Megemlékezés október 23-án Érmihályfalván

Megemlékezés október 23-án Érmihályfalván
Ahogyan évek óta mindig, ebben az évben is szervezett megemlékezést október 23-án az érmihályfalvi RMDSZ-szervezet a Széchenyi téren. A beszédeket koszorúzás követte.

 

Az emlékmű körül az ÉRMISZ és a MIDESZ tagjai, illetve iskolások álltak zászlós díszőrséget. A hallgatóság soraiban is örvendetesen sok volt a diák – igaz, egy részük az ilyen eseményen elvárható viselkedés elemi szabályaival is hadilábon állt… Sütő Judit, az RMDSZ titkárnője, a rendezvény műsorvezetőjeként elsőként az ÉRMISZ részéről Geszti Yvette-et szólította a mikrofonhoz, aki Jobbágy Károly: A rádió mellett című versét mondta el. Utána Varga Róbert történelem tanár vázolta fel nem csak 1956. október 23. eseményeit, de az odáig vezető események összefüggéseit, illetve utóhatásait is, kitérve a romániai, ezen belül az érmihályfalvi vonatkozásokra is. Párhuzamot vonva a mával megállapította, hogy a romániai magyarság csak egységesen képes megmaradni, fejlődni, jövőt építeni. A MIDESZ részéről Nemes Gyöngyi mondta el Tunyogi Csapó Gábor: Himnusz a holtakhoz című versét, majd következett Nyakó József polgármester.

Mérföldkő

Az elöljáró beszédében egyebek mellett így fogalmazott: “Idén történt meg először Érmihályfalván, hogy magyar és magyar külön-külön koszorúzott nemzeti ünnepünkön. Úgy gondolták mások, hogy nem férnek össze az ’56-os Érmihályfalvi Csoport utódaival, unokáival, amikor ejtőernyős idegenekkel koszorúztak itt, ennél az emlékműnél, vasárnap. (…) A forradalmak nem járnak mindig véráldozattal. Reformálni, elhárítani a bajt és annak okozóját egyszerű döntéssel, szavazással is lehet. Érmihályfalva kortárs lakossága idén egyszer már megvívta saját kis forradalmát. A józan többség a szavazatok hetven százalékos egyértelmű döntésével elhárította a bajok okozóját, utat nyitva az építkezésnek, a felfelé ívelő változásnak, a kölcsönös megbecsülés meghonosításának megpróbáltatott kisvárosunkban. (…) Vár még ránk egy próbatétel. A másfél hónap múlva esedékes parlamenti választások óriási kihívást, történelmi mérföldkövet jelentenek a romániai magyarok számára, győzelmünk december 9-én egy forradalommal is felérhet.” A polgármester után a GGG Irodalmi Stúdió adta elő irodalmi műsorát, majd Biró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke mondott beszédet. Ebben részletesen felelevenítette az Érmihályfalvi Csoport érmihályfalvi tagjainak meghurcoltatását.

Vállalni a küzdelmet

“54 esztendő telt el az ítélet óta, de ma is elkeseríti szívünket a gyász”, fogalmazott Biró Rózália, megállapítva: általuk elrettentő példát statuált az államhatalom. Az akkor történések üzenete, hogy ma is vállalnunk kell a küzdelmet, hogy élhető, nemzetet erősítő holnapot tudjunk teremteni – fejezte be beszédét Bíró Rozália. A Veres László Zsolt Városi Kórus három éneke után koszorúzás következett. Ennek során az emlékmű elé járult Bíró Rozália, Pap Róbert, a Kolozsvári Főkonzulátus konzulja, a helyi és megyei RMDSZ, a MIDESZ és az ÉRMISZ, a református egyházközség, illetve a Zelk Zoltán Gimnázium képviselői, az áldozatok családjai részéről pedig Székely Albertre emlékezve id.Nagy László és Székely Ernő, a Csongrádi család áldozataira emlékezve id.Csongrádi Imre és felesége, Margit. Az ünnepség a Himnusz éneklésével zárult, ami után a résztvevőket az RMDSZ irodájában várták egy tea, és apró sütemény elfogyasztására.

Rencz Csaba