Méltó helyére került gróf Rhédey Lajos szobra

Méltó helyére került gróf Rhédey Lajos szobra
Ünnepélyes keretek között avatták fel hétfőn délután gróf Rhédey Lajos szobrát, a Rhédey-kertben. A szobor belsejébe időkapszulát helyeztek el, melybe a váradi polgárok levelei mellett a Bihari Napló egyik lapszámát is elhelyezték.


Török Sándor, a Bihar megyei EMNT elnöke köszöntötte a díszmeghívottakat és a jelenlévőket a Szent László Napok rendezvényén, s mondta el: nagy nap ez, hiszen újabb magyar szobrot avatnak, Deák Árpád képzőművész újabb remekbe szabott munkáját. Ez erősíti bennünk az otthon érzését, hiszen tudjuk, olyan elődeink vannak, akik saját vagyonukból adakoztak a város számára. „Jó érzés büszkének lenni a mieinkre” – mondta, majd átadta a szót Csomortányi Istvánnak, az EMNP Bihar megyei elnökének.

Erkölcsi üzenet

A magyar nyelv nem csak szavaiban gazdag, egyben képies is, s nem véletlen, hogy e legtöbb Nobel-díjas a magyarok közül került ki, mondta a szervezet megyei elnöke. Ez a szobor és ez a helyszín fontos jelképi erővel bír, ez volt a Szent László Napok első helyszíne, de akkor, hat esztendővel ezelőtt még más helyzet volt, szóba sem kerülhetett ilyesmi. Ám azok, akik akkor akadályozták, már nincsenek a város vezetésében, a kétkedők pedig ma itt ünnepelnek velünk – hangzott el. A későbbiekben Rhédey gróf adományáról szólva, elmondta: abban az időben azoknak, akiknek társadalmi helyzete kiemelkedő volt, erkölcsi kötelességüknek érezték, hogy vagyonuk egy részét a közösség javára fordítsák. Ez egyben éles erkölcsi üzenetet is hordoz: az utókor azt őrzi meg emlékezetében, aki a sajátjából gazdagítja a közt, s nem aki a köz javából vesz el saját maga számára – előbbieknek szobrot állítanak, utóbbiak pedig a törvény kezére kerülnek, hangzott el. Fontos, hogy a centenárium évében mindenki számára értékelhető jelet tud állítani Nagyvárad magyar közössége, mondta Csomortányi István. Választhatunk, hogy magunkat pusztítva tovább kesergünk, vagy sarkunkra állunk és beleszólunk a város fejlesztésének mikéntjébe. A város változik – hidaknak, köztereknek, parkoknak kell épülniük, a múltban is így volt. Kihangsúlyozta: bízik benne, hogy Isten segítségével visszatérhetnek azok az idők, amikor Nagyváradon a magyar szó sokat nyomott a latban és dicsőség volt a közt segíteni.

Tisztelet

Ilie Bolojan polgármester felszólalása során elmondta: néhány évvel ezelőtt két nagyváradi javasolta, hogy emeljenek szobrot Rhédeynek, s miután megtudta, hogy mit is tett Nagyváradért, egyetértett a tervvel. Megköszönte Magyarország művelődési minisztériumának a támogatást, melyet mindehhez nyújtott, s emlékeztetett arra, hogy volt már eredményes együttműködés Nagyvárad és Budapest polgármesteri hivatala között, amikor a Rhédey-kápolnát állították helyre. Mint kihangsúlyozta, nem a felekezetek és a nemzetiségek számítanak, hanem az, hogy ki mit tesz saját közösségéért – Rhédey pedig egyike volt azok közül, akik sokat tettek Nagyváradért. Azok, akik tesznek a közért, tiszteletet érdemelnek, s Nagyvárad magyar közössége épített, adót fizetett, így méltán érdemli ki a tiszteletet.

Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja elmondta: szimbolikus, hogy a szobrot az 1848-as szabadságharc 170 évfordulóján avathatjuk. Rhédey, az arisztokrata mecénás ugyan nem érte meg március 15-ét, ugyanakkor a feudális viszonyokból a polgári berendezkedés, a rendi nemzetfogalomból a népképviselet irányába mutató folyamatoknak maga is alakítója volt. Közéleti szerepvállalása nyomán a nemzetben megtestesülő polgári szabadság alapján az anyanyelvi kultúra hirdetője és bőkezű támogatója volt. Magyar nyelvű állandó színház felállítását, később a nemzeti múzeumot támogatta. Számára a kultúra és az anyanyelv támogatása közösséget szolgáló politikai tett, azaz közügy volt. A magyar nemesség azon köréhez tartozott, amely kész volt a szükséges változásokat véghezvinni a magyarság és az általa hordozott értékek megőrzése érdekében. Születésének 257 évfordulóján fontos, hogy nem csak neve van velünk, hanem méltó emlékjelet is állítottunk neki, hangzott el.

Éveket vártak

Róka Szabolcs Tinódi-lant-díjas énekmondó zenéjével folytatódott az ünnepség, Pálóczy Horváth Ádám szerzeményeiből adott elő, s az ünnepség során a Boldogasszony Anyánk című egykori magyar himnusz is elhangzott.

Záróbeszéde során Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke elmondta: izgultak az idő miatt, de „Szent László csak szeret minket”, hiszen nem először fordult elő, hogy pont a rendezvény előtt állt el az eső. Amint Tamási Áron megfogalmazta, azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon érezzük magunkat – s cselekedetei alapján biztosra vehető, hogy Rhédey Lajos, aki ugyan nem volt váradi, mégis ezt a várost érezte otthonának. Amellett, hogy mecénás volt, a váradi utcák lekövezése, a közvilágítás bevezetése szintén neki köszönhető. Nemcsak a Rhédey-kert, hanem az ifjúsági sportpálya is az ő telke volt, sajnos a hatezer forintnak, amit a kerthez mellékelt, „lába kelt”, s mauzóleuma sokáig szarvasok szálláshelye volt, elképesztő állapotok uralkodtak ott.

A szobor felállítása nem volt egyszerű, s nem a finanszírozás okozott első sorban gondot, hiszen a Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően a pénz megvolt rá, viszont a bukaresti bizottság, amelynek a műemlékek felállítását kell jóváhagynia „hol összeállt, hol nem, közben kormányválság volt, újraalakult, mindent összevetve három évet vártunk az engedélyre”. De eljött az ünnepélyes pillanat, a következő lépés pedig az lesz, hogy emléktáblákat helyeznek el a mauzóleumnál. Egy érdekes adalékkal is szolgált Zatykó Gyula: miután a szobor elkészült, több éven keresztül a Kálvin utcai székhelyükön volt, mint kiderült, alig ötven méterre Rhédey gróf egykori, Kálvin utcai házától. Most méltó helyére került szobor, „vegyék birtokba, játsszanak itt a gyerekek, s aki csak teheti, mondja el ismerőseinek, ki volt Rhédey és mit tett ezért a városért” – zárta beszédét Zatykó Gyula. A szobrot Zatykó Gyula és Csomortányi István leplezte le, majd a díszmeghívottak rótták le tiszteletüket előtte. Az ünnepség lantdallam közepette ért véget.

Időkapszula

A szobor belsejébe időkapszulát helyeztek el, s ebbe – amint az ezzel kapcsolatos felhívást többször is közzé tettük – a váradi polgárok által elküldött levelek kerültek. Csomortányi Istvántól megtudtuk: mintegy két tucatnyian küldtek el üzeneteket, s a döntő többség jövőnkkel kapcsolatos aggodalmát fogalmazta meg. A rozsdamentes acélból készült kapszulába egyúttal a Bihari Napló egyik lapszámát is elhelyezték.

Neumann Andrea