Mi, erdélyiek 1.

Mi, erdélyiek 1.
Az utóbbi években Erdély a média figyelmének célpontjává vált, úgy Romániában, mint külföldön. Középosztálybeli fiatalok újra felfedezik a belföldi turizmus örömeit és meg vannak lepődve a történelmi vagy vidéki helyszínek láttán.

A területi gazdasági helyzet érezhető fejlődése, illetve a választásokon megmutatkozó szavazati módok hangsúlyozzák a különbséget Románia többi tartományától. A külföldi turisták, akik eleinte meg vannak győződve az alacsony árakról és Drakula mondájáról, felfedezik a természet vadságát és a hagyományos falu értékét. Az általa vezetett projektek által, a Wales-i Herceg vált nemzetközi szinten a régió nemhivatalos, de roppant hatékony elősegítőjévé. Mindez, mondják egyesek, hozzájárul egy területi tudatosságérzet és azonosságérzet kialakulásához. Mások, akik műveltebbek, tudják, hogy a fent említettek elősegítik egy sokkal régebbi azonosságnak a megőrzését és néhol a módosítását. Erdély, kultúrájának köszönhetően mindenkor (1918) egy megkülönböztető jelet viselt és túlerővel vagy elnézéssel volt kezelve az állami hatóságok által, de ugyanúgy a felsőbbrendűsége miatt is, melyet a Nemzetállam többi régiójának folyamatban levő nyugatiasodásához viszonyítva viselt, mivel már nyugati területnek a felsőbbrendűségével rendelkezett.

Mégis, elgondolkodtató lehetne számunkra a magyarság fegyelmezettsége, melyet sok nosztalgiázó vetít ki erre a helyre: egész történelmének hosszú folyamán, a tartomány bő és rendetlen autonómiának örvendett, melytől nem volt idegen az árulás sem és a polgárháború sem (érdekes, hogy még a román nacionalista történészet is elhanyagolja ezeket az aspektusokat, mintha maga az az elmélet is eretnek lenne, hogy az erdélyiek egyedül boldogultak a hegyeken túli testvéreik „felszabadító” segítsége nélkül). Ám Erdély, vagy legalábbis ami megmaradt belőle, nemcsak azon országok nemzeti mitológiájával alkudja ki azonossági helyét, melyek őt felügyelik, hanem az idő és az itt élő emberek szellemével is, vagy azokéval akik idelátogatnak. Vitathatatlan, hogy változások állnak be és a modern értékek egy hatalmas torzító erővel rendelkeznek, átírván az örökséget.

Gabriel Miloia