelemforrása és éléskamrája is egyben. Hangsúlyozta: az erős centralizáció ellenére erős volt a magyar rendiség, mégpedig a legerősebb a Habsburg Monarchián belül. Számos példa bizonyítja, hogy a Habsburgokhoz való lojalitás és a magyar hazafiasság összeegyeztethető volt, sőt, a Bécsben mindig mellőzött magyarok és a mindig lázadó főurak elmélete is csupán mítosz, a magyar politikai elit ugyanis mindkét területen meghatározó szerepet vállalt. Előadásának utolsó felében dr. Pálffy Géza a Magyar Királyság hagyományairól és szokásairól, Erdély szerepéről és helyzetéről, illetve a kulturális és művelődési élet alakulásáról beszélt.

Ciucur Losonczi Antonius