Minihőközpontok a megoldások?

Minihőközpontok a megoldások?
Kedd délben az RMDSZ székházában Kis Gábor önkormányzati képviselő szakmai kerekasztal-beszélgetést szervezett, melynek témája Nagyvárad távfűtési rendszere, múltja, jelene és jövője volt.

Meghívott vendégek Szabó István megyei tanácsos, a távfűtési vállalat volt igazgatója, Bakó Attila nyugalmazott épületgépész, tervező mérnök, Huszár István váradi önkormányzati képviselő, korábbi alpolgármester és Füstös István mérnök voltak.

Többek közt felmerült: nap mint nap elhangzanak olyan panaszok Nagyváradon, hogy több száz lakásban gond van a fűtéssel, illetve a meleg víz szolgáltatással, és nagyon úgy tűnik, hogy a vezetékrendszer nem életképes azzal együtt, hogy a verdikt kimondásával természetesen várni kell addig, míg 2019-ig befejeződnek a cserék és a felújítások. Egyre inkább körvonalazódik azonban, hogy valamilyen alternatív megoldást kellene találni, mert a jelenlegi helyzet szinte tarthatatlan. Ilyen lehet például modernizált és automatizált hőkicserélő alállomásoknak (más néven minihőközpontoknak) a felszerése a tömbházak lépcsőházaiban vagy a lakásokban, melyek segítségével úgymond helyben lehetne keverni a meleg vizet, és a karbantartás, valamint a szolgáltatás szempontjából is előnyt jelentene. Az is fontos volna, hogy ne csupán a prímér, hanem a szekunder rendszer is rendbe legyen téve, és ne az történjen, mint most, hogy a még alkalmazásban lévő kevés gépész egyik hőközponttól kell rohanjon a másikra, hogy manuálisan, becslésre hagyatkozva beállítsa a berendezéseket anélkül, hogy arra már jutna ideje, hogy megvárja ennek tényleges beüzemelését.

Ugyanakkor az sem ártana, ha tömbházak hőszigetelése, illetve a nyílászárók cseréje egy egységes koncepció alapján valósulna meg.

Múlt-jelen-jövő

Szó esett arról is, hogy a mostani gondok egy összetett folyamat eredményei. 1962-ben lett üzembe helyezve a Hőerőmű 1-es blokkja (kazán, turbina, generátor, transzformátor állomás) az ipari övezetben. Hő- és villamos energia termelésére volt tervezve, a főtervező a bukaresti Energetikai Tervező- és Tanulmány Intézet (ISPE) volt, a helyismeret miatt pedig a hálózat tervezésében közvetve és közvetlenül részt vállalt a megyei tervező intézet is. A hőenergia visszanyerésével 1964-ben beindult a távfűtés, az első főgerincvezetéket a vasút alatt, a cikk-cakk tömbházak mögött, az Aluminei utcában fektették le. Utána megépült a 2-es, a 3-as, a 4-es és az 5-ös blokk is, emelkedett a termelési kapacitás. A rendszer országosan úgy volt megtervezve, hogy a prímér vezetékben 150/75 fokos vízzel dolgozzanak mínusz 18 Celsius fokos kinti átlaghőmérséklet mellett, melyet aztán a ’70-es években levittek mínusz 12 Celsius fokra. A távfűtési rendszer tehát extrém körülményekre lett betervezve, a hőközpontoktól a fogyasztókhoz eljutó szekundér rendszer pedig 90/70 fokos vízre lett kitervelve. 2003-ban a 150/75 fokot levitték 125/60-ra, jelenleg azonban nem tudják 110/60 fölé vinni, a szekunder vezetékekben pedig 51/35-40 fokot tudnak biztosítani.

Az idők folyamán tulajdonosváltás is történt. 2002-ig a CET az ipari minisztérium fennhatósága alá tartozott, amikor egy kormányrendelettel kevés kivételtől eltekintve az összes hőerőmű helyi önkormányzati tulajdonba ment át tulajdonképpen úgy, hogy Nagyvárad is kapott egy roncsot, de pénz nem társult hozzá. Végül 2003 márciusában egységesült a távfűtési rendszer.

Ciucur Losonczi Antonius