Megünnepelték a költészet napját

Megünnepelték a költészet napját
A Magyar Költészet Napján, április 11-én a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) és az MM Pódium Kulturális Egyesület közösen emlékezett meg József Attila születésének évfordulójáról.

Délután 18 órától a Petőfi parkban József Attila szobránál gyűltek össze mindazok, akik koszorúikat el szerették volna helyezni a költőóriás szobránál. A megjelenteket Meleg Attila az MM Pódium vezetője köszöntötte, kiemelve, hogy örömmel tölti el, hogy a költészet napja egybekovácsolta a Nagyvárad költészetszerető lakosságát. A beszédet követően elszavalta József Attila Ars Poetica című versét. A szobornál koszorút helyezett el többek között Szondy László, a budapesti Academia Humana Alapítvány kurátora, Horváth István a PMMC igazgatója, Tőkés László EP képviselő nevében Nagy Attila, a Nagyvárad-Bihari Unitárius Egyházközség nevében Molnár Imola lelkész, továbbá az MM Pódium Kulturális Egyesület, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt, a nagyvárad-réti RMDSZ-körzet, az RMDSZ nagyváradi frakciójának és Bihar megyei szervezetének képviselői.

Előadóest

A koszorúzást követően 19 órától került sor Meleg Vilmos színművész Kiáltás Istenhez. József Attila költői hitkeresése című előadóestjére a Partiumi Keresztény Egyetemen, amelyen közreműködött Thurzó Sándor József brácsaművész és Thurzó Zoltán zongoraművész. Az esemény előtt Horváth István, a PMMC igazgatója osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. Egy 1946-ban keltezett tanulmányból idézett, melynek címe József Attila istenes verseinek tárgy- és képzettörténeti háttere (szerző Scheiber Sándor nyelvész): „József Attila istenszemlélete valahogyan rokonságot tart a középkori amor sanctus naivságával és Assisi Szent Ferenc istenmegélésének közvetlenségével. Ennek a gyermekded látásnak magyarázatát keresve, nővére egy mondatába fogódzunk: a korán eltűnt apának hiányérzete tette azt, hogy a kisfiú olyan sokat foglalkozott a Jóistennel. Ez a megállapítás talán istenes versei hangjára is jellemző. Apjára gondol, amikor Istennel beszél. Innen a szinte családias meghittség Istennel való kapcsolatában. Ha Istennel, vagy Istenről beszél, egyszeribe leveti magáról nyelvének nehéz vértezetét, egyszerűvé válik a stílusa, s meghalkul a hangja. Ilyenkor hangjához színt, mondanivalóihoz szavakat keresve a Szentíráshoz és a legendához folyamodik”.

Nagy Noémi