Mintegy tízezren vettek részt az RMDSZ marosvásárhelyi országos központi rendezvényén

Március 15-e a magyar nemzet egyik legfényesebb, legtisztább pillanata: ma vissza kell gondolni nemcsak az 1848 óta eltelt százhatvankét esztendőre, hanem egy másik évfordulóra, arra, ami húsz évvel ezelőtt történt Marosvásárhelyen.

Az is szabadságharc volt, mondjuk ki végre világosan: 1990. február 10-től, a gyertyás, könyves tüntetéstől kezdve március 20-ig zajlott a marosvásárhelyi magyarok szabadságharca, nekünk ma erre a szabadságharcra is emlékeznünk kell – hangsúlyozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes hétfőn, Marosvásárhelyen, az RMDSZ március 15-i, országos központi ünnepségén, a Postaréten.

Az idén mintegy tízezren gyűltek össze a Székely Vértanúk Emlékművénél leróni kegyeletüket a magyar forradalom hőseinek emléke előtt.

Beszédében az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott: jó érzés magyarnak lenni, különösen ilyenkor, március 15-én, amikor Kossuth Lajosék, Petőfi Sándorék végtelen szabadságszeretetére gondolunk. – Olyan hatalmas, olyan végtelen szabadságot akartak ők itt Európának ezen a részén, hogy abból jutott volna bőven minden nemzetnek, és ha megvalósul az ő álmuk, senki sem lett volna híjával a szabadságnak errefelé. Akkor nem sikerült. De büszkék vagyunk rájuk, mert a magyar nemzet legszebb, legjobb énjét mutatták fel együtt, szolidárisan – mondta a szövetségi elnök, aki leszögezte: ma vissza kell gondolni a húsz évvel ezelőtt lezajlott másik szabadságharcra is, amikor a magyarság nem hagyta szétverni, megalázni magát, és ennek köszönhetően mára számos jogát sikerült kivívnia. “Ha akkor otthon maradnak a marosvásárhelyi és környékbeli magyarok, Ernyétől Szovátáig, és ha nem állnak mellénk a cigányok, a romák, ahogy ma mondanánk, ma szétvert, megalázott közösség lennénk. Így pedig azóta is itt vagyunk, magyarok vagyunk, számos jogunkat kivívtuk, és amit eddig nem sikerült, azt ezután ki fogjuk vívni. (…) Köszönet a húsz évvel ezelőtti magyaroknak, akik közül sokan ma is itt vannak velünk, köszönet a cigányoknak is, köszönet azoknak a románoknak is, akik minden nacionalista nyomás ellenére megértették a mi követeléseinket. Köszönet a húsz évvel ezelőtti szabadságharc áldozatainak, halottainak, sebesültjeinek. Köszönet Sütő Andrásnak, aki már nincs közöttünk, köszönet a többieknek. Békés küzdelem volt ez a részünkről, és végig az maradt volna, ha a régi rend haszonélvezői ránk nem uszítják a félrevezetett, botokkal felfegyverzett falusi románokat, akik nem tudták, hogy az ő szabadságuk attól nem lesz kevesebb, ha a magyarok is szabadon használhatják anyanyelvüket” – hangsúlyozta az elnök, aki szerint a mai nemzedékek feladata, hogy ne hagyják annyiban a múltat, feltárják mindazt, ami történt 1990 márciusában, mert ez érdeke ez minden becsületes embernek, magyarnak, románnak egyaránt. – Az igazságot ki kell deríteni! Kérjük, hogy az 1990 március 19-ével és 20-ával kapcsolatos dokumentumokat is tegyék hozzáférhetővé, szüntessék meg a titkosságukat. Jogunk van tudni, hogy kik a bűnösök. Érdeke ez minden becsületes embernek, magyarnak, románnak egyaránt, mert ha tudjuk, mi történt, el tudjuk kerülni, hogy valaha ismét megtörténhessen – mondta.

Arra emlékeztetett: ezelőtt húsz évvel egyetlen magyar szó, hogy „gyógyszertár”, egyetlen magyar felirat képes volt felkorbácsolni a gyűlöletet, az értetlenséget, ma azonban már a magyar egészségügyi minisztertől várja a gyógyszert magyar és román egyaránt. “Bele kell gondolnom abba is, hogy akkor egyetlen felirattal volt annyi baj, ma már azért támadnak történetesen engem, hogy a román kormány miniszterelnök-helyetteseként, hivatalos bukaresti kormányfejléccel magyarul küldtem levelet magyar embereknek. Megnyugtatok mindenkit, ezután is magyarul fogok írni azoknak, akik magyarul írnak nekem. Ezt a jogot mára kivívtuk ebben az országban, akárki akármit mondjon. Legyünk erre is büszkék – fogalmazott Markó Béla, aki szerint az elért eredmények megőrzése mellett a magyarságnak tovább kell haladnia a politikai jogérvényesítés útján. “Mi is megbecsüljük azokat, akikkel együtt élünk, a jó ügy érdekében összefogunk velük, együtt kormányzunk, amikor szükség van ránk, tudásunkat, képességeinket megmozdítjuk az ország, a megye, a város, legszebb szülőföldünk, Erdély érdekében, de nem tűrjük, hogy valaki is ismét száműzni próbálja a magyar nyelvet a nyilvános életből. Éppenhogy nem elég az sem, ami van, tovább kell mennünk előre a magyar nyelvhasználat kiterjesztésében, a magyar iskolarendszer bővítésében, a különböző autonómia-formák megteremtésében” – szögezte le a miniszterelnök-helyettes.

– Kossuth Lajos a világ egyik legnagyobb demokratája volt, akinek kell legyen utcája Marosvásárhelyen – jelentette ki Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke, aki a jelenlévők éljenzése közepette nyilvánosan felszólította a megye román prefektusát: tegyen meg mindent azért, hogy végre elháruljanak az akadályok a Kossuth-utca visszaállítását célzó jogos közösségi igény elől. A politikus ugyanakkor Magyarország nagykövetét arra kérte, ne importálják a magyarországi megosztó politikát Erdélybe, mert az itt élő magyarság ereje éppen az egységben, az összefogásban rejlik – hangoztatta.

Traian Băsescu államelnök üdvözletét Marius Paşcan, Maros megye prefektusa, Bajnai Gordon magyar miniszterelnök ünnepi köszöntőjét Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Emil Boc miniszterelnök köszöntőjét pedig Bárczi Győző, Maros megye alprefektusa tolmácsolta.

A rendezvényen közreműködtek Györffy András és Sebestyén Aba színművészek, valamint Madaras Ildikó és Sándor Árpád előadóművészek, a műsorvezető Nagy István színművész volt.