Mennyit ér egy jobb élet lehetősége?

Mennyit ér egy jobb élet lehetősége?
Nagyvárad – Míg egyeseknek egy csekély összegnek tűnik, másoknak egy jobb életet jelent: Katalinnak 3000 lejre van szüksége ahhoz, hogy művégtagot kaphasson. Az ő története közvetkezik.

A nagyváradi Sz. Katalin két éve nem hagyta el rogériuszi tömbházlakását. Nem sétálhat a tavaszi napsütésben, nem játszhat a szabadban unokáival, de a szükséges mindennapi bevásárlást sem tudja elvégezni. Több mint egy éve, hogy tolószékre szorul, amióta egy banális seb miatt amputálni kellett az egyik lábát. Mindössze 3000 lejre van még szüksége, ahhoz hogy egy művégtagot kaphasson, ami lényegében változtathatna az életminőségén. A napokban a Caritas Catolica munkatársával közösen kerestük fel a középkorú hölgyet két szobás tömbházi lakásában, aki készségesen mesélt életéről, illetve betegségéről. Katalin kálváriája immáron húsz éve kezdődött, amikor a rendszerváltás idején hosszas orvosi vizsgálatok után kiderült, hogy súlyos cukorbetegsége van és élete végéig inzulin kezelésre szorul.

Első amputáció

Hetekig járta az orvosokat, míg diagnosztizálták miközben szörnyű fájdalmai voltak. Először nőgyógyászhoz küldték fájdalmaival, de a kezelések nem segítettek. Három-négy hétig tartott míg ki nem derült, hogy félrekezelték és tulajdonképpen cukorbeteg. Idővel sikerült megszoknia a betegsége miatti új életformát és így teltek múltak az évek. Az igazi megpróbáltatások sora 2008 novemberében kezdődtek, amikor a lábán egy kisebb seb keletkezett (mint ismeretes a cukorbetegek lábai az anyagcsere miatt nagyobb veszélynek vannak kitéve, sérülékenyebbek). Tíz nap elteltével már úgy érezte, mintha elhaltak volna az idegek a lábújjából. Az orvosok  azonnal amputálták az illető testrészt, de már késő volt, Katalin vérmérgezést kapott.

Új létforma

Még reménykedett abban, hogy nem szükséges az egész lábszárát amputálni, így csak a lábfej eltávolításába egyezett bele. Iszonyú fájdalmak gyötörték és már egyértelmű volt, hogy nem mentheti meg az elhalt lábat, így a harmadik amputációt is el kellett végezni. Két hét kórházi ellátás után került ismét haza. Katalin bevallása szerint csak ezután kezdödött az igazi kálvária az életében. Eleinte arra sem volt ereje, hogy beadja magának az inzulin injekciót, amit napi négyszer szükségszerűen meg kell kapnia. Nem volt könnyű megszoknia az újabb létformát. “Az ember addig nem tudja mi mindent képes elviselni, míg arra nem kényszerül, hogy megbirkózzon az előre nem látható megpróbáltotások egész sorával. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz a kerekes székesek élete, míg magam tolókocsiba nem kerültem” – magyarázza Katalin, aki a körülmények ellenére megőrízte optimizmusát és ambicióját.

Segítsünk!

Lakása annyira kicsi, hogy nem fér be a fürdőszobába, és a konyhába is csak nagy nehezen. Ezért sokat terheli a megmaradt lábát is, ami újabb problémákat szülhet. Kevés nyugdíja nem teszi lehetővé, hogy megfizesse a 9000 lejbe kerülő protézist, viszont sokan segítenek, illetve segítettek. Az egészségügyi biztosító támogatásával és különböző adományokkal a protézis árából mostmár mindössze 3000 lej hiányzik. Aki segíteni tudna abban, hogy Katalin új művégtagot kaphasson a következő Caritas bankszámlaszámra utalhatja pénzadományát: Banca Transilvania Oradea – RO98BTRL0050120573667201 vagy naponta 8 és 15 óra között beviheti a Caritas Catolica székhelyére is a Kanonok sor 21 szám alá.

Mészáros Tímea