„Mintha agymosáson ment volna át”

Juhász Valéria biharpüspöki olvasónk a Bihari Napló szerkesztőségében
Juhász Valéria biharpüspöki olvasónk a Bihari Napló szerkesztőségében
Juhász Valéria biharpüspöki olvasónk kereste fel a napokban szerkesztőségünket. Elmondta: beszélni szeretne gondjairól, hátha azok is tudomást szereznek ezekről, akik tehetnek valamit.

Ő és férje tavaly novemberben vették észre, hogy gond van a fiúkkal, s december óta még súlyosabbá vált a probléma: úgynevezett etnobotanikus szereket használ, rendszeresen. A szülők minden elképzelhető utat végigjártak, s az édesanya következtetése: nincsenek megfelelő törvények arra, hogy a szereket árusítókat komolyan megbüntessék és arra sincs mód, hogy azokat a fiatalokat, akik függőkké váltak, egy megfelelő helyen tudják kikezelni. Ahhoz, hogy a drogok teljesen kitisztuljanak szervezetükből, több hónapra lenne szükség, de úgy tűnik, egyetlen kórház sem fogadja be őket, csak ha ők maguk is beleegyeznek. „A fiam tizenhét éves, azaz kiskorú, és elvileg a szülő beleegyezését kellene figyelembe vegyék, de mégsem ez történik” – mondta az édesanya. Múlt héten Kolozsváron jártak, ahol létezik egy kiskorúak számára kialakított kórházi elvonórészleg, és sikerült ott tartaniuk három napig, utána viszont hazavitték, ugyanis hosszabb kórházi beutalás csak a fiú beleegyezésével történhetett, ő pedig nem akarta… Itthon pedig kezdődött minden előröl. „Mit gondoltál, hogy három nap alatt megváltod a világot?” – jegyezte meg a fiú.

Csavarog, lop…

„Hallani sem akar róla, hogy kezelésre menjen. Sajnos nem tudunk vele beszélni, ha meg is ígér valamit, félóra után már el is felejti… Mintha agymosáson ment volna át…” – mondja az édesanya. Az elmúlt iskolai félévet valahogy lezárta, de jelenleg nem is akar járni, s valószínűleg az iskolába sem fogadnák be ebben az állapotban. A rendes barátok elmaradtak, csak azokkal tartja a kapcsolatot, akik maguk is fogyasztók, vagy árusok. Egész nap csavarog, otthonról is több mindent ellopott már, s valószínű, hogy máshonnan is lop, mondja az édesanya, ugyanis másképpen nehezen tudja elképzelni, hogyan tesz szert a napi 50–70 lejre, amit etnobotanikus szerekre költ. S hogy honnan vásárolja a szereket? Ismerősöktől, akik ezzel foglalkoznak, de akár ismeretlenektől is. „Azt mondja, hogy ha kiállsz a központban, Nagyváradon, pár perc múlva már jönnek és kérdezik, hogy nincs-e szükséged valamilyen szerre. Ahogy látom, a fiatalok közül nagyon sokan kerülnek kapcsolatba a drogokkal, persze akadnak, akik nem kezdik el ezeket komolyan fogyasztani, de mindenki veszélyben van, aki kipróbálja, mert nagyon könnyen függőséget okoznak” – tudjuk meg.

Az azóta eltelt hónapok során a fiú többször rosszul lett, volt, hogy elájult, máskor habzott a szája és görcsei voltak. A mentő kijön, de csak körülbelül egy óra múlva, amikor már rendszerint vége a krízisnek. Valamelyik nap a mentőszolgálat diszpécsere azt kérdezte tőle, hogy minden alkalommal ki fogja őket hívni? „Nem, majd meg fogom várni, míg meghal” – mondja keserűen. Egy ideje nincs már drogambulancia sem, valamikor volt, de megszűnt, a drogfogyasztás megelőzésére létesült központban (CPECA) pedig csak elbeszélgetnek az érintettekkel…

Lehetőségek nélkül

A nagyváradi ideg- és elmegyógyintézetbe nem sikerült beutalni, úgy tűnik, kiskorúakat nem lehet, de megszűnt a váradi javítóintézet is, egyedül Buziașon van egy ilyen hely, de az a hír járja, hogy aki oda kerül, rosszabb állapotban fogja elhagyni az intézetet, mint amikor bekerült. A rendőrség pedig szerinte hiába gyűjti a bizonyítékokat azok ellen, akik etnobotanikus szerekkel kereskednek – végül felfüggesztett, vagy rövid ideig tartó büntetést kapnak, utána kiszabadulnak és kezdik elölről, nincs semmi, ami visszatartaná őket, hiszen nagyon sok pénz van ebben…

Remények

Juhász Valéria szerint mindezek mellett az is elfogadhatatlan, hogy nincs egy központ, ahová be lehetne utalni ezeket a fiatalokat annyi időre, míg kitisztul az agyuk és képesek egy helyes döntést hozni. Sajnos nem egyedi esetről van szó, a hazai hírek is időről időre beszámolnak drogfüggő fiatalokról, akik öltek, hogy pénzt szerezzenek, vagy belehaltak a túladagolásba. Az édesanya reméli: azáltal, hogy nyilvánosságra hozta történetét, talán valamikor javulás lesz ez ügyben, talán a döntéshozók tudomására jut, hogy megfelelő intézkedésekre van szükség…

Neumann Andrea



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .