Megint kevesebben vagyunk

Megint kevesebben vagyunk
Megint kevesebben vagyunk mi régiek. Budapesten 84 évesen eltávozott az elők sorából Nagy Sándor volt színészkolléga és díszlettervező! Aránylag könnyű felidézni színészi pályáját, mert igen rövidre sikeredett.

Pósalaki vak öregúrban ő álmodta meg számomra a reskontó számait, amit megvettem ugyan, de ellopták tőlem. Jól emlékszem rá, mint délceg katonatisztre és mint töpörödött öregúrra egy szovjet darabban…

Elvitte a szeku


Az ő művészi életébe erősen beleszólt a politika. Egy kiszállásról jöttünk haza éjjel fél kettő körül, mikor odaszólt hozzám: „Jössz haza, Pötyi, vagy mész valahová bulizni?” Jogos volt a kérdés, mert egy utcában laktunk mint közvetlen szomszédok. Alighogy kiszállt az autóbuszból, két egyenruhás szekus karonfogta és elindultak a Japport cukrászda irányába. Utánuk rohantam, mert az egyik kísérőben felismertem Kobrát, akivel együtt úsztam a strandon. „Hová viszitek Sanyit?”, kérdeztem, mire durván rám szólt: „Törődj a magad dolgával, csak egy nyilatkozatot kell adnia.” Beültek egy fekete autóba, és elmentek. Segíteni szerettem volna, ezért felrohantam Gábor Jóskához, aki párttitkár volt és közel lakott a színházhoz. Felköltöttem, és remegő hangon adtam elő: a szeku elvitte Nagy Sanyit. „Most éjjel nem tudunk csinálni semmit, mondotta, majd reggel; de szólj be a feleségének, hogy ma éjjel nem megy haza.” Reszkető térdekkel, de rohanva mentem haza, és elmondtam a hírt zokogó feleségének.

Sokáig bezárva

A pár napból majd két év lett. Talán azért is tartották bent olyan sokáig, mert rájöttek, milyen szépen ír, és attól kezdve Várad minden jelszaván (ezt ugyan csak később tudtuk meg), az ő keze nyoma látszott.

Mikor kiengedték, két dolgot kértek tőle: ne beszéljen a benti életéről, és ne lépjen többet színpadra. A színház méltányolta munkásságát és mint díszlettervezőt szerződtette. Közben újra megnősült, elvett egy magyartanárnőt, akinek hatására átmentek az óhazába. Ott a televíziónál kapott állást, és olvashattuk a nevét: a díszletet tervezte Nagy Sándor. A sors továbbra sem tartotta kegyeiben, elváltak, majd elesett és combnyaktörést szenvedett, csak bottal tudott járni.

Temetése Budapesten, a Kerepesi temetőben lesz 2008. március 3-án. Drága kolléga, nyugodj békében! Készítsd a „nagy előadás” égi díszletét, hiszen nemsokára mi is fellépünk ezen a nagy közös színpadon, ahol mindenki egyforma, ahol nincs erőszakszervezet, ahol csak a szeretet és boldogság veszi körül az eltávozott szíveket.

Mogyoróssy István,

Nagyvárad