Méltón ünnepelték a feltámadást

Nem fogadta kegyeibe az időjárás húsvétvasárnapján Margitta lakosságát. A már nagyszombat délutánján megérkező, november havára jellemző sűrű eső szünet nélkül zuhogott, az esernyők védelme alá kényszerítve a templomokba igyekvő, vagy az onnan épp hazafelé tartó híveket.

Ám a szeles, hideg idő sem tudta eltántorítani az embereket azon szándékuktól, hogy a feltámadás ünnepén a hatalmas református templom utolsó ülőhelyeit is elfoglalják. Hatszáz fölöttire tehető a jelenlévők létszáma, s ezek közül több mint 400-an járultak az úrasztala elé, hogy az úrvacsora sákramentumában részesüljenek.

Az ünnep kezdete

„Előhúsvét ünnepében / Örvendjünk, keresztyének”, csendültek fel a 23. dicséret sorai, s ezzel kezdetét vette az ünnepi istentisztelet, melyen Fazakas László parókus lelkész hirdette a feltámadás evangéliumának örömüzenetét. Máté evangéliuma 26-tól 28-ig terjedő fejezetéből felolvasta a feltámadás misztériumát tartalmazó igerészeket, majd prédikációjának alapgondolatát a 28. fejezet első verseiből merítette. Beszédében kifejtette, hogy Nagypéntek fájó emléke után mindig felragyog a diadalmas húsvéti üzenet és győz az élet a halál felett. Talán nincs is a jelenlévők közül olyan, aki ne állt volna meg valamelyik szerette koporsója előtt, mondotta. Mindnyájunkat foglalkoztat a halál félelme, kiváltképpen a halált megelőző tragikus és fájdalmas vég. Halál nékül nincs új élet. Jézus meghalt érettünk, hogy mi élhessünk érette. Áldozatvállalásában arra biztat, hogy kövessük az Ő példáját, mert a Krisztus-követők előtt megnyílik Isten országának kapuja, és aki Őbenne hisz, soha meg nem hal, hanem örök életet nyer – zárta igehirdetését a tiszteletes.

Emléklapot kaptak

A húsvéti istentisztelet folytatásaként egy bensőséges, kedves eseményre került sor. Harmincegy egykori presbiter, akik ezelőtt évekkel vagy évtizedekkel hűségesen szolgáltak és támogatták az anyaszentegyházat, Presbiteri Emléklapot vehettek át. A tiszteletes méltató beszédében kifejtette, hogy hálával emlékezik meg a presbitérium, a gondnoki kar ezekről a hűséges szolgákról, akik sokat tettek azért, hogy jelenleg a margittai református templom és parókia az érmelléki egyházmegye talán legszebb istenhajléka lett. Egyik volt presbiter köszönetnyilvánító szavaiban nagyra értékelte a kitüntetést, és azt, hogy ez ezen a szép ünnepen, egy népes gyülekezet előtt történt.

Az ünnepi istentisztelet a Himnusz eléneklésével zárult, majd a kitüntetettek a presbiterekkel átvonultak a gyülekezeti terembe, ahol vendéglátással és társalgással ért véget az együttlét.

 

Szarvadi Barna, Margitta