Mérlegvonás az egészségügy-miniszteri időszakról

Mérlegvonás az egészségügy-miniszteri időszakról
Dr. Ritli Lászlót, a nagyváradi Gavril Curteanu kórház orvosigazgatóját, egyetemi docenst, a közismert gyermekgyógyászt abból az alkalomból kérdeztük, hogy augusztus 17-én lesz egy éve annak, hogy kinevezték egészségügy-miniszternek.

 

– Milyen eredményei voltak a minisztersége ideje alatt?, kérdeztük Dr. Ritli László egyetemi docenstől, a Curteanu kórház orvosigazgatójától.

– Kilenc hónapnyi miniszteri mandátumom alatt voltak általam befejezett projektek, és nagyon sok elkezdett tervünk is volt, amiket már nem tudtam végigvinni. A befejezett tervek közül először az ún. claw-back illetéket említeném, amiről most egy kicsit hallgatnak, mert fájdalmas a gyógyszergyártóknak, de nagyon hasznos az egészségügynek, hiszen azt az összeget, ami meghaladja a költségvetést, a gyógyszergyártóknak vissza kell fizetniük az államnak. Ez a rendszer mindenütt létezik, és nekem is be kellett vezetni, mert elvárta ezt a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Megvalósításnak tekintem a híres C2-es listát, amelyen az eredeti gyógyszerek egy részét nem márkavédett gyógyszerekkel helyettesítettük. Ez egy sokat vitatott megoldás volt, viszont én gyakorló orvosként tiszta szívvel vágtam ebbe bele, mert tudom, hogy az eredeti gyógyszert két-háromszoros áron kapom meg, mint a nem márkavédett orvosságot, noha a hatásuk szinte ugyanaz.

A harmadik megvalósítás szintén az IMF elvárása volt: az alaplistának a szabályozása. Annak idején nem merte felvállalni a koalíció azt, hogy megnyirbálja az alaplistát, de az én miniszterségem alatt az ún. drága gyógyszerekhez való hozzáférést szabályoztuk. Azt vették észre ugyanis a külföldi szakemberek, hogy drága gyógyszereket olyasmire írnak fel, amire nem rendelkeznek engedéllyel. Tudtunk mi is arról, hogy ilyesmi lehetséges, de azt nem vettük észre, hogy ekkora mértékben zajlik. Ezért a gyógyszerlista-alapcsomagot úgy változtattuk meg: azzal meggátoltuk azt, hogy a gyógyszert másra is felírják, mint ami a rendeltetése.

Szabályoztuk a kórházi beutalási időszakokat, mert az volt a tapasztalat, hogy nagyon hosszú ideig tartják benn a kórházban a betegeket. Szabályoztuk azt, hogy milyen betegséggel mennyi napra lehet beutalni a beteget.

Szűrési programok

– Ön kezdeményezte a méhnyakrákszűrési program beindítását is…

– Kezdek nagyon büszke lenni a méhnyakrákszűrési program beindítására, amit a csapatommal együtt tettünk működőképessé. Amikor a minisztériumba kerültem, kiderült, hogy az a bizonyos méhnyakrákszűrő országos program évek óta nem működik országos szinten. A statisztika szerint háromezer új eset van egy évben Romániában, és 2500 beteg meghal, és nem azért, mert nincsenek jól kezelve, hanem mert olyan későn jönnek. Pedig a méhnyakrák 80–90 százalékban gyógyítható, nálunk pedig a betegek 80–90 százaléka meghal. Azért fontos, hogy országos szinten működjön, mert csak akkor van értelme a szűrésnek, ha a célcsoportot szinte százszázalékosan megszólítja. De ehhez meg kellett változtatni rengeteg törvényt, mechanizmust, egy csomó embert meg kellett győzni. Végre sikerült egy konszenzust kialakítani, és 70 millió lejes forrást is előirányoztunk rá, ami szép összeg. Azt kérdezték tőlem: miért nem csinálunk több szűrést egyszerre, például mellrák- és prosztatarák- szűrést. Azért nem, mert ezt az egyet is nagyon nehéz volt bevezetni. Bármit akar ugyanis csinálni a minisztérium, a legkisebb mozdulat is egy hónapig közvitán kell legyen, aztán elfelejtik, nem megy át a kormányülésen stb. Szerencsére Vasile Cepoi, a jelenlegi miniszter is szakember, tudja ennek a szűrésnek a fontosságát, és nem szüntette meg, mert általában ez történik a futó programokkal, ha egy új miniszter kerül a tárca élére. Sikerült az újszülött-szűrővizsgálatot is kiterjeszteni az egész országra. Átalakítottuk az Oltási Nemzeti Programot, én dolgoztam ki az Oltások Nemzeti Regiszterét, ugyanakkor az Országos Rákregiszter is jól működik.

– Ön több pénzt fordított a családorvosi rendszerre.

– A másik nagyon fontos megvalósítás az alapellátásban az, hogy a családorvosi rendszer finanszírozása tizenöt százalékra emelkedett. A vidéki ügyeletközpontok száma az én mandátumom ideje alatt kilencvenről százkilecvenötre emelkedett, és még ötven van előkészületben. Erőteljesen fejlesztettük az integrált egészségügyi szolgálatot, most már az ország minden megyéjében van SMURD, és három helikopteres mentőközpontot sikerült megnyitni.

Az infrastrukturális fejlesztések sorában a leghangsúlyosabb a jászvásári onkológiai intézet megvalósítása, mert az országban eddig mindössze két onkológiai intézet volt, a kolozsvári és a bukaresti, de ma már annyi a beteg, hogy kellett még két központot építeni, egyet északon és egyet délen. A jászvásárit most nyitják meg, és a temesvári onkológiai intézet építése az én miniszterségem ideje alatt kezdődött el. Bihar megye nagyon sokáig nem kapott fejlesztési támogatást, ezért Cseke Attila és én egészségügyi infrastrukturális fejlesztési programokat indítottunk be Bihar megyében.

Számos újítás

– Mit jelentett az Ön által bevezetett gyógyszerértékelési rendszer?

– Bevezettem egy olyan struktúrát, ami kiértékeli az orvosi technológiát és az új gyógyszereket. Mindig vita tárgya volt az, hogy mit válasszunk be az ingyenes gyógyszerek listájára, és aki ezen próbál változtatni, azt azonnal megtámadják azzal, hogy miért azt választotta, és miért nem mást. Főleg a drága gyógyszerek esetében nem voltak objektív elbírálási elvek. Ez oda vezetett, hogy évek óta nem mertek a miniszterek új gyógyszert rátenni a kompenzációs listára, és nem mertek új technológiát megkörnyékezni, mert egyből megvádolták őket. Mi csináltunk egy olyan struktúrát, egy szakmai fórumot, ami objektív kritériumok alapján kiértékeli az orvosi technológiákat. A fórum javaslatait átadja a minisztériumnak, amelyik dönt.

Létrehoztuk az első őssejtbankot és a donoroknak a regiszterét; a rezidensképzésben bevezettünk egy sor új szakágat, főleg a gyermekgyógyászat terén. Megnöveltük a minisztérium kontrollkompetenciáit. Végül megemlítem az új nemzeti programokat, például az epilepsziának a sebészetét, és bővítettük a ritka betegségeknek a programját. Ezek azok a projektek, amiket befejeztem. Van még egy sor projekt, amit elkezdtem, de nem volt időm befejezni.

– Utólag visszagondolva nem bánta meg, hogy elvállalta a tisztséget?

– Nem bántam meg. Egyszer, több mint tíz évvel ezelőtt felkértek arra, hogy legyek miniszter, de akkor nem mentem. Azt a döntést megbántam, és azt mondtam, ha még egyszer felkérnek, nem utasítom vissza. Most nagyon nehéz időszak volt, hiszen két kormányválságot éltem meg. A családomat is megviselte egy kicsit a miniszterség, hiszen a gyermekeim nem tudtak abban az időszakban munkahelyet találni, mert rögtön kitámadták őket. A gyerekeim a munkára alapozták az életüket, az én akkori funkciómnak semmi köze nem volt az ő karrierjükhöz, de véletlenül a lányom biológus, gyógyszerész és egyetemi oktató, a fiam meg egyetemi oktató és képzett kórházmenedzser volt, mielőtt elment ő is a minisztériumba kabinetfőnöknek. És mikor visszajött onnan Váradra, az lett volna természetes, hogy ismét menedzser legyen, de nem lett, mert… Ilyen szempontból voltak fenntartásaim, hogy ott voltam, de nem bántam meg.

– Mióta nincs ott sem ön, sem Cseke Attila a minisztérium élén, csökkent a Bihar megyének juttatott egészségügyi finanszírozás?

– A 2012-re szóló támogatási összeget nem nyirbálták meg. Úgy látom, Cepoi miniszter szakember, aki elfogadta azokat a dolgokat, amiket én átadtam neki. Az nem személyes érdem, hogy mit adtunk Bihar megyének, mert nem szabad elfelejtsük azt, hogy én is és Cseke Attila is úgy jutottunk a minisztérium élére, hogy a Bihar megyei RMDSZ kiharcolta, hogy mi ott lehessünk. Köszönöm ezt a lehetőséget az RMDSZ-nek és a szövetség megyei vezetőinek.

– Melyek a további tervei?

– Visszaálltam a klinikai tevékenységre, és oktatok. Szerencsére a kollégák szeretettel visszafogadtak. Én a mandátumom ideje alatt mindig orvosként is felléptem. Hétvégenként, amikor hazajöttem, bementem a kórházba, és viziteltem. Tehát nem volt olyan nagy a szakadás. A további tervem az, hogy minél tovább tudjam folytatni ezt a tevékenységet, mert nincsenek politikai vagy más jellegű terveim. Én különben orvosigazgató vagyok a G. Curteanu kórházban, ebben a minőségben még néhány dolgot szeretnék megvalósítani, továbbá építjük az onkológiai központot. Kár, hogy ez az onkológia nem épült fel teljesen az én mandátumom idején, mert az önkormányzati választások idején politikai témává vált. Ezt a létesítményt mindenki akarta, ez egy közös ügy volt, éppen ezért ki kellett volna zárni a helyhatósági kampányból. Én úgy éreztem, hogy ez nem tett jót az ügynek.

Rais W. István



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter