Merjünk mi is a csillagösvényre lépni

Merjünk mi is a csillagösvényre lépni
Nagyvárad – Vízkereszt napjának délelőttjén Exc. Böcskei László megyés püspök mutatott be ünnepi szentmisét a Székesegyházban. A prédikáció előtt vízszentelés volt, szentbeszédet dr. Kovács Zsolt tisztelendő, a püspökség irodavezetője mondott.

Az egyházi ünnep délelőttjén zsúfolásig megtelt a váradi Székesegyház, a 10 órakor kezdődött szertartáson a Szent László Római Katolikus Gimnázium több osztálya és oktatója is részt vett. Bevezető beszédében Exc. Böcskei László megyés püspök hangsúlyozta: vízkereszt ünnepe Urunk megjelenésének napja, amikor a karácsonyi nagy eseményre gondolunk, arra, hogy Isten nem csupán a pásztorok vagy a szent család, hanem az egész világ előtt megjelent, megmutatta magát Jézus születése által. Krisztus tehát mindannyiunkat jött megváltani, benne Isten arca mutatkozik meg, hogy felismerjük, elfogadjuk és kövessük őt az életünk folyamán.

Vezérlő csillag

A jelenlevő gyermekekhez és fiatalokhoz intézve szavait, az egyházmegye főpásztora ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet: hálát kell adjunk Istennek, amiért jeleivel vezet és irányít bennünket. A csillagot követve a három napkeleti bölcs is elindult a messzi távolból, hogy megtalálják Betlehemben a kisded Jézust. Aranyt, tömjént és mirhát vittek neki ajándékba, hogy ezáltal kifejezzék szeretetüket és csodálatukat az isteni gyermek iránt. “Kérjük Istent, hogy adja meg nekünk is a fényt, vezérlő csillag ragyogjon felettünk, és irányítson bennünket az Isten felé vezető úton”, tanácsolta őexcellenciája.

A vízszentelés szertartása után Szent Máté könyvéből szólt az evangéliumi részlet. Prédikációjában dr. Kovács Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója a kutató ember két típusát jellemezve azt emelte ki, hogy nem mindenki talál, aki keres. Heródes például nem Istent kereste a gyermek Jézusban, hanem inkább saját riválisát. Nem hódolni akart tehát, hanem saját nagyságának rabságában élt. Vele ellentétben a háromkirályok az égi jelet követve, belső indíttatásból járták zarándokútjukat, s keresték azt az alakot, aki értelmet és célt ad az életüknek, s fenntartja a világmindenséget. A tisztelendő egy orosz legendát is elmesélt, mely szerint a bölcsek nem hárman voltak, hanem négyen. A negyedik uralkodó a messzi távolból indult délre, megtalálni Jézust. Összeszedte országának legszebb kincseit, ajándékait, kalandozása során pedig sok szegény emberrel találkozott. Mivel nem csak gazdag volt, hanem jószívű is, nekik adta mindenét, így amikor a kikötőbe érkezett, már nem maradt pénze arra, hogy hajóra szálljon.

Milliók tekintete

Hirtelen sírást hallott: kiderült, hogy egy gyermek rí amiatt, hogy apja halálának betudhatóan ő kell majd szolgáljon helyette egy hajón. Mindezt látva, a király úgy döntött, ő áll be szolgának. Keserves élete volt, de ennél is jobban fájt neki, hogy azt hitte: elszalasztotta élete nagy lehetőségét, hogy találkozzon a Megváltóval. Több mint harminc év elteltével, miután véget ért a fogsága, egy nagyváros széléhez ért, ahol három keresztet látott. A középsőn szenvedő férfi arcában minden ember arcát ismerte fel, az orosz szegények, az árva gyermek és a hajón szolgálok tekintetét. Rádöbbent arra, hogy nem tért el a betlehemi csillag útjáról, hanem épp ellenkezőleg: az átélt és megtapasztalt gyötrelmek vezették őt az igazi királyhoz. “A bölcsek összekötik az eget és a földet. Lépjünk mi is az ő nyomdokaikba, merjünk a csillagösvényre lépni, hogy különböző megpróbáltatások útján találkozhassunk milliók tekintetében az Úrjézus Krisztussal”, fogalmazott a tisztelendő.

Ciucur Losonczi Antonius