Mindannyian vigasztalásra szorulunk

Mindannyian vigasztalásra szorulunk
Az élők moraja váltotta fel pénteken a váradi Rulikowski temető csendjét. A szeretteik sírjaihoz igyekvők által övezve a városi kápolna teraszán 15 órától Kövendi István rogériuszi református lelkipásztor tartott református istentiszteletet.

A lelkipásztor Pál apostol thesszalonikabeliekhez írt első levelének 4:13 – 18 verseit olvasta fel, melyekben többek között ezt olvashatjuk: „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.” (1Thessz 4:14). Isten ajándéka mindaz, ami körülöttünk van, amikor Ő ad valamit, hálásak, amikor elvesz, akkor engedelmesnek kell lennünk – mondta el a lelkipásztor. A hívő ember életében is fájdalmas a gyász, azonban reménységgel kell legyen telve szíve-lelke. Jézus Krisztus meghalt és feltámadt érettünk, helyet készít minekünk, olyan szilárd talaj ez, ami felemel és egyben rámutat, hogy az élet végén nem egy pont vagy egy felkiáltójel van, hanem kettőspont: van folytatás – hangsúlyozta az igehirdető. „Engedjük el azokat a kezeket, amelyek hitünk szerint jó helyen vannak, azokat a kezeket pedig, amik még itt vannak velünk, szorítsuk meg még jobban” – hívta fel a jelenlevők figyelmét.

János Piroska