Mise a lelki barátságról

Mise a lelki barátságról
Nagyvárad – A napokban lelkigyakorlatokat tartanak a nagyváradi premontrei préposti széktemplomban. Hétfő este Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus elmélkedett a lelki barátságról.

 

 

A premontreiek e lelkigyakorlatokkal emlékeznek meg a templom építtető rendjének, a Pálos Remeték Rendjének védőszentjéről, Thébai Remete Szent Pálról és kortársáról, az apátok védőszentjéről, Szent Antal apátról. Ennek megfelelően hétfő este votív misét tartottak Remete Szent Pál tiszteletére, melynek keretében elhangzott a második lelkigyakorlatos beszéd.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Elmélkedésében Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus a 90 éves Szent Antal és a 113 éves Remete Szent Pál találkozásának elmesélésével érzékeltette, hogy milyen kell legyen az igazi lelki barátság. Szent Jeromos leírása szerint abban az időben Szent Antal folytatta útját, de csak a vadállatok nyomait és a végtelen sivatagot látta maga előtt. A második napon egyetlen reménye maradt, hogy Krisztus nem hagyhatta el őt. Imádkozott és pirkadatkor meglátott egy anyafarkast, mely a tikkasztó hőségben egy hegy lába felé igyekezett, majd egy barlang közelében hirtelen eltünt. Antal követte az állatot, és legyőzve félelmét, belépett a sötét barlangba. Lassan előrehaladt, meg-megállva és hallgatózva. Egyszer csak távoli messzeségben fényt látott, azonban egy kőben megbotlott és nagy zajt csapott. Meghallva ezt, Pál becsukta az ajtóját, mire Antal lerogyott és több órán keresztül könyörgött bebocsátásért. Pál azonban eleinte nem engedte be, azzal érvelve: senki sem kér fenyegetőzve és könnyezve sem vádaskodik senki, végül azonban ajtót nyitott. Egymás karjába omlottak, kölcsönösen néven szólították egymást és hálát adtak az Úrnak.

 

Isten szeretete

 

Pál az elmúlt évek külső történéseiről érdeklődött Antaltól, majd észrevette, hogy az addig fán ülő holló egy egész kenyeret tesz le eléjük ajándékul, és elrepül. Pál megjegyezte: 60 év óta a madár mindig fél kenyeret hozott, most azonban látva Antal érkezését, megduplázta Krisztus katonájának feladagját. A két szent ember leült egymás mellé, és vita alakult ki köztük arról, hogy ki törje meg a kenyeret. Végül megegyeztek abban, hogy szembe állnak egymással és mindenki maga felé húzza az élelmet. Ezután vizet szürcsöltek és dicsőítő áldozatot mutattak be Istennek. Később Pál arra kérte Antalt, menjen és hozzon el egy köpenyeget, hogy abba burkolja majd be halott testét. Antal nagyon szomorú lett, csendben sírt, de megcsókolta Pál kezét és szemét, erőt vett magán és visszavonult a kolostorába.

Fejes Rudolf Anzelm arra hívta fel a figyelmet: a szerzetesség korán felfedezte e barátságban a lelki barátság értékét, melynek alapja Isten szeretete. Egy cisztercita apát ezen lelki barátság „vázát” is megrajzolta, melynek négy foka van: a kiválasztás, a próbatétel, az elfogadás és a teljes egyetértés Isten dolgaiban. A legtöbb probléma az első két két lépéssel van, hiszen lényeges, hogy milyen barátokat választunk magunknak, az általános vélekedés szerint ne válasszunk gyűlölködő, dűhös, változó véleményű, gyanakvó és pletykálkodó személyeket. (Ezek ellentéteivel találkozhatunk az elmondott történetben). A próbatétel része pedig a hűség, a barátkozási szándék megvizsgálása, a kritérium és a türelem. „Az erényt kell szeressük a másikban, ami naggyá teszi őt Isten szemében”, tanácsolta az apát.

 

Ciucur Losonczi Antonius