"Megható volt az avatóünnepség"

"Megható volt az avatóünnepség"
Nagyvárad – A napokban nagyváradi, Hübschenberger József/George Enescu utcai szülőházának falán emléktáblát avattak gróf Széchenyi Zsigmond tiszteletére. Ezután az özvegye exkluzív interjút adott az erdon.ro-nak.

– Mikor járt először Nagyváradon?

– Néhány hónappal ezelőtt voltam Nagyváradon, életemben először, amikor Széchenyi-konferenciát szerveztek a római katolikus Püspöki Palotában. Tudtam, hogy a férjem itt született, ugye még az első világháború előtt, mert az apósom itt szolgált huszártisztként. Nekem véletlenül megmaradt egy albumom Váradról és a házról, ahol a férjem született. Akkor én ezt itt elmondtam, s a szervezők olyan kedvesek voltak, hogy utánanéztek, hogy ez a ház még megvan-e. Később a lakók hozzájárultak ahhoz, hogy egy emléktáblát avassanak az ingatlan falán. Én szinte el sem akartam hinni, olyan gyorsan történt az egész. Az avatóünnepség pedig különlegesen megható és szép volt számomra, de az is jólesett, hogy ezt megelőzően is mindenki olyan segítőkész volt velem.

– Milyennek tünik a város?

– Én most vagyok itt másodszor, azelőttről tehát nem ismertem, de mindenki azt mondja, hogy hihetetlen fellendülésnek indult az utóbbi időszakban. Mindenesetre óriási benyomást tett rám, szerintem szépek a házak, rendezettek a kertek. Ráadásul egy csomó kedves emberrel találkoztam: Földes Béla főorvos úrral, aki szervezte az egészet, Biró Rozália alpolgármester asszonnyal meg Halász János államtitkár úrral, meg egy hölggyel, akinek adtam egy, a férjemről szóló filmet. Mindenki olyan kedvesen viszonyult hozzám, úgyhogy azt sem tudtam, hogy köszönjem meg nekik ezt a sok kedvességet és jóságot.

 

Vadásztársaságok hozzáállása

 

– Az emléktábla felavatásának köszönhetően gyakrabban tetszik majd jönni ezentúl Váradra?

– Nézze, én nagyon idős vagyok már, 85 éves is elmúltam. Messze van Budapesttől Várad. Ha fiatalabb lennék, autóval biztosan gyakrabban jönnék, de így az én koromban már nem egyszerű ide eljutni. Most is kedves ismerősök hoztak el.

– Mennyire ápolják Széchenyi Zsigmond emlékét az anyaországban?

– Ápolják-ápolják, van egy-két emléktábla erre-arra. A hagyatékból megmaradt csodálatos vadászati könyvtár a Természettudományi Múzeumban van, nem a legjobb körülmények között. Megható viszont a különböző vadásztársaságoknak a hozzáállása, amelyek eleven tartják az emlékét. Ha időben értesülnek az emléktábla felavatásáról, talán többen képviseltetik is magukat.

 

Ciucur Losonczi Antonius